Szilveszteri tradíció ( Hájas tészta )

Ha végig gondolom az ünnepeinket, talán a

szilveszter az, ami ha hagyományként követünk valamit, az élesen él bennem. Nem a karácsonyi asztal maradt emlékül, abból csupán annyi, hogy anyu általában dolgozott. Ha szenteste nem, a két ünnep egyikén biztosan. Az állattenyésztés az már csak ilyen. Az állatoknak enni kell, és a teheneket fejni kell ünnepnapokon is. Persze adódott ez így pár évente szilveszter napján is. Egy viszont minden körülmények között megjelent, ha nem óév búcsúztatóként, hát újév köszöntéseként. Fodros hájba tekert kolbásszal töltött tüskepecsenye, és az a bizonyos hájas tészta, ami az évnek csak ezen a napján és csak abban az üvegtálban került terítékre. A tél beköszöntével egyre másra lehetett hallani hajnalonként a felvisító disznók hangját, majd azt a jellegzetes gázpörzsölő hangot.  Disznóvágás.  Disznóvágás van valakinél a környékünkön, és évente egyszer nálunk is. Majd pár óra elteltével ott lóg a szárítókötélen az a háj kifagyni, amit anyu később lehártyázott, majd húsdarálót szerelt a konyhaasztal sarkára és ledarál. Majd pontosan olyan elképedve néztem, miként keni bele a süteménynek szánt tésztába, mint tegnap a lányom. Délután felhívtam az anyut, hogy megvan e még az a tál, és kölcsön kérhetném e, mert ha nem is hájast, de egy vajas tésztát Én is készítenék, és úgy tálalnám abban a tálban. Pár pillanat múlva már kocsiban is ültünk és mentünk a tálért. Álmomban sem gondoltam, hogy a tállal együtt a kezembe nyom egy adag, megtisztított, ledarált hájat, és vele együtt a receptet. És közben mutatta, az Ő tésztája, már ott pihent a hűtőben. Hazáig meséltem a lányoknak a tésztáról és, hogy mennyit morgolódott a mama régen. Kinyílik e sütés közben vagy sem, kifolyik a lekvár, szárít a sütő, vagy éppen égeti az alját. Hazaérve, begyúrtam életem első hájas tésztáját, majd vigyorogva vettem ki a sütőből, hogy, jaj de jó, nekem is kinyílt, és, jaj de jó kifolyik a lekvár akárcsak anyumnak. Majd akkurátusan belepakoltam az üvegtálba, amolyan őrizem a hagyományként. Nézegettem az asztal közepén és eszembe jutott anyu tésztája a hűtőben. Vissza kell vinnem a tálat. Vissza kell adnom, hogy tálalni tudja és keresek magunknak idehaza egy számunkra követhető hagyományt. Áttálaltam. Azóta többször hallottam koccanni az üvegedény tetejét. A recept, amit a kezembe adott a következő.

Hájas tészta bármilyen süteményhez

70 dkg liszt, 40 dkg tisztított, darált háj,2 kanál jó tejföl, 1 egész tojás, 1 dl fehér bor (helyette esetleg 1 kanál ecet. Én ezt választottam 1 kanál fehér balzsamecetet), 1 csapott kávéskanál só, ugyanannyi cukor, szódavíz vagy víz. (a víz KB 2 dl volt, ami lány ruganyos tésztát engedett gyúrni)

A kapuban utánam szól az anyu, hogy Ő élesztőt is szokott hozzá tenni, ezért Én is morzsoltam hozzá egy kocka élesztőt.

A hájat 10 dkg liszttel jól eldolgozzuk és hidegre tesszük. A tejfölben elkeverjük a tojást, az élesztőt, az ecetet és a cukrot. A lisztben a sót. A lisztet elkezdjük összegyúrni a tejfölös keverékkel, majd apránként hozzáadjuk a vizet. Utána a tésztát vékonyra nyújtjuk és elkenjük rajta a hájat.

Fél órás pihenő időkkel, négyszer hajtogattam meg, majd kinyújtottam, és amit mindig láttam az anyutól, gázlángon átforrósított késpengével téglalapokra vágtam. Hol lekvárral, hol mák töltelékkel töltöttem be. Félbehajtva, a széleket összenyomkodva, egy felvert tojással megkenve kerültek a sütőbe 180 fokra, majd miután kihűlt az üvegedénybe.

Mák töltelékként, fél dl vízben felolvasztottam 10 dkg porcukrot, egy csipet sóval, majd a tűzről levéve 10 dkg darált mákot és egy citrom héját reszeltem hozzá.

Mióta elkészült, búcsúztatjuk az évet a lányaimmal. És most miután leírtam a sorokat, kívánok vele BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT!

Békés karácsonyt kívánok !

A karácsonyi fatörzsünk elkészült. Fehér csokoládé, gránátalma és mákos meringue. Ezzel a virtuális képeslappal kívánok boldog, minden ízében csodás ünnepeket !

A karácsony inspirál ( forralt borhabkrémes kosárkák )

Pár nappal ezelőtt, felkértek lennék e zsűritag a településünk művelődési házában megrendezett süteménysütő versenyén. Karácsonyi sütiket várnak a versenyben indulóktól és mivel nem látták a nevem az indulók között, szeretnék, ha a zsűrinek tagja lennék. Megtiszteltetés és köszönöm ott leszek.

Karácsonyi süti verseny. Rögtön behúzott az elmúlt év karácsonyi süti versenyen való csúfondáros vereségem. Akkor annak éreztem, majd persze realizáltam, nem jó közönségnek tálaltam. Amit Én különlegesnek éreztem, ott idegennek, ismeretlennek hatott. Tanultam belőle. Olyan közönség elé nem tálalok boros ételt, aki általában sört iszik. És mivel tudom, sokan vagyunk a finom minőségi bor kedvelői, hát tovább gondoltam és a többség számára elkészíthetővé, szerethetővé alakítottam át, és talán karácsonyiabb is lett.

Ha a karácsonyra gondolok, a karácsonyi vásárok jutnak eszembe, a hömpölygő tömeg, a hideg a hidegben, a kezekben illatos, fűszeres forralt bor.  Mézeskalács éppen olyan tartozéka az ünnepi asztalnak, mint a déli gyümölcsök. Gondolhatnék a kupacokba lapátolt hóra is, sajnos az utóbbi években karácsony tájékán még nem hull alá. Kezdett kirajzolódni a sütemény. Ha nem is mézeskalács, de roppanós linzer, méghozzá narancs héjával és citrom héjával ízesítve. Benne könnyű fűszeres forralt bor krém, a tetejében pedig a ropogós hókupac. Akár a friss hó ropogása a talpunk alatt, úgy roppan a francia habcsók a lágy krém tetejében. Így képzelem Én a karácsonyi süteményemet. És azt is elképzeltem, milyen jó lenne nem egész nap a konyhában lenni, ezért a finom linzer alapot nem csupán a kosarak készítésére használtam, hanem hópelyheket szaggattam belőle, és szívecskéket, amit végül lekvárral töltöttem. Egy adag tésztából rögtön lett három féle sütemény a tálon. Szóval elkészítettem a linzertésztát. Hat 8 cm átmérőjű piteformát sütöttem ki vakon. Majd belekerült a forralt borhab krém, miután kidermedt a roppanós hókupacok is a helyükre kerültek.Így tálaltam végül, és lett az idei ünnepi süteményünk.

Kosárka alapok és egyéb szaggatásra szánt tészta alap.

Linzer

30 dkg liszt

10 dkg porcukor

Csíp só

Kk. sütőpor

20 dkg előzőleg kihabosított hideg vaj

1 tojás sárgája (a fehérjét később felhasználjuk)

1-2 kk. tejföl

 1 narancs, 1 citrom reszelt héja, kevés fahéj

Forralt borhab krém

3 lapzselatin

2 tojás sárgája

4 + 1 dkg cukor

0,5 + 0,5 dl fehér bor (az Én választásom a CSERSZEGI FŰSZERES  Kamocsay Ákos pincéjéből )

1 tojás fehérje ( a másik még kelleni fog )

1 dl tejszín.

fűszerek:  fahéj szegfűszeg

  

A zselatint hideg vízben beáztatjuk. A tojások sárgáját 4 dkg cukorral, a fűszerekkel a bor felével, gőz felett folyamatos keveréssel behabosítjuk, ügyelve, hogy ne csapódjon ki a tojás. Melegen hozzá keverjük a beáztatott zselatint a bor másik felét és hűlni hagyjuk. Miután kihűlt (nem tesszük hűtőbe) a tojás fehérjét 1 dkg cukorral keményre verjük, beleforgatjuk a sárga krémbe végül a tejszínt is kihabosítjuk, és a krémhez keverjük. A lágy borhab krémmel megtöltjük a kosárkákat és a hűtőben kidermesztjük.

A maradék két tojás fehérjét lemérjük. Ahány gramm annyi kristálycukrot és annyi porcukrot kimérünk. A tojást elkezdjük habosítani. Lassan hozzá adjuk előbb a kristály, majd a porcukrot és kemény fényesre verjük.

sütőpapírra nyomózsákból kis halmokat nyomunk a habból, majd porcukorral meghintjük a tetejüket és 100 fokon a sütőben megszárítjuk.

Mire elkészül, a krém is kidermed a hűtőben. Tálaláskor csinos kis hókupacokat teszünk a kosárkáink tetejébe és büszkén tálaljuk.

Nekem miért nem kellett karácsonyig várni? A nevem napját ünnepeltem vele.

Kellemes készülődést és inspiráljon bármi is, azt meg kell alkotni.

Bejgli gombóc, bejgli pop...Szöveg nélkül

Meghitt pillanatok a konyhában ( marok bejgli )

Vannak pillanatok, amiket szigorúan zárt ajtók mögött élünk meg. Nem engedünk be kívülállót, kíváncsi szemeket. A sajátunk és őrizzük. Egy ilyen pillanat a Jézuska és angyalai érkezését megelőző mézeskalácssütés. Összejön a család, a konyha megtelik finom illatokkal és a meghittség melegével. Most írhatnék és tehetnék közre mézes tészta receptet, de az utóbbi évek tapasztalata, hogy mindenkink megvan a saját jól bevált, örökölt vagy kikísérletezett receptje. Hasonló képpen van ez a bejglik receptjeivel is. Jómagam évek óta pontosabban 1999 karácsonya óta készítem minden évben ugyan úgy a bejglijeimet. Azon az, ünnepeket megelőző karácsonyi vásárban szereztem be Kiskunfélegyházán, Lajos Mari, Hemző Károly, 66 KARÁCSONYI ÉDESSÉGEK című könyvét. A könyvben két remekbeszabott bejgli recept. Egyetlen változtatást tettem az elmúlt év karácsonyán. Szívesen csomagoltam volna tízórai gyanánt már az ünnepek előtt, de ha megbontjuk a bejgli rudat, az bizony elfogy és süthetem újra és újra. Valamikor ekkor ötlött fel a gondolat a

marok bejglik készítésére. Könnyebb szállítani, többfélét készíthetünk és nem is szárad ki. Lehet marokra fogni és akár egy téli erdei sétán magunkkal vinni, mint egy szendvicset.  Tehát, ha megvan az a jól bevált, mindenki által szeretett és tisztelt családi bejgli recept, nem kell megvárni az ünnepeket. Akár holnap süthetünk pár ilyen-olyan töltelékűt és csomagolhatjuk tízórainak, uzsonnának, és hangolódhatunk így a karácsonyra.

Meghitt várakozást kívánok !

Palóc kollekció, avagy Mikszáthot ízleltem

Pár nappal ezelőtt egy váratlan e-mailt kaptam, benne egy meghívó. Meghívó Szó Gellért Palóc kollekciójának sajtótájékoztatójára. A tájékoztatót nem máshol, mint a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban rendezték.

Két okból voltam rendkívül izgatott, először is, mert nem vagyok a sajtó munkatársa, mégis jelen lehetek. A másik ok, ami fokozta az izgatottságomat, hogy ismét találkozhatom két remek fiatalemberrel és a háttérben diszkréten jelenlévő édesanyjukkal, akiknek ebben a szakmában életük első igazán nagy sikerénél jelen lehettem. Most a folytatásnál is ott lehetek, és örülhetek, láthatom, nem véletlen lett az övéké az idei év Ország tortája. A sajtó munkatársai lassan gyülekeztek és kis késéssel, a távolság Salgótarjántól Budapestig éppen elég volt egy negyed óra késésre, megérkeztek a művészek, mert azok a sütemények, amik az asztalra kerültek, művésziek voltak, így a készítők csak művészek lehetnek a munkájukban. Miután terítékre kerültek a sütemények, már a látvány önmagában elragadó volt, felfedték a neveiket is. A sajtó munkatársai elkészítették a magazinjaik számára a fotóanyagot, Én is kattintottam pár képet emlékül. Ez idő alatt Gellérték felöltötték a mesterségük címerét, és keményre vasalt szakácskabátban álltak a kíváncsi szemek, mikrofonok elé.

Elhangzott egy kis irodalmi bevezetés, majd Vojtek Éva a Cukrászmester Magazin főszerkesztője, felvezette a beszélgetést. Gellért bemutatta nem pusztán csak a süteményeit, hanem azt az inspiráló önmagát is, aki alázattal, szerénységgel viseltetik a szakma iránt. Majd bemutatkozott Dániel, aki éppen azzal a szerénységgel és szakmai kíváncsisággal veti bele magát a pék mesterségbe, mint testvére a cukrászatba. Mesélt a vadkovászos kenyérkülönlegességeiről, amihez Balassagyarmati kézműves sört használ.  

Jó volt hallani az elhivatottságukat, hogy mindketten a VENDÉG kegyeit keresik. Jó volt látni a büszke édesanyát, Katalint, aki túl van már harcokon. Harcokon a fiaival, harcokon, hogy egyre kevesebb a hely a vitrinben számára. Mindemellett örülhet, hiszen látja lesz, aki tovább viszi a mesterséget.

Miután bemutatták önmagukat és a filozófiájukat, bemutatásra került a kollekció, ami végett egybegyűltünk.

A feltálalt sütemények mindegyikét egy – egy Mikszáth Kálmán regény ihlette.

Fekete város:

A tragédia, a drámaiság már messziről kitűnt a felsorakoztatott édességek között. Fénylő étcsokoládé kupola belsejében karakteres csokoládékrém fokozta a drámaiságot.

A Hókirály:

 Egy mesére utalt, éppen az ellenpólusa volt az előzőnek. Hófehér csillogó félgömb, benne a múlandóságra utalva lágy, vérvörös gránátalmaszósz.

A Két koldusdiák:
 A regényben a két fiú a jó és a rossz itt a csokoládé két ízében van jelen. Ét és a tejcsokoládé, számos kalandozásukra különleges gyümölcsízek emlékeztetnek.

Különös házasság:

Különös ízeket tartogat. Negédes álmokba ringat, majd a sós karamell tolakodik előtérbe, mint a hamis leány.

Galamb a kalitkában:

,, A Zsuzsi szobalány kis fülkéjében még ég a gyertya. Lehajlik leselkedni a kulcslukon, szeme kidülled, széles szája széthúzódik, szeretné benyelni az egész látványt. Zsuzska moja, dusa moja! Hogy veszi ki hajából a tűket, s hogy esnek le válláról a hollószárnyak. Aztán kikapcsolja a mellénykéjét, egy kapocs, másik kapocs, harmadik kapocs, s azután megoldja sorban a szoknyákat, s hull le az egyik, hull le a másik…Oh, az irigy kutya! Elfújja a gyertyát, éppen mikor a legédesebb volna. „

Ez az eset ismétlődik a monodesszertben is, ezt ígérik a fiúk, ugyan itt rácsodálkozhatunk a lényegre is. Jómagam rá is csodálkoztam. Az eper  mousse, fehércsokoládé különböző technikákkal kerülnek ebbe a csodás kalitkába.

Beszterce ostroma:

A nőknek adózik nagy tisztelettel. Egy egyszerű tésztát cicomáz fel ízekkel, díszekkel és szokatlan megjelenéssel.

Rendkívüli élmény volt mindezt végigkóstolni. Rendkívüli élmény volt látni, hogy a tudásukat mire használják a fiúk. Az adni akarásuk, a tanulni vágyásuk mind jelen volt. És jelen voltam Én is, amit ezzel a pár gondolattal szerettem volna megköszönni.

Az a bizonyos nagymamaféle

Az ősz velejárója nem csupán a színes falevelek, és az iskolakezdés, éppen olyan velejárója a meleg piték illata. Amikor a nyirkos, párás vasárnap reggelen arra ébredhet a család, hogy meleg fahéj, vagy gyömbér illata járja át a házat. Nincs még kedvünk kimászni az ágyból, a reggelt, a kávét egy forró pitével az ágyban kezdeni, nem is lehet szebben, jobban zárni a hetet. Vagy éppen betudni egy újabb lélegzetvételnek az elkövetkező hét kezdéseként. A napokban már bizsergett a tenyerem a pitekészítésre. Lendületesen jöttem haza a zamatos almákkal, de mire feleszméltem a lányom sorra vágta félbe őket, és osztotta meg a cimboráival. Legyintettem egyet láttam, hogy boldogan harapnak a harsogó lédús gyümölcsbe, majd futnak tovább. Majd jött két nap elfoglaltság, és ma mikor hazaértem az újabb kupac almával, nyomatékosan jegeztem meg miközben pakoltam ki, pitét szeretnék sütni. Minekután a kollégáim is éppen a napokban kerestek meg, van e valami újító, esetleg újragondolt almás pite receptem, éppen idejét érzem nem csak a családommal, de a nagyközönséggel is megosztani.  Nincs újragondolt receptem, mert az almás pite, az almás pite. Azaz a pite, amit az anyukám és az Ő anyukája is sütni szokott, és azt remélem, hogy nem csak én sütök tovább, de a lányaim is sütni fognak. Ha valamit újra gondolhatok, az csupán a forma, amiben feltálalom. Szoktam tepsiben sütni, majd kockára vágva díszes tányérra tornyozni, mint anyukám, viszont most kedves kis piteformákba készítettem őket, amolyan újragondolás gyanánt.

Recept

Tészta:

30 dkg finomliszt, 10 dkg porcukor, csipet só, 1 kk. sütőpor, 20 dkg vaj, 1 tojás sárgája, 2 kk. tejföl.

Töltelék:

1 kg alma, 10 dkg cukor, 2 kk. őrölt fahéj, ½  citrom leve

Az almákat megpucoljuk, lereszeljük, lecukrozzuk, citromlét és a fahéjat is hozzá keverjük, majd még elkészítjük, a tésztát állni hagyjuk.

A tészta hozzávalóiból finom omlós tésztát gyúrunk. A kívánt formákat, tepsit előkészítjük, az aljába fektetjük a tésztát, majd a kicsavart almát ráfektetjük. Beborítjuk a tészta maradékával, egy felvert tojással megkenjük, villával megszurkáljuk és 180 fokon, szép ősz barnára sütjük.

Ha előző este készítjük el, ügyeljünk rá, hogy a másnap reggeli kávénk mellé maradjon pár, amit újra melegíthetünk, csak hogy jól kezdődjön a napunk.

Itt van az ősz, itt van újra

A díszkáposzták és a gömbre vágott aprófejű krizantémok megjelenése, mikor a cicáink felváltva hordják az egereket a szántóföldről, tagadhatatlan jele, beköszöntött az ősz. A bőrre emlékeztető patán falevelek kezdenek sárgulni és kékes, lilává érnek a vadszőlőn a termések. Szeretem ezt az évszakot, igazából a kedvencem.  Nagyokat lehet sétálni az erdőben, még ha gumicsizmában is teszi ezt az ember. Érezni a nedves, meleg föld szagát és a szerencsésebbek bele botolhatnak erdei gombákba, még felfedezhetnek itt, ott erdei szedret, és már vörösen izzik a csipkebogyó, és felváltva sorakozik az enciánkék kökénnyel az erdei utakon. A kedvenc zöldségesem rekeszeiben is megjelennek az ősz zöldségei, gyümölcsei. Nagy kedvenceimmel, a körtével, fügével, szőlővel, és a tél végéig elkísért sütőtökkel és céklával. Lassan a kelbimbót is újra készíthetem köretként, és izzíthatok a bogrács alá, mert nekem az ősz, ami a bográcsos ételek jelenlétét indokolja.  Pácolhatom a vadhúst, ami különösen értékes a terített asztalunkon.  Mindig magával ragadtak azok a festmények, ahol roskadásig megrakott asztalokon, nehéz brokát terítőn az ősz gyümölcsei, kupákban a bor, és mindemellett ha nem ezüstben, hatalmas fatálakon vadhús.  Ha most egy megrakott lakomaasztalra desszertet is kellene tálalnom, az vagy valami meleg pite, vagy rétes lenne, ez volt a fejemben mikor igyekeztem a minap a zöldségeshez. És ott volt a sütőtök már a polcon, nem messze tőle a friss füge, és mák is, amit nehéz lett volna otthagynom. Sárga sütőtök, kékesszürke mákszemek és a füge, mellé még egy bió citrom és fejben már össze is állt a gondolat. Lerezeltem a tököt, mákot sütőporos lisztel összekevertem, majd a tojásokat különválasztva cukorral kikevertem, citrom leve és reszelt héja és már kevertem is őket egybe, majd miután elkészült és megsült, alig vártam, hogy sajtkrémet kenhessek a tetejébe akár tavasszal a répatortára, díszítésként a friss fügéből és enyém az élmény, illetve miután leírom a hozzávalókat, remélem másoké is lesz ezen az őszön.

Tökös-mákos

20 dkg darált mák, 15 dkg liszt, 2 kk. sütőpor. csipet só, összekeverve, 3 tojás szétválasztva, 7.5 – 7.5 dkg cukorral habosra keverve a sárgáját és fehérjét, majd 30 dkg reszelt sütőtök, citrom leve héja.

A sárga tojáskrémhez a reszelt tök, majd a lisztes keverék végül a fényesre vert tojások fehérje, kivajazott sütőforma lisztel meghintve, 180 fok a sütőben, némi türelem, és ha már ki is hűlt, mascarpone kevés porcukorral kikeverve, szájíze válogatja az édességi szintet (ez tapasztalat) egy szelet füge a tetejébe és már kívánhatjuk is a Jó étvágyat!

NEM MINDEN AZ AMINEK LÁTSZIK

Jóleső csodálkozással tettem tegnap az egyik üzlet hűtőpultjából egy boboz csigát a kosaramban. Csodálkoztam, mert hatalmas boci szemekkel nézett rám a kamasz lányom, és ebből a tekintetből azt lehetett kiolvasni anya, vegyük meg. És jól esett, mert mindig mindenkit arra bátorítok, azért mert még nem kóstolta, nem biztos, hogy nem fog ízleni az adott étel és merjünk kísérletezni. Azt mondjuk a legkevésbé gondoltam, hogy egy zöld maszattal betapasztott csiga lesz egyszer a kamaszlányom kíváncsiságának tárgya. Hogy Én mennyire vágytam rá, az jelen esetben mellékes, fizettem és jöttünk is amolyan kései ebédként elfogyasztani. Kisebbik lányom egy pogácsával a kezében bandázni indult és hagyott minket az általa gusztustalannak vélt csigákkal magunkra. Csigák a sütőlemezre, Én titokban kapargattam össze a bátorságom és már tunkoltuk is a csigaházakból kifolyt fűszeres vajat és laza mozdulattal piszkáltuk ki a csiga húsát. Olyan, mint a zúzza jegyezte meg bátorításként önmagának a lánykám és szájába vette. Fűszeres, foghagyás és valóban a csirke zúzára emlékeztetett az íze, állaga. Ekkor jutott eszembe lapul a fagyasztóban egy tálcával és van még a tavasszal elrakott medvehagyma pesztómból is. Alig vártam a reggelt. A zúzákat csirke alap lében puhára főztem, majd vajon megfuttattam kicsit, végül hozzá kevertem két kanállal a foghagyma ízű zöld pesztóból.  Csavart tésztát tálaltam mellé és a kifőzött üres csigaházakba vajjal kikevert pesztót töltöttem, ami szépen kiolvad a meleg tésztán, még zamatosabbá téve azt. Kevés parmezán és kész a csiga ételnek látszó mai ebédünk. Ehhez kevésbé kell bevállalósnak lenni, és ha a csigához nem is biztos, hogy meghozom a kedvet, de a zúzát bátran ajánlom ilyen formában is elkészíteni.

Jó étvágyat a bátran kísérletezőknek!

Szó Gellért

Ez év kezdetén, mikor ágynak döntött az influenza és erőtlenül feküdtem, semmi egyebet nem tudtam csinálni, mint gondolkodni. Járt az agyam mindenfélén. Akkor fogalmazódott meg bennem a gondolat, blogot kezdek írni, azzal a reménnyel, hogy lesz annyi érdekes találkozás az életemben, amit érdemes lesz megosztani másokkal is. Találkozás emberekkel, történetekkel, ételekkel. Kávé melletti beszélgetések, ami mind egy újabb étel inspirálását szolgálja majd. Ekkor még nem gondoltam, hogy egy olyan találkozás részese leszek az év derekán, ami nyomot hagy az életemben. Egy felhívás, nevezzük versenykiírásnak került a látóterembe, amiről már akkor azt gondoltam, nem lehet véletlen, hogy felhívják rá a figyelmem, mert érdemesnek találnak ebben a vetélkedésben részt venni. Szinte az utolsó pillanat utolsó pillanatában lettem kész a feladattal és küldtem el a pályázati munkám elbírálásra, majd izgatottan vártam a visszajelzést, beérkezett és megfelel a kritériumoknak. A visszajelzés szinte posta fordul tával megérkezett, majd a lehet izgulni hamarosan eredményt, hirdetünk levél is.  A bekapcsolt gép előtt ültem, a Cukrászszövetség közösségi oldalát megnyitva és várakoztam. Egyszer csak a Figyeleeem ! Figyeleeem ! Kiírás alatt egy hosszabb szöveg, amit szemüveg híján nem tudtam elolvasni, viszont homályosan láttam az általam elküldött torta fotója jelent meg a szöveg alatt. Erős szívdobogással ugrottam fel a gép elől és kiabáltam a lányaimnak, megnyertem meg nyertem, bekerültem a Magyarország Tortája verseny zsűrijébe. És itt akár véget is érhetne a történet, mert enyém a megtiszteltetés az öröm és pont. De itt kezdődött igazán a történet. Mikor remegő lábbal beléptem a Soltvadkerti cukrászdába és megszeppenve álltam a fagylaltversenyre és torta versenyre érkezett izgatott cukrászok között. Majd a színpadon felsorakozott mestercukrászok, akik akár egy klán, vagy lovagrend olyan díszes hófehér talárban, rangot adva az eseménynek tiszteltek meg mindannyiinkat, remegtették tovább a térdeimet.  Mert azokkal az emberekkel voltam körülvéve, akik közül néhányan bizony erős példaképeim, és ezek közül az emberek közül jó néhányan olyan szeretettel fogadtak, és fogadtak maguk közé, hogy bizony zavarba ejtő volt. Majd megszeppenés ide vagy oda, elkezdődött a munka. A munka, ami sokunknak irigylésre méltónak tűnhet, bizony kemény munka volt, mindazonáltal hatalmas felelősség. Felelősséggel kiválasztani azt a tortát, ami később az országot jelenti egy teljes éven át. Felelősséggel eldönteni kinek a munkája nem lesz az ország tortája és visszajelzést adni építő kritikával. A döntés, ami szerint elbírálódott a három, négy továbbjutásra ítélt torta, jó néhány kritérium pontozásával jutott tovább. Ezek között szerepelt az innováció, az ünnephez való kötődés, a textúrák, az íz harmónia, és nem utolsó sorban a praktikum is. Mert készíthetünk csodásnál csodásabb tortákat, de nem lehet elfelejteni, hogy az ország tortát mindenhol el kell tudni készíteni. Ezen kívül, fel kell tudni tálalni a több ezres tömegnek az ünnepen egyaránt. A kiválasztott torták mindegyike megérdemelte volna, hogy elvigye a győztesnek járó hatalmas munkát. Mert bizony kemény munka vár azokra, akik egy kihívás kapcsán megalkotnak egy ételt, majd egy éven keresztül tömegeket szolgálnak ki ennek örömében. A négy kiválasztott torta is kapott építő kritikát, és hogy megfogadják e vagy sem az rajtuk állt. A következő elődöntőre már ennek függvényében álltak a nagyérdemű elé és a végső megmérettetésre már ott helyben egy zsűritag előtt készítették el a versenymunkáikat. Ekkor éreztem először, kezd összeszorulni a torkom. Mert izgulok, szorítok a versenyzőknek és titkon persze nekem is van győztesem és örülnék, ha kezet rázhatnék vele az eredményhirdetést követően. A feszültség leírhatatlan volt az arcokon. Volt, aki azért izgult, mert tudta mi munka vár rá, ha övé a győzelem, hiszen már megélhette, és volt, aki arcán az, mi vár rám ezután gondolatok látszottak. Fanfárok elmaradtak, voltunk mi a zsűri, és voltak az alkotók, segítőik és elhangoztak sorban a nevek. Majd kezet rázhattam. Gratulálhattam és ma, mikor a fanfárok bizonyosan felcsendültek az Országházban ismét csak gratulálni tudok. Számtalan újság, hírportál fog különbözőírásokat megjelentetni az Ország torta kapcsán. Az Én gondolataim röviden megfogalmazva, részese lehettem sok mindennek a kiválasztás során. Találkozásoknak, példaképekkel megvoltakkal és újonnan azzá váltakkal. Alázattal a munka iránt és egymás iránt. ízekkel, melyek akkor is megmaradnak, ha abból a tortából idén nem lett az ország tortája.  Ha ezen túl meghalljuk a nevet Szó Gellért, jó ideig egybe fog csengeni a Pannonhalmi Sárgabarackpálinkás Karamelltortával és mellé a titulus Magyarország Tortája. Gratulálok Gellért, és jelképesen szorítok kezet mindenkivel, aki melletted volt és melletted fog állni a jövőben a kiérdemelt munkát elvégezvén.

Ebből bizony nem lesz bor!

A furcsa cím egy számomra fontos történet, találkozás mondata. A találkozás bő egy évvel ezelőtt történt, mikor is a borász barátnőm, nevezzük nevén Takács Edina meginvitált egy pohár limonádéra. És itt véget is érhetne a történet, mondván kit érdekel, miről is cseverésztünk a poharaink mellett. Most mégis megosztom ennek a beszélgetésnek, tovább gondolásnak és cselekvésnek a történetét.

A limonádé, amit kortyoltam, finomabb volt, mint ez idáig bármelyik, amit ittam. Zamatos, amolyan zöldalma fanyarságával, frissességével és egy olyan visszamaradó utóízzel a számban, ami arra indítja az embert, hogy igya és igya és felfedezzen még több ízt minden egyes korty után. A kérdésemre a válasz, hogy miként is készült ez az ital egy szó volt. Verzsű. Sosem hallottam ezt megelőzően, azóta már nem csak hallottam, de számtalan esetben használtam is. Verjus, így írjuk, és úgy használjuk akár az importált citrom levét csak, hogy ezért a savanykás léért nem kell, kellene pénzt költenünk, hiszen sokunk keze ügyében ott van.  Ennek lennénk amolyan élharcosai, hogy minél többen fedezzük fel és építsük be a mindennapjainkba ezt a lét. Ha végig gondolom kicsinyke országunkat, nincs is olyan tájegység ahol nem termelnének szőlőt. Ahogy a bor jellegzetes ízeket hordoz magában, a föld ízét, a nap ízét, ugyan így hordozza mindezt a verjus is. Olyan élettani hatással, amit már önmagában indokolná a használatát. És, hogy pontosan miről is van szó. Fürtritkításkor a leszedett, esetenként zöldtrágyának felhasznált éretlen fürtöket préselik ki. A mennyiség, ami keletkezik nyilván nem sok, de ha minden szőlősgazda akár itt a településeinket körülvevő dombokon kipréselné ezeket a fürtöket, már a saját háztartásukat elegendő savanykás lével láthatná el.Felhasználása az ecet, a citrom használatával azonos módon történhet. Amire már jómagam használtam, sütemények, túrós ételek, krémek, levesek savanyítása. A napokban hívott Edina, hogy menjek, mert ott vár a verjus. Sikerült meggyőznie a Martoni szőlőhegyen egy gazdát, szedjék le és préseljék ki a zöld fürtöket. Tegnap ismét zamatos limonádét készített nekem. Majd a zsákmánnyal a kezemben egy bő fél liter verjusvel, tudtam a mai pezsgőkrém tortámat ezzel fogom ízesíteni, és a tárkonyos ragum is ettől kap savanykás ízt.

Ezt az írást azt gondolom, nőtársaim olvassák, és most ezzel az írással szólítok meg mindenkit, akinek a párja éppen a szőlőben dolgozik, győzze meg, a jövő évi permetezést megelőzően szedjék le azokat a leszedésre amúgy is szánt fürtöket és préseljék ki a levét, hogy újra beépíthessük a mindennapjainkba.  Annak idején a citrom egzotikusságával hódított teret Európa szerte, most éppen olyan egzotikusnak érzem ezt a nedűt, és szeretném, ha újra teret hódíthatna. A megosztott képen ugyan nem látni, de ízében bizony ott van a verjus zamata.

KETTŐNEK KÉTFÉLÉT

Minden reggeli, ebéd vacsora kitalálása nem csupán annyit jelent, mit készítsek a kis családomnak hanem, hogy kinek mit, és lehetőleg hasonlót, hogy ne töltsem feltétlen az egész napot a konyhában. Nem volt ez másként a mai napon sem. Tegnap délelőtt arra ébredtem, mert bizony délelőttig húztuk a lóbőrt, mondván átalusszuk a hőséget és jön a frissítő hidegfront, amitől majd elviselhetővé válnak a napjaink. Szóval miután megébredtem etetni, itatni indultam népes állat seregünket a házkörül, észrevettem, hogy a postaládánk piros karja az égnek mered jelezve posta érkezett. Posta, szombaton?  Micsoda meglepetés, hetek óta boltin éltünk, mert a tehénke a szomszéd faluban borját várt és házi tej híján voltunk, viszont a napokban megszületett a borja és mi újra tejtestvérek lehetünk. Így ott figyelt a postaládában az üveg, benne a frissen fejt házi tejjel. Rögtön palacsintát és madártejet ettem volna. Ma, mikor már elviselhetővé vált a konyhai tartózkodás, megragadtam a palacsintasütőt. Igen ám, de. Ekkor jön a laktató ételnek szánt és a desszertnek szánt palacsinta gondolata. Gyorsan végigfuttattam a szemem a kosarakon, mit rejtenek. Van krumpli, hagyma, cukkini, citrom és tojás is bőven. A hűtőben vaj elengedhetetlen. Bekevertem a kedvenc palacsinta tésztámat, majd kétfelé osztottam. Kevés cukor a desszertnek szántba és elő a cukkínivel. Egy jódarabot levágtam a még zsenge zöldségből és belereszeltem az alaptésztába, mellé egy fél fej apróra vágott vöröshagymát. Só, zöld bors fűszerként, majd még pihent a tészta megfőztem hat tojást, amit a sajtreszelő kisbbik rostáján lereszeltem, hozzá só és 10 dkg vaj került. Szép, krémes sárgavaj lett belőle. A kisült cukkinis palacsintákat ezzel a krémmel töltöttem be. Készült mellé sajtmártás is, de nem éreztem szükségét, jól jön majd holnap egy tésztaételre. Zöldséges palacsinta az egyik lányomnak, anyukámtól kapott baracklekváros pedig a másik lányomnak, és mindenki boldog. Ők kedvükre lakmároznak, és Én, pattanhatok a kerékpárom nyergébe és már róhatom is a kilométereket, amit a nagy hőség végett hanyagoltam az elmúlt hetekben.

VIDÉKI STÍLUSBAN

Szinte mindennapos program, Én ülök a Kékterasz lépcsőjén szomszéd barátnő a kerítés mellé állított, szinte már gyökeret vert esőáztatta vesszőfotelében és kortyolja ki-ki a saját kávéját. Kávézás közben hol a nagyvilág dolgain, hol csak a saját kis dolgainkon elmélkedünk. A minap valahogy a gyermekkori táborozások voltak napirenden. A velencei, Bodajki napközis táborok, és a nagyon szeretett vándortáborok. Sztorizgattunk, és jött a történet, miként járták körbe bodajk házait és kértek hol tojást, hol zöldséget, kinek mi volt felesleg és ki érezték át a messziről jött gyerekek lelkesedését, miszerint este főznének valamit a tábortűz mellett. Ma mikor nekikezdtem a késői ebédnek, az jutott eszembe, ez éppen az-az étel, aminek a hozzávalóit, ha nem lenne idehaza, a környező utcák házaiba becsengetve, biztosan össze tudnám szedni, sőt mi több, boldogan adnák is. Miután megosztom, a receptúrát bátorítok mindenkit, ha nincs odahaza hozzávaló, ne röstelljenek futni egy kört a környező házaknál, hálából ott lehet hagyni ennek az ételnek a receptjét.

CUKKINITORTA 

3 bögre reszelt cukkini, mondhatnám azt, hogy szőröstől, bőröstől, ami nyilván annyit tesz, most a zsenge cukkinik korában, hogy magvastól, héjastól.

1 bögre rétesliszt, kávéskanál sütőpor

½ bögre olaj

½ bögre reszelt sajt

½ bögre kockára vágott szalonna

1 fej vöröshagyma, pár gerezd foghagyma, só, bors

3 egész tojás

A hozzávalókat összekeverjük egy tálban, majd kivajazott zsemlemorzsával meghintett sütőformában töltjük, a tetejére bónusz sajt és szalonnakocka majd 180 fok a sütőben és pirosra sütjük. Melegen tálalva finom ebéd, hidegen, kiváló uzsonna az éppen arra járó szünidőző gyerekek kezébe adva.

Jó étvágyat kívánok !