A furcsa cím egy számomra fontos történet, találkozás
mondata. A találkozás bő egy évvel ezelőtt történt, mikor is a borász barátnőm,
nevezzük nevén Takács Edina meginvitált egy pohár limonádéra. És itt véget is
érhetne a történet, mondván kit érdekel, miről is cseverésztünk a poharaink
mellett. Most mégis megosztom ennek a beszélgetésnek, tovább gondolásnak és
cselekvésnek a történetét.
A limonádé, amit kortyoltam, finomabb volt, mint ez idáig
bármelyik, amit ittam. Zamatos, amolyan zöldalma fanyarságával, frissességével
és egy olyan visszamaradó utóízzel a számban, ami arra indítja az embert, hogy
igya és igya és felfedezzen még több ízt minden egyes korty után. A kérdésemre a
válasz, hogy miként is készült ez az ital egy szó volt. Verzsű. Sosem hallottam
ezt megelőzően, azóta már nem csak hallottam, de számtalan esetben használtam
is. Verjus, így írjuk, és úgy használjuk akár az importált citrom levét csak,
hogy ezért a savanykás léért nem kell, kellene pénzt költenünk, hiszen sokunk
keze ügyében ott van. Ennek lennénk
amolyan élharcosai, hogy minél többen fedezzük fel és építsük be a mindennapjainkba
ezt a lét. Ha végig gondolom kicsinyke országunkat, nincs is olyan
tájegység ahol nem termelnének szőlőt. Ahogy a bor jellegzetes ízeket hordoz
magában, a föld ízét, a nap ízét, ugyan így hordozza mindezt a verjus is. Olyan
élettani hatással, amit már önmagában indokolná a használatát. És, hogy
pontosan miről is van szó. Fürtritkításkor a leszedett, esetenként
zöldtrágyának felhasznált éretlen fürtöket préselik ki. A mennyiség, ami
keletkezik nyilván nem sok, de ha minden szőlősgazda akár itt a településeinket
körülvevő dombokon kipréselné ezeket a fürtöket, már a saját háztartásukat
elegendő savanykás lével láthatná el.Felhasználása az ecet, a citrom használatával azonos
módon történhet. Amire már jómagam használtam, sütemények, túrós ételek, krémek, levesek
savanyítása. A napokban hívott Edina, hogy menjek, mert ott vár a verjus.
Sikerült meggyőznie a Martoni szőlőhegyen egy gazdát, szedjék le és préseljék
ki a zöld fürtöket. Tegnap ismét zamatos limonádét készített nekem. Majd a zsákmánnyal a kezemben egy bő fél liter verjusvel, tudtam a mai pezsgőkrém tortámat
ezzel fogom ízesíteni, és a tárkonyos ragum is ettől kap savanykás ízt.
Ezt az írást azt gondolom, nőtársaim olvassák, és most ezzel
az írással szólítok meg mindenkit, akinek a párja éppen a szőlőben dolgozik,
győzze meg, a jövő évi permetezést megelőzően szedjék le azokat a leszedésre
amúgy is szánt fürtöket és préseljék ki a levét, hogy újra beépíthessük a
mindennapjainkba. Annak idején a citrom
egzotikusságával hódított teret Európa szerte, most éppen olyan egzotikusnak
érzem ezt a nedűt, és szeretném, ha újra teret hódíthatna. A megosztott képen
ugyan nem látni, de ízében bizony ott van a verjus zamata.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése