Napok óta esik. A terasz
éppen felszárad, és már áztatja is a következő felhőből aláhulló zápor,
időnként zivatar. Esténként erős a vágy, hogy tüzet gyújtsak a kályhában, de a
magas nyakú bő pulóver bizony előkerül, és néha még a vastag lábszárvédő is jól
esik tévézéskor.
A mai reggelen mikor
megint csak eső szaga áradt be a teraszról, vágyni kezdtem egy meleg leves
után. Dolgom végeztével már semmi egyéb
nem járt a fejemben, mit a napokkal ezelőtt beszerzett sajtjaim, és a
konyhapulton heverő újhagyma.
A vöröshagyma az év ezen
időszakában hiába télálló, bizony már meglazulnak a héjak és szeleteléskor,
aprítások el el csúszkának egymáson. Ha valamikor nem zavar, az pont ez az
ételkészítés. Minek után csak fel kell karikáznom, és tulajdon képen darabjaira
hullva párolódhat is az oliva olajban. Só, bors egy kanál liszt a lepirításhoz és
felöntöm húsleves alap lével, így fő egybe. Amitől nem csupán az Én egyik
kedvenc levesem, az a később benne dagadó sajtgaluska. És itt jött ma képbe a
vörös cheddar , és a zöld pestós gouda sajt a hűtőből.
Ebben az esetben arányok,
amiket szem előtt kell tartani, hiszen eleinte jómagam is 5 dkg sajttal kezdtem
a galuskagyártást, mára néha a 20 dkg is kevés, mert a lányaim jobban szeretik
annál, hogy csak mutatóba kerüljön a levesbe.
Ezek az arányok a következők:
5 dkg reszelt sajt, a sajt sósságának függvényében némi só, esetleg őrölt bors,
1 evőkanál liszt és 1 tojás.
Miután összekeverjük, egy
teás kanál segítségével a lassan fövő levesbe szaggatjuk, és szép dundira
főzzük őket.
A mai levesünk a
sajtválasztásnak köszönhetően igen jópofa és ízletes lett. Felváltva, zöld és
sárga galuskák. A tálalást követően némi friss újhagyma karikák.
Annyira ínycsiklandozóra
sikerült, hogy a fotózásban segítségemre lévő technikusom, nem tudta megállni,
hogy ne kanalazzon bele.
Csak remélni merem, hogy
a fotók láttán az engem olvasó sem fogja megállni, hogy elkészítse.
