Rendhagyó bejgli, három képkockában

Talán a munkahelyemen eltöltött sok sok év végett, pillanatok alatt átlátok, az ábrákkal közölt szerelési útmutatókon. 
Gondolom a rutinos bejglikészítőknek is elég ez a három képkocka, hogy az idei évben, kicsit elrugaszkodjanak a tekeréstől és annak az aggodalmától, hogy reped vagy sem az a bejglitekercs. 

Egyféle alapanyag, kétféle étel az ünnepi asztalon.

Többféle tábor létezik, ha a halászléről kell voksot letenni. A passzírozott a darabos ellen, a tésztás a tészta nélkülivel szemben, és van még egy tábor, a se vele, se nélküle, se passzírozva, sem darabosan. Ez utóbbi táborába tartozom én is, ami nem jelenti azt, hogy nem ennék meg egy hallevest. Hallevest úgy, ahogy én szeretem, mindenféle tradíció és tájegység hagyománya nélkül, csak a szám íze szerint, így készítettem ma el.

Két szép pisztráng lapult a hűtőben, az alatta lévő polcon pár darab kelbimbó, sárgarépa, fehérrépa és egy szál póréhagyma. A halat felszeleteltem és enyhén megsózva várakoztak a vágódeszkán, még a zöldségeket előkészítettem. A felaprított zöldségeket, kapros repceolajon lepároltam (IKEA svéd finomságok boltjában beszerezhetitek). Só, bors a tetejébe, majd felöntöttem zöldség alaplével és egy jó deci fehérborral. Ünnepek tájékán, olyan tartozéka a konyhámnak a fehérbor, akár a vaj. A legegyszerűbb ételnek is olyan zamatot adhatunk vele, hogy azonnal ünnepi ételként léphet ki a konyhából. Még a zöldségek főttek,

úgy döntöttem, az én hallevesem nemhogy csak darabos lesz, de tésztás is és már gyúrtam is egy adag tésztát, majd a pihentetés után, vékony kis gyufatésztákká metéltem fel.

A levesalaphoz tejszínt öntöttem, kevés citromlét nyomtam bele, majd beletettem a feldarabolt pisztrángpatkókat. Főzni már nem is nagyon kellett, mert a saját hőjében pillanatok alatt elkészült.

Tálalás előtt gyorsan kifőztem a tésztát és már tálalhattam is.

A pisztrángpatkókból és a zöldségekből is jutott annyi, hogy azonnal két ételt készíthessek belőle egy, a polcon lapuló sütőtökkel megtámogatva a köretet.

A pisztrángpatkókat bepaníroztam. Ez nálunk már alapból ünnepi fogásnak számít, hiszen nem szoktam rántott húst készíteni. A bepanírozott halpatkókat olyan pillanat alatt lehet kisütni, hogy éppen csak kettőt pislogunk.

A zöldségeket vajon lepároltam, só bors került rájuk és öntöttem alá a levesnél is használt fehérborból. Miután elpárolgott a bor, kicsit pirítottam a zöldségeken.

Mártásként, vajmártást ( vajmártás: vajon lepirítunk egy kis salotta hagymát, hozzá öntünk egy kis fehérbort, én borecet híján, fehér balzsamecetet öntöttem hozzá. A redukciót pépesítjük, tejszínnel felöntjük, és a végén hideg vajdarabot keverünk hozzá, amitől szép fényes lesz. Só, fehér bors és citromlé ízlés szerint. ) kanalaztam a zöldségek alá, tetejébe a helyes kis pisztrángpatkókkal.

Ritkán írok mennyiség adatokat. Ez abból is fakad, hogy leírhatom ugyan, hogy 4 főre, majd ha nagyon ízlik, ketten felfaljuk. Ha azt írom két főre, ugyan, melyikünk étvágya szerint. Nem szoktunk nagy adagokat enni, inkább ízélmény legyen, mint, hogy dugig együk magunkat. Ha figyelmesen ránéztek a tálalásnál használt tányérra, biztosan feltűnik, hogy bizony süteményes tányéron tálaltam. Optikailag egy hatalmas kupac, teli tál étel. És ha egy teli tál ételt fogyasztunk el, akkor bizony nagyon jól lakunk. Ez pusztán praktika az ünnepek alatt felhalmozódó kilók ellen.

Tésztakarácsony második rész

Előre bocsájtom, nem szeretem sem a halászlét, sem a halpaprikást, nekem valahogy nagyon halízűek. Halízű a hal, hát nem őrület?! Viszont, kövezzetek meg, de szeretem a ,,híres balatoni” hekket, már csak a munkámból kifolyólag a lazacot és odavagyok a forró füstön lógó pisztrángok puszta látványától is.

Mindezek tudatában terveztem meg az én halpaprikásomat.

Halpaprikást, széles metélttel.

A tészta alapreceptjét emlékeztetőül ismét leírom.

165 gramm finomliszt,1/2 teáskanál só és két tojás a lisztkupac közepébe. Ebből gyúrunk finom tésztát, amit frissen tartó fóliában addig pihentetünk, még a halpaprikás elkészül.

A pisztrángot lepikkelyeztem és két nagyobb darabba vágtam, majd kifiléztem és a filé szelteket besózva félretettem.

Egy fej vöröshagymát olaj és zsír keverékén megfuttattam, hozzá kevertem két teáskanál finom házi pirospaprikát, majd kevés tejszínnel felöntöttem. Sóztam, borsoztam és 3-4 evőkanál tejföllel tovább szaporítottam. Végül annyi tejszínt öntöttem még hozzá, hogy a számomra kellő sűrűséget elérjem, olyan igazi sűrű mártás formájában. Botmixerrel kicsit összemixeltem és már kész is volt a paprikás mártásom. A félretett haldarabokat paprikás lisztben megforgattam, akárcsak a balatoni sütödékben, és három pillanat alatt kisütöttem.

Eközben a gyúrt tészta nyújthatóvá vállt. Még a víz felforrt, vékonyra nyújtottam és éles késsel széles metélteket vágtam belőle. A lobogó sós vízben finomra főztem. A rusztikus tészta már önmagában is csábító, viszont a paprikás mártással, és a sült halszeletekkel, a legfinnyásabb karácsonyi vendégeteket is levehetitek a lábáról.

Lágy ízeivel, kedvelt étel lesz az év bármelyik hétköznapján az ünnepek után is.

Tésztakarácsony

Egyik kedvenc filmem címe: Pár lépés a mennyország. Bizton állíthatom, a következő tésztaétellel, ha a felhők felett nem is, de pár centivel a föld fölött érezhetjük magunkat.

Zacskóból a főzővízbe zuttyantott tészta a hétköznapok egyszerűsége, viszont, pillanatok alatt válhat ünnepivé, ha magunk készítjük. Ünnep a családnak hiszen, a frissen készített tésztánál kevés finomabb létezik, és ünnep magunknak, a készítés öröme.

Ezzel az örömmel kezdtem neki a tésztagyúrásnak, és már az elfogyasztás örömét is megéltük.

A következő tésztaétellel, akár a várakozás örömét, akár az ünnep estélyét is megkoronázhatjuk.

Vannak ismerőseim, közeliek, távoliak egyaránt, akik karácsony ide vagy oda, biztosan nem esznek olyan állatot, aminek két lába és szárnyai vannak. Ha a hal sem tartozik a kedvencek közé, nem eretnekség sertéshúst enni. Ezért most a húspultból egy szép tüskepecsenyét választottam.

A sült mellé pedig, rókagombás töltött tésztát tálaltam.

Első lépésként, kakukkfüves repceolajban füstölt fokhagymát pirítottam le és ebben sütöttem körbe a három egyforma darabba vágott húst.

Öntöttem alá egy kevés ( és itt jönne a reklám helye...fizetett reklám nélkül írom le) Varga pincészet Aranymetszés 2017-es Badacsonyi Olaszrizlingjét. Ezután lefedtem és irány a sütő. Első nekifutásra 180 fokra állítottam a hőfokot.

Még a hús készült, nekikezdtem a tészta összegyúrásához.

Gyúrt tészta alap: 165 gramm sima liszt, 1/2 teáskanál só és két egész tojás.

Finom lágy és nem ragadós tésztát gyúrtam belőle, majd frissen tartó fóliában pihentettem addig még a töltelékét elkészítettem.

A töltelékéhez (fizetett reklám nélkül) a Lidli fagyasztó szekrényéből vásároltam rókagombát. Egy fél fej vöröshagymát, a húsnál is használt, kakukkfüves repceolajban pároltam le. (szintén f.r.n, Ikea finomságok boltjában megtalálhatjátok) Hozzá kevertem a kiolvasztott, felaprított gombákat, só, bors, petrezselyem és egy gondolatnyi bor került alá, majd addig pároltam még a nedvesség eltűnt és kicsit piríthattam a gombákon.

Miután elkészültem, jöhetett a tészta kinyújtása.

 Félbevágtam a tésztagombócot, amit nem használtam, vissza tettem a fóliába. A nyújtásra levágott darabot, lisztezett deszkán olyan vékonyra nyújtottam, hogy mikor elemeltem a deszkáról, a lámpa fényét láthattam rajta keresztül. Ezután méretre vágtam, tésztatöltőbe helyeztem, közepébe a gombás ragut, és összenyomtam a széleit.

 Odakészítettem a főzővizét.

Még megtöltöttem a tésztákat, a víz felforrt és egymás után kerülhettek a főzővízbe.

Ez idő alatt a hús vaj puhára párolódott. Levettem a fedőt a serpenyőről, magasabb hőfokra kapcsoltam a sütőt és még egyszer rápirítottam a húsokra. Mikor elkészült, kivettem az edényből és letakarva pihent még a kifőtt tésztákat elkészítettem.

Miután mindegyik töltött tészta kifőtt, a gomba pirításához használt serpenyő olajos felületén kicsit megpirítottam a tésztákat.

A hús megmaradt szaftját pedig, kevés borral és tejszínnel besűrítettem és kiváló mártás készült belőle a tészta alá.

Tálaláskor a tányér aljára kanalaztam az ízletes mártást, rátettem a pirított, kifőtt tészta batyukat, felszeltem mellé a sültet és végül pár pirított rókagombával megdíszítettem.

Talán első olvasatra soknak tűnik az étel elkészítése, de el kell mondjam a gondolattól a tálalásig, alig két óra telt el. Ez egy ünnepi étel elkészítése esetében azt gondolom, kellemes konyhában eltöltött időt jelent.

Most ezzel kívánok gondtalan várakozást és hamarosan, újabb tésztaétellel kívánom ugyanezt.   

Rákóczi túrós palacsinta

Ismerős életkép, hogy a konyhapultnál állva eszel?! Állva, mert nem tudod megvárni még tányérra kerül?!

Mikor a sütőformába tettem ugyan átvillant az agyamon, hogy ebben süthetem, tárolhatom, de akár tálalhatom is, főleg ha mondjuk egy piknikre vinném magammal, de akkor még nem gondoltam, hogy a pultnál állva, csukott szemmel, hogy jobban érezzem az ízeket, szóval így fogom majd enni.

Barack szezon van és nem is akár milyen. Roskadnak az idén a fák a Naptól, zamatosra érett gyümölcstől. Anyukám is ódákat zeng a barackfája termésétől, de a testvérem sem fukarkodott az adakozással, vigyem mert rengeteg van.

No ebből a rengetegből gondoltam, a napokban már elkészített baracklevesemet újra gyártom. Majd miután befűszereztem a barackot, lecukroztam a kellő íz elérésére, úgy gondoltam mégsem engedem fel vízzel és mégsem lesz belőle leves. Palacsinta lesz belőle, méghozzá úgy, hogy a tej hányadát fogom a baracklével pótolni. És már ütöttem is a tojásokat a keverőtálba, hozzá a só a liszt , majd a barackot, amit kicsit megrottyantottam, összeturmixoltam és szitán áteresztettem, hogy krémes legyen. Kicsit aggódtam, hogy a cukortartalom végett majd leragad, de nem volt gond vele. Aztán jöhet egy kis tej és a barackvelő sűrűsége végett egy kicsivel több víz, mint szoktam.

Palacsinta tészta: 4 egész tojás, 34 dkg liszt, csipet só, 3 dl baracklé, 1 dl tej és 2-3 dl víz vagy szódavíz.

Miután elkészültek a palacsinták ( rögvest felfaltunk párat a friss baracklekvárral ) elkészítettem a túró tölteléket.

Túró töltelék: 25 dkg túró 1 citrom reszelt héja , 3 tojás sárgája, 1 evőkanál kristálycukor, 1 tojás fehérje, 1 evőkanál cukor.

A tojássárgáját kikevertem a cukorral, hozzá adtam a túrót a citrom héját és a cukorral fényesre vert tojás fehérje habját.

Kingámmal kivajaztattam az üvegformákat, majd elkezdtem összerakni a palacsintákat, amolyan Rákóczi túrós érzéssel.

A Barackos palacsintákat vékonyan megkentem baracklekvárral, és ráhalmoztam a túró tölteléket. Kicsit folyni fog, de majd sütés közben összeáll. Három három palacsinta került a két formába. Jutott volna még a túróból legalább két palacsintára, de be kell valljam, már itt megkezdődött a pultnál való eszegetés. Elkóstolgattam.

Szóval lett 3-3 palacsinta és már mentek is a sütőbe 180 fokra.

Még sültek, a maradék két tojás fehérjét grammra lemértem és ugyan annyi gramm kristálycukorral olyan fényesre és keményre vertem, hogy mintát hagyott benne a keverő szár.

Habzsákba töltöttem és ennyi idő pont elég volt a palacsintáknak a sütőben, hogy rákerülhessen a cirkalmasan odakanyarított tojáshab.

Addig tettem vissza őket a sütőbe, még csodás színt nem kapott a tojáshab.

A többit már tudjátok, állva ettem a konyhapultnál.

Jó étvágyat kívánok hozzá!

,,Flancos" csokis keksz

,,A főzés nagyon közel áll a festészethez. Amikor az ember elkészít egy ételt, hozzáad egy kis ezt, egy kis azt...mintha festékeket keverne.” Salvador Dali

És mihez áll még közel?! Nyilván a divathoz. Évről évre új trendek jönnek, a franciás, a magyaros vagy akár a molekuláris gasztronómia, de teret hódított már a street food irányzat is. Aztán a letisztul a túldíszített és ki tudja mi még.

Közel áll a divathoz, néha nem is lehet tudni melyik volt előbb a tyúk vagy a tojás, úgy hat egyik a másikra.

A mostani esetben talán a fűszer lehetett előbb, mikor megálmodták annak a textilnek a színét, ami engem inspirált arra, hogy ezzel a fűszerrel egy éppen olyan, ,,Flancos” ételt álmodjak meg, mint magából a textilből készült ruha. Semmi flanc, egyszerű ám bájos rafinériával megalkotott ruhadarab.

Egyszerű, ám fűszeres rafinéria, lágyan olvadó csokoládé a roppanós sütemény belsejében.

A Flancos egy márkanév (Keressetek rá, imádni fogjátok) és flancos ez a csokoládés keksz is a maga rózsabors színű és ízű fűszerével a tetejében.

flancos csokis keksz

15 dkg liszt, 15 dkg kristálycukor, 1 evőkanál kakaópor, kk sütőpor, 10 dkg apróra vágott ét csokoládé, csipet só,10 dkg vaj és egy tojás.

A hozzávalókat összegyúrjuk. Egyforma golyókat formálunk a tésztából, a sütőlemezen kicsit ellapítjuk, meghintjük rózsaborssal és 175 fokon addig sütjük, még már az ujjunk nem nyomódik a tésztába. Nem kell a ropogós állagot megvárni, mert a tészta kihűlésével éri majd el a kívül ropogós, belül lány csokoládédarabos kekszet.

Tánc a napban, tánc a fényben ( Barackleves túrógombóccal és barackmag grillázzsal )

Nem tudom kinek mit jelent a tánc?! Kinek-ki a táncpartnere a lassú, vagy adott esetben pörgős lépésekhez. Lehet egy könyv, egy ecset a kézben a vászon előtt állva de lehet, fényképező gép, aminek az objektívén keresztül, egy egészen más világ tárul elénk. Táncpartner lehet, egy lágyan ívelt penge a kézben, amit széles, egyforma mozdulatokkal suhintunk el a harmatos mezőn. És igen a táncparkett is lehet számtalan.

A kert, a konyha, az út, a vidék, mind-mind az én táncparkettem.

Az elmúlt napokban nem táncolhattam és még most is csak amolyan lassúzás csupán, amit tehetek. Egyik lábról a másikra billegve a konyhakövön.

A mai táncom improvizálás az első lépéstől az utolsóig. Nem terveztem, majd egyszer csak azt éreztem, forog velem a táncparkett.

Sms-érkezett mindjárt indulunk, szívecske jellel a mondat végén a lányomtól. Ránéztem az órára, majd szélesre tártam a hűtő ajtaját, mi a választék, miből készíthetnék valami kis könnyű ebédet.

Egy zacskó túróra még emlékeztem, hogy lapul a dobozban és egy tál barackot is félre tettem, tegnap.

A túróból gombóc, a barackból leves lesz, döntöttem el gyorsan.

Bekevertem a gombóc tésztáját és még pihent, gyorsan összedobtam a leves alapját. Kimagoztam a barackokat, egy rúd fahéj, fél szál vanília, 3 szem zöld kardamom csipet só és cukor került mellé az edénybe. Felöntöttem vízzel és puhára főztem. Mielőtt összeturmixoltam volna, kipecáztam a fűszereket, kevés sóval utána ízesítettem majd összemixeltem és kevés tejszínt, egy kicsinyke vajat kevertem el benne.

Azt hiszem itt jöttek a táncom, latinos lépései.

Csavartam egyet a csípőmön, és kalapáccsal a kezemben, már törtem is a barackmagokat a teraszon.

Ezeket a magokat száraz serpenyőben lepirítottam, kristálycukrot kevertem hozzá a gyors grillázshoz. ( William Shakespeare a Szent Iván-éji álomban afrodiziákumként hivatkozik a barackmagra )

A túrógombócokat kifőztem és levesbetétként a grillázzsal együtt a tányérra helyeztem. Könnyedén melléfolyattam a zamatos baracklevest és a mai, kellemes nyári napban a teraszon tálaltam fel.

( túrógombóc: 450 gramm túró, só, 4 tojás és 90 gramm búzadara)

Ugye ismeritek a zeller jótékony hatását ?!

A rendszerváltás óta, két olyan ünnepnap van, ami megosztja az ünneplők táborát. Nyilván a két tábor az ünneplők és a kimondottan elutasítók tábora. Az egyik az év vége felé eső Halloween, a másik pedig, holnap borítja piros szívekbe a szerelmesek lépteit. Valentin napi szívecskés csokoládék, ínycsiklandozó desszertek, italok és minden, ami csak ajándékként elképzelhető lehet, már napok óta csalogató reklámként jelennek meg a közösségi oldalakon. Nem terveztem ételajánlót erre az ünnepre viszont, a napok óta fejemben kavargó étel gondolatát, ma öntöttem kézen fogható formába. A végeredmény azon túl, hogy igen finomra sikeredett, annak az érzését keltette bennem, hogy remek köret lenne egy Valentin napi vacsora főfogása mellett.

Egy közepes fej zellergumó és három szál, jókora gyökérzöldség is lapult a szatyromban a mai bevásárlás után.

A zellert felkockáztam, a gyökérzöldségeket felkarikázva raktam mellé a sütőzacskóba. Fűszerként egy gerezd fokhagyma és só került ízesítésül melléjük. Itt jön egy kis turpisság. A megszokott vaj-olíva olaj kombómat lecseréltem vaj, és sertészsír párosára. Egy, egy kockányit dobtam a zöldségek mellé, majd megkötöttem a zacskó száját, irány a sütő.

Miután megpuhultak, felöntöttem annyi tejszínnel, hogy kellőképpen pürésíteni tudjam. A finomabb állag elérése érdekében egy szűrőn még át is eresztettem a kész pürét.

Sütiszaggató formával mintáztam meg a tányérra, ötletet adva az ünnepi tálaláshoz.

Hogy milyen húsételt képzelnék el mellé? Szűzérmét például, vagy finom mustáros tarját ( nemrég találtam rá, és vált kedvencünké egy szőlős mustár, amivel már többször sütöttem tarját)

Egy dolgot kell figyelembe venni, hogy nagyon finom, de édes ízhatású pürét kapunk.

Ha nincs még meg a menü, amivel holnapra meglepi vacsora készülne, csak ajánlani tudom. Még elkészül az ünnepi smink, készre is sül a sütőben.

A desszerttel ne bajlódjatok, ahogy elnéztem a cukrászdák kínálatát, nehezen tudnék csak egyet választani!

Boldog Valentin napot!