Szilveszter éjjelére

Kicsi gyerek korom óta az óév-újév, a lencséről, a kolbásszal töltött tüskepecsenyéről és a leveles hájas süteményről szólt. Talán ezért nyúltam tegnap a tüskepecsenyéért, és mivel a lányaim kevésbé szeretik a lencsét, apró szemű sárga borsó került a kosaramba, bízva a jövő évi gazdagságban.

Sokféle lencseételt és malacsültet posztolnak a napokban ötleteket adva a szilveszteri asztalra. Én egy olyan ételt ajánlanék, amit akár becsomagolva a szilveszteri szabadtéri bulizásra is magunkkal vihetünk. Disznó az óévre és sárgaborsó az új esztendőre.

A sárgaborsót beáztattam.

A tüskepecsenyét jól besóztam, beledörzsöltem a frissen őrölt fekete borsot és nagyobb darabokra vágtam. Egy fej fokhagymát gerezdjeire szedtem és húsdarabokkal együtt beletettem a lábasba, kevés vizet öntöttem alá és hagytam párolódni addig, még szálaira nem tudtam szedni a húst. Miután elfőtte a saját levét is, hagytam lepirulni.

A beáztatott sárgaborsót dupla mennyiségű vízben feltettem főni. Fűszereztem sóval és dobtam mellé egy két levél babérlevelet is. Miután megfőtt és már csak annyi víz volt rajta, hogy ne égjen oda, levettem a tűzről, kivettem belőle a babérleveleket majd botmixerrel összetörtem. Kevés olíva olajjal és mustárral ízesítettem. ( Fantasztikus mustár különlegességekre leltem az Aldiban, fügés, szőlős és mangós. Volt barackos is, de azt nem hozta le.)

Ezzel a humusszal kentem meg a wrap kenyeret, majd szétterítettem rajta savanyú káposztát és a szálakra szedett pecsenyehús került a tetejébe.

Összehajtottam a lepénykenyeret, papírba csomagoltam és máris, indulásra készen állt.

Én ma, a közeli vadlesen fogyasztottam el, de biztosan állítom, szilveszter éjjelén is kiváló étel tud lenni, akár az utcán, akár egy házibuliban fogyasztjuk.

Női étel az ünnepi asztalon ( Rozmaringos bárányborda a kedvenc köretemmel )

Ha egy étteremben ajánlást kérek a pincértől, amolyan tipikus női ételeket fog ajánlani, amiben semmi képen nem szerepel mondjuk birkapörkölt. Inkább könnyed gyümölcsös frissensült, természetesen szárnyasból. Vagy, valami töltött huncutság grill zöldségekkel, esetleg hal.

Amikor a karácsonyi menünket fejben kezdtem összerakni, egy férfiasnak mondott ételt gondoltam, a magam női mivoltjára áttervezni. Ezért a harcsapaprikás-túrós csuszával, stíriai metéltként jelent meg a szemem előtt, paprikás lisztben forgatott, majd kisütött törpeharcsa koronával. Olyan szépen ívelt a képzeletbeli törpeharcsa a stíriai tetején, hogy alig vártam az ünnepet. Aztán elindultam bevásárolni. A törpeharcsák úgy tűntek el a halas pultokból, mintha soha ott nem lettek volna. A maradék hal felhozatal viszont olyan látványt nyújtott…

Újratervezés, mondaná a navigációs rendszer.

Pásztáztam a húspultokat, és megakadt a szemem egy kupac, helyes kis vadkacsán. Végül is a pulykát nem szeretjük. Aztán két lépéssel odébb, már tettem is a kacsa mellé a kosárba a báránybordát. Kinga lányom mindkettőre rábólintott, így elégedetten dőltem hátra a kocsiban.

A vadkacsából leves lesz, a bárány bordából, rozmaringos báránysült.

Dödöle, ajánlottam köretként a lányom egyik kedvencét, ami valljuk be, nem a női köretek közé tartozik. Pontosabban egy randevún nem, viszont a karácsonyi töltött káposzta mellett, bőven megfér.

Ezekkel a gondolatokkal vágtattam be a helyi zöldségesbe, hogy időben összeválogassak mindent, és ne kelljen az utolsó percben szaladgálnom.

Az üzlet ajtaján egy írás hirdette, hogy 24.-re ha igény van, összerakják az előre leadott rendelést. Így tuti minden meglesz, és sorakozással sem kell időt tölteni.

Akár tollbamondáskor az iskolában a tanárnő, úgy jöttem mentem hátratett kézzel az üzletben és diktáltam, mire lesz szükségem.

24.-e reggelén. a szomszéd barátnőm kopogott be az összerakott motyómmal.

Dödöle ide vagy oda, azért a magam kis nőies köretét elkészítettem.

Rendhagyó módon így került bárány az ünnepi asztalra, és nem rendhagyó módon, a saját tányéromra, a kedvenc köretemmel.

Napokkal az ünnep előtt olíva olajjal, rozmaringgal és őrölt borssal bepácoltam a bordát.

Aztán eljött a nagy nap.

A kedvenc köreteimet sütőzacskóba pakoltam. Szeretem a sütőzacskót, húsoknál, zöldségeknél egyaránt jó szolgálatot tesz.

Hasábokra vágtam a sütőtököt, mellé a megfelezett kelbimbó, só, bors, olíva, vaj és egy gondolatnyi fehér bor, így kötöttem szorosra a zacskó száját, majd megszurkáltam és 180 fokra bedugtam a sütőbe.

Még készült, felforrósítottam a teflon bevonatú serpenyőmet. A bepácolt húsokat szép sorjában beletettem és kb. 3-3 percig sütöttem mindkét oldalát. Ekkor sóztam csak meg, mert megkeményedett volna a hús, ha előbb teszem. Sőt az sem tesz jót a báránynak, ha sokáig sütjük. Olyan finoman ruganyos hús elérése a cél.

Időközben a zöldségek is elkészültek. Tálalásig a húsokat lefóliázva pihentettem.

A sütőzacskóból kivettem a tök hasábokat és egy kevés lével, ami a zacskóban összegyűlt leturmixoltam majd, hogy még selymesebb legyen egy szűrőn áteresztettem.

Tálaláskor a tányér közepére kentem, rá a felezett, karamellesre sült kelbimbó, végül a ruganyosra sült bárányborda.

Bevallom, tálalást követően kanalaztam még mellé a püréből, mert olyan finomra sikerült, hogy nem lehetett nem habzsolni.

Hogy legközelebb mikor fogok bárányt készíteni azt nem tudom de, hogy ez a köret kerül mellé, abban szinte biztos vagyok.

Pisztáciás cannelloni bejgli

Nem is olyan rég, egy interjúban kérdezték tőlem, mi az ami inspirál, honnan jönnek az ötletek? Egy festmény is szolgálhat inspirációként. Emlékszem egyszer láttam egy reneszánsz lakomaasztalt, roskadásig ételekkel. Akkor azt éreztem, ha azok az ételek egy asztalon megállják egymás mellett a helyüket, akkor egy ételen belül is harmonikus ízt alkotnak majd. És később megjelent ez a kép előttem. Éreztem az ételek illatát, elképzeltem az eseményt, ami létrehozta, hogy egy asztalnál üljenek a vendégek. Aztán elindult egy gondolatcunami és forgott, forgott egészen addig még el nem készült mindebből egy étel.

Pár hónappal ezelőtt, papírzacskóval a kezemben sétáltam a Szent Márk téren, és a zacskóból majszoltam a ropogós külsejű, lágy pisztáciakrémmel töltött cannellonit.

Ez az élmény inspirálta, az idei hagyományosnak nem nevezhető bejglimet.

Pisztáciás cannelloni bejglit.

Kedvenc bejglitésztám már a hűtőben pihent, amikor eszembe jutott a minap vásárolt hámozott pisztáciám, hogy eljött az ő ideje.

Diódarálón ledaráltam és éppen úgy készítettem el, mintha dió tölteléket használnék, annyi különbséggel, hogy egy teáskanál pisztácia pasztát is kevertem a töltelékbe. (ez elhagyható)

A pihentetett tésztát átgyúrtam, kisodortam és fánk szaggatóval köröket szaggattam belőlük. Tojásfehérjével megkentem, rákentem a pisztácia tölteléket és cannelloni formákat tekertem belőlük. Ezután jött a szokásos, lekenjük tojás sárgájával, 30 percet pihentetjük még rászárad, majd jön a fehérje felvitele, hogy szép fényes és zsiráfmintásra száradjon a felszíne. Azután 180 fok a sütőben és rövid időn belül már illatoztak is a zsiráfbőrbe bújtatott cannellonik.

A kedvenc bejgli receptem a következő:

50 dkg kelt tészta liszt. 5 dkg porcukor, kk só, 1 citrom reszelt héja, 25 dkg jó minőségű vaj, ez nagyon fontos! 1,5 dl tejföl, 1 egész tojás és 2dkg élesztő.

A szárazanyagokat összekeverjük, elmorzsoljuk benne a vajat, majd a tejfölben elkevert tojás és élesztő keverékével, összeállítjuk a tésztát.

Ha lehetőség van, egy éjszakát a hűtőben,fóliába csomagolva pihentetjük.

Pisztácia töltelék:

1 dl tejben elkeverünk 20 dkg cukrot, 1 vanília kikapart magját, csipet sót (1kk pisztácia pasztát, ami elhagyható) majd összeforraljuk és végül belekeverjük az őrölt pisztáciát.

Miután kihűlt, tölthetjük a tésztánkat tetszés szerinti formában.

Amit kóstolás után legközelebb másként is kipróbálnék, az annyi, hogy több sót tennék a töltelékbe, de ez már ízlés kérdése.

Kacsa, sütőtök, puttonyok, vanília és gránátalma

Eredetileg rozmaringért és kelbimbóért indultam, és mivel szeretem az édes ízt a húsok mellett, aszalt szilva volt még tervben. Mivel egyiket sem kaptam, a kacsa meg már a sütőben készült, rögtönöznöm kellett. Soha rosszabb rögtönzést.

 Az idei karácsonyunk kiegészítő színe a türkiz. Mosolyogva álltam az üzletben a polc előtt, mikor megpillantottam a türkizes árnyalatú, gyermekkoromat idéző, nagy, kövér sütőtököt. Mellette nem sokkal nagy felirat hirdette, akciós a gránátalma. Kicsivel később, ezzel a két hozzávalóval álltam a konyhapultnál.

Tudom, karácsonykor hal és pulyka, ami jellemzően az asztalra kerül, viszont nekünk mindig nagy a pulyka és úgy gondoltam, kacsamellel sem fognak majd elzavarni.

Még Márton napkor sütöttem ki kacsahájat, májjal együtt és már akkor tudtam, ebben a zsírban konfitálni fogok.

Hogy ne kelljen sok zsírt használnom, olyan edényt kerestem, amiben a kacsamellek úgy helyezkednek el, hogy biztosra mehettem, ellepi majd a zsír a húsokat. Erre, a püspök kenyér sütőformám lett a legalkalmasabb. Belehelyeztem a besózott húsokat, mellé egy gerezd fokhagymát és egy fej, négybe vágott vöröshagymát tettem. Felöntöttem a 80 fokra melegített zsírral és szintén 80 fokra előmelegítettem a sütőt. 3-4 órát fog ebben a sütőben tölteni a kacsa. Ez az idő, pont elég volt vásárolni menni és kigondolni, hogyan is fog összeállni a tányér.

Miután letelt a hús ideje, feltekertem a hőfokot 200 fokra és sütőlemezre tettem a nagy darabokra felvágott sütőtököt. Még a saját cukortartalmától elkezdett karamellizálódni a tök, a húsok a zsírban pihentek tovább.

Kb egy decinyi aszút egy kisebb edénybe öntöttem, egy kanál mézzel még erőteljesebbé tettem, hozzá kevertem egy vanília kikapart magját, csipet só és kevés vaj, ezzel redukáltam öntetté.

Idő közben a tök is megsült.

Tálaláskor egy nagy darab tököt a tányér közepére helyeztem, mellé szeleteltem a porhanyósra konfitálódott kacsamellet, körbecsorgattam a vaníliás édeskés öntetet végül, hogy némi pikantéria kerüljön az édes íz mellé, gránátalma magokkal szórtam meg.

Számos dolog végett jó ez az, osszunk meg ötleteket a minket olvasókkal. November végén, karácsonyi ételeket ehetek akár egy unalmasnak gondolt hétfőn.

( Cseppet sem volt unalmas a mai napom. )

Ünnepi sütőtökleves

,,-Gabi, már áll a karácsonyfád, és mikor kezded el díszíteni?!

-Áll, de nem azért, mert nem bírom kivárni az ünnepet, pusztán szeretnék a blogra karácsonyi ételeket készíteni, és jó ha van hozzá háttér hangulat.”

No, a háttér hangulat most a háttérben maradt, de az ünnepinek szánt leves elkészült.

Tudom, sokan nem kedvelik azokat a recepteket, amikor nincs patika mérlegen kimérve, majd megadva a hozzávalók listája. Viszont, a mai levest eredetileg csak megkívántam és miközben készült, lelki szemeim előtt, egy ünnepi asztalon láttam. Nem is akár melyiken, a karácsonyi asztalon. Ezért nem lesz konkrét recept, pusztán annyi, hogy végy egy közepes méretű sütőtököt…

A sütőtököt felszeleteltem, majd egy darabka megtisztított gyömbérrel együtt sütőlemezre helyeztem és 185 fokra a sütőbe dugtam. Mikor már átpuhultak a tök szeletek, megkentem akácmézzel és hagytam rákaramellizálódni. Mielőtt a ragacsos karamell a sütőlemezre sült volna, kivettem, és óvatosan lehúztam a tökszeletek héját majd a sült gyömbérrel együtt, egy jó decinyi 6 puttonyos aszúval összeturmixoltam. Tudom, ez olyan szentségtörésnek hangzik, de vágytam az ízét, zamatát és nem okoz csalódást ebben a levesben sem. A bor után került bele csirkeleves alaplé, majd utánasóztam, borsoztam, kevés csili és annyi tejszín, hogy igazán selymes állagot kapjak. Aztán egy kevés bort még löttyintettem bele és így állt össze mára. Itt mondanám azt, hogy ízlés szerint fűszerezzük. Az édeskésen csípős leveshez, levegőn száradt sonkát képzeltem ropogósként.

Két sütőlemez közé úgy tettem be a szalonna szeleteket, hogy sütőpapírból borítékot készítettem, így sülés közben, az a kevés kisült zsiradék sem füstölög a lemezen. A két egymásra helyezett sütőlemez, pedig nem hagyja összepöndörödni a szeleteket.

Így került mára ünnepi leves az asztalra, és így fog akkor is, ha már teljes pompájában díszeleg a szobafenyőnk.

Kérhetek Egy Csepp Figyelem (figyelmet) Mákos céklás torta lett az év gyógynövényes, házi cukormentes tortája

Szép ki ,, mákvirág”

A torta megtervezésénél az volt az alapgondolat, hogy minimális hozzáadott cukorhelyettesítővel készüljön.

Az alapanyag használaton kívül, szerettem volna egy olyan tortát készíteni, ami kicsit elrugaszkodik a mostanában divatos tortatöltésektől, így esett a választás a két tésztaréteg közé betöltött krémmel készültre.

Hogy elkerüljem a cukorhelyettesítőt, a felhasznált gyümölcsöt egy olyan zöldséggel lágyítottam, ami a diabéteszesek étkezésben egy rendkívül kedvező hatású alapanyag. Ez nem más, mint a cékla.

Szép ki ,,mákvirág” recept

Mákos tészta lapok:

egyenként sütve

1 lap hozzávalói:

-1 tojás

-csip só

-5ml meleg víz

-2 dkg eritrit

-6 dkg őrölt mák

A tojást habosra kevertem a vízzel, majd tovább habosítottam az eritrittel, végül belekevertem a darált mákot.

165 fokon készre sütöttem.

A torta felső lapja ugyan így készült, azzal a különbséggel, hogy 2dkg vajat, céklaporral színeztem, nyomózsákból a sütőpapírra megrajzoltam a torta díszítéséül használt mintát. Kidermesztettem és erre a mintázatra öntöttem a mákos tésztát, majd készre sütöttem.

Torta tölteléke:

-30 dkg magozott meggy

-10 dkg puhára főzött cékla

-1 citrom reszelt héja

-1 rúd vanília

-20 dkg 30%-os habbá vert tejszín

-5 lap előzőleg beáztatott zselatin

A meggyet a céklával összeturmixoltam, hozzá adtam a fűszereket, a felolvasztott zselatint, végül belekevertem a habbá vert tejszínt.

A tortaformába elhelyeztem az alsó tésztalapot, ráöntöttem a céklás meggykrémet, és beborítottam a díszített tortalappal.

Dermedést követően, szeleteltem.

Azt gondolom, minden tudás megvan bármelyik háziasszonynak a kezében, ennek a tortának az elkészítéséhez. Mindezen túl, az alapanyag használat is elérhető, akár egy hétköznapi bevásárláskor.

Végtelen büszke vagyok, hogy az idei megmérettetésben A Diabess-Györgytea különdíját hozhattam el , amit személyesen Szabó Gyuri bácsi  és lánya Lopes-Szabó Zsuzsa adott át. A díjhoz Gyuri bácsi csodás teaválogatásán kívül, a meleg ölelését is megkaptam! 

A versenyről olvashattok bővebben az Egy Csepp Figyelem alapítvány és a Diabess Györgytea oldalán egyaránt 

Balzsamecetes lazac, egreságyon

Balzsamecetes lazac, almaágyon, így hangzott évekkel ezelőtt annak a pályamunkámnak a címe, amivel sikerült az első helyet elhoznom, egy svédországi receptíró versenyről, főétel kategóriában.

A hetek óta tartó hőség, frissítő ételekért kiállt, ha egyáltalán van kedvünk enni.

Egészen addig nem jött meg az étvágyam, még körbe nem néztem a hűtőben, lássuk miből élünk, felkiáltással.

Tegnap ikeáék hűtőpultjából kiválasztottam négy csodaszép lazacszeletet, akkor még lazacsaláta várományosaként. Mára, valami többre vágytam, és a lássuk miből élünk terepszemle után, előkerült egy doboz egres. Tejszín szinte mindig van a hűtőben, egy üveg Sauvignon Blanc is fogyaszthatóra hűlt már. Fehér balzsamecet a pulton, olívaolaj, só, bors és már kezdtem is.

A lazacszeleteket megsóztam, tekertem a tetejébe pár fordulatot a borsőrlőből, majd üveg sütőedénybe sorakoztattam őket. Kevés olíva olaj, pár löttyintés a balzsamecetből és 175 fokra bedugtam a sütőbe. Süt-gőz, így szoktuk emlegetni a lazac sütési technikát, ezért előzőleg egy cserépedényben kevés vizet tettem a sütő aljában, ami szépen bepárásította a meleg levegőt.

Miután szép rózsaszínre párolódott, nem több mint 10 perc, átállítottam felső grillezésre a sütő funkciót, hogy némi színt kapjon a halszelet.

Mindeközben, kevés vajon, egy két kanál borban feltettem párolódni az egreseket. Után kóstolás során azt az ítéletet kapta, hogy némi cukrot elbír a gyümölcs. Miután frissességét meghagyva megpuhult az egres, két kanál sűrű tejszínnel rottyantottam rajta egyet.

Ezalatt az idő alatt a lazac is tökéletesre készült, és már tálalhattam is.

Zalai szuvenír

Azt mondod, hőségriadó idején nem kapcsolod be a sütőt?! Ezért érdemes lesz!

Pár héttel ezelőtt, Zalai hosszú hétvégénk alkalmával, beestünk egy helyi, fogalmazzunk úgy, étterembe. Abba a csárdahangulatú, kemencével a bejáratban helyre. Hatalmas tepsikben, súlyos sült csülkök állítottak megálljt, közvetlenül a bejárat után. A hőség akkor is a tetőfokán volt, annyira, hogy az asztalok mellett, párásító ventilátorok próbálták felfrissíteni a vendégeket. A kerthelyiség egyik hűvösebbnek ítélt sarkában foglaltunk helyet és meg kell valljam, kevésbé sem vágytam cupákos sültekre. Végig nézve a kínálatot, viszont felfedeztem egy zalai ételt. Zalából származó kollegínám éppen eleget emlegette ahhoz, hogy bevésődjön a neve.

Sosem értettem azokat a turistákat, akik ellátogatnak akár országon belül egy másik tájegységre, vagy határon túlra, és a tuti biztosat választáj az étlapról, rántott húst, sült krumplival.

Ha csak alkalmam adódik, rábökök a helyire a tradicionálisra, amit itt első pillantásra felfedeztem.

Aludttejes prósza, szilvalakvárral.

Ugyan melegen tálalták fel, de így is frissítően hatott a zamatos szilvalekvárral összesütve.

A pincérünk kérdésére, hogy mennyire voltunk megelégedve az elfogyasztott ételekkel, széles mosollyal érdeklődtem, mit lehet tudni a prószáról.

Most mondhatnám, hogy vesztemre, de a kijáratnál a tulaj, az elkészítésén túl, a vendéglátás nehézségeiről is tartott majd tíz perces előadást. Megvártam még levegőt vesz és gyorsan elköszöntünk, mert a tűző napon állva, minden frissességem odalett.

No de a prószáról azért megtudtam annyit, hogy bátran ugorjak neki az elkészítésének.

Semmi egyéb nem szükséges hozzá, még tejet sem kell altatni, ugyan azzal biztosan finomabb, mindössze egy pohár kefirt kell úgy bekeverni, mintha sűrű palacsinta tésztát készítenénk. 300 ml kefirhez egy tojást vertem fel, csipet sóval ízesítettem, majd sütő poros liszttel, kikevertem a sűrű tésztát. Kivajazott üvegtálba öntöttem és 200 fokon aranybarnára sütöttem. Bevallom, már melegen is vonzott, de megvártam még kihűl, hűtőbe tettem és ma, Kaldeneker Gyuri frissítő málnás, kajszibarackos lekvárjával tálaltam meg. A helyiek, a tésztába kis kupacokban helyezik el a lekvárt és sütik eggyé, Én most azt a megoldást választottam, egye mindenki azzal a lekvárral, amivel megkívánja, és külön tálaltam mellé. 

Az elmúlt percekben lengedezni kezdett a szél, azt mondták jön egy kis felfrissülés. Ha mégsem akarjátok hőség idején elkészíteni, a mai délután alkalmasnak ígérkezik, legalábbis a Dunántúlon.