Balzsamecetes lazac, egreságyon

Balzsamecetes lazac, almaágyon, így hangzott évekkel ezelőtt annak a pályamunkámnak a címe, amivel sikerült az első helyet elhoznom, egy svédországi receptíró versenyről, főétel kategóriában.

A hetek óta tartó hőség, frissítő ételekért kiállt, ha egyáltalán van kedvünk enni.

Egészen addig nem jött meg az étvágyam, még körbe nem néztem a hűtőben, lássuk miből élünk, felkiáltással.

Tegnap ikeáék hűtőpultjából kiválasztottam négy csodaszép lazacszeletet, akkor még lazacsaláta várományosaként. Mára, valami többre vágytam, és a lássuk miből élünk terepszemle után, előkerült egy doboz egres. Tejszín szinte mindig van a hűtőben, egy üveg Sauvignon Blanc is fogyaszthatóra hűlt már. Fehér balzsamecet a pulton, olívaolaj, só, bors és már kezdtem is.

A lazacszeleteket megsóztam, tekertem a tetejébe pár fordulatot a borsőrlőből, majd üveg sütőedénybe sorakoztattam őket. Kevés olíva olaj, pár löttyintés a balzsamecetből és 175 fokra bedugtam a sütőbe. Süt-gőz, így szoktuk emlegetni a lazac sütési technikát, ezért előzőleg egy cserépedényben kevés vizet tettem a sütő aljában, ami szépen bepárásította a meleg levegőt.

Miután szép rózsaszínre párolódott, nem több mint 10 perc, átállítottam felső grillezésre a sütő funkciót, hogy némi színt kapjon a halszelet.

Mindeközben, kevés vajon, egy két kanál borban feltettem párolódni az egreseket. Után kóstolás során azt az ítéletet kapta, hogy némi cukrot elbír a gyümölcs. Miután frissességét meghagyva megpuhult az egres, két kanál sűrű tejszínnel rottyantottam rajta egyet.

Ezalatt az idő alatt a lazac is tökéletesre készült, és már tálalhattam is.