Tegye
fel a kezét, aki szereti a káposztás tésztát! Most az, aki
cukorral eszi! Aki borsot őröl rá! Aki mindkettőt! Kezeket a
magasba, ha a kelbimbót kedveled!
Ha
mindegyiknél a magasban volt a kezed, akkor el ne lapozz, olvass
tovább, mert igazi csemegét mutatok.
Napok
óta káposztás tészta ehetnékem volt. Karantén konyhámban ott
várakozott egy szép, nagy fej, édes káposzta. Ha csak szóba
hoztam, a lányok leszavazták végül, paradicsomos káposzta készült
belőle. Ma, mikor szélesre táram a hűtő ajtaját, ott figyelt a
spárgaköteg mellett egy doboz kelbimbó. Gondoltam eljött az én
időm, nem hagyom, hogy leszavazzanak, ha a magam kedvére is, de
most káposztás tésztát fogok készíteni, kelbimbóból. Szeretem
mikor karamellesre pirul a kel és már éreztem is a számban az
ízét. Viszont megfelelő tészta, nem volt itthon. Kaptam magam, és
gyúrtam egy tojásból, 8,5 dkg lisztből (pizzalisztből) csipet
sóval, egy adag tésztát. Még pihent, egy marék kelbimbót
vékonyan felszeleteltem, vaj és olaj keverékén ledinszteltem,
majd egy kanál cukrot hintettem rá, és rápirítottam.
Ezzel
a karamellesre pirult káposztával megtöltöttem a vékonyra
nyújtott tésztáimat, és lobogó, bő vízben, pár perc alatt
kifőztem. A maradék kelre kanalaztam egy keveset a
tészta főzővizéből, öntöttem hozzá egy kevés tejszínt és
merülő mixerrel pépesítettem. Kicsit utána sóztam, kevés
cukor, hogy megfelelően édes legyen, egy gondolatnyi fehérbor a
zamatának, és már tálaltam is. Az ízletes ragúra ráhelyeztem a
kifőtt, töltött tésztákat, végül rózsaborsot őröltem a
tetejébe.
Jó
étvágyat és jó egészséget kívánok mindenkinek!
