Ünneplőbe öltöztem és kávézom.
Rendhagyó ez a kávézás, mert a kávét, amit ma elkortyolgatnék a teraszon, a
tortámba töltöttem és ezzel ünneplek. Ünneplem az elmúlt évet. Hogy a teraszt
látogattátok, még ha csupán csak virtuálisan is. Azért Én sokszor hallottam
zörögni a poharakat, hallottam, ahogy a gőz felhabosítja a kávét, láttam magam
előtt a vitrinben a süteményeket. És a sok mosolygós arcot, aki napozott a
teraszon, vagy éppen plédbe burkolózva kortyolta a délutáni kávéját. Ez mind
itt van, mellettem karnyújtásnyira. Most érzem az illatát a terasznak. Nedves
tűzifa szag árad be, és itt, bent a melegben vanília járja át a teret. Vanília
és kávé, mert ebből áll a születésnapi tortám.
Amiből, most egy szeletet virtuálisan feltálalok Neked, kedves engem
olvasó.
A torta egy linzeralapban
feltálalt fehércsokoládés, párizsi vaníliakávé krém. Mivel tejszínnel igazi a
kávé, megkapta. És cukor gyanánt csak, hogy erősítsük a franciás könnyed
érzést, franciahabcsók ül a tetején. Az enyémen éppen kettő, mert két cukorral
iszom a mindennapokban. És most, elfújom a gyertyát és erősen kívánok valamit!
