Ha
a fohászaimra gondolok, a másodikat februárban mormoltam el. Az
első Kinga lányomért szólt még januárban. Így már az év
elején hálás lehetek sok mindenért. Hogy végig élhetem, hogy
megélhettem mindazt, amit a lányaim léte jelent.
Az
év első napjai Kingámról szóltak. Az Ő bőrébe bújtam és
igyekeztem Rá hangolódni, hogy olyan tortával tudjam köszönteni,
ami igazán hozzá való. Most, február elején az Én vékonyka
cinegemadár lányom bőrébe kellett belebújnom, amit ha fizikailag
is meg szeretnék tenni, bajban lennék. Vékony és hosszú akár a
vonatfütty. Hosszú karját majdnem csak kétszer a derekam köré
tudná tekerni. No nem azért mert Én olyan karcsú vagyok, mint
inkább olyan hosszúnak tűnik az a vékony kar, ami kinő a
vállaiból. Több gondolat is volt a tortáját illetően. No nem az
Én gondolatom, mert van annyira önálló és karakán, hogy magától
rukkol elő a hajmeresztőbbnél, hajmeresztőbb gondolatokkal, mivel
is lephetném meg.
Mielőtt
megszületett volna, volt egy elképzelésem Róla. Az akkori vagány
lányom mellé, elképzeltem egy olyan kis szecessziós Jane Austen
-féle, mell alatt szabott ruhás kis hölgyikét. Ezért is esett a
választás az Emma névre. Mert külalakban talán Austin-es lesz,
és lélekben biztos túlmutat majd az átlagon.
Az
idei nyáron, többször éreztem benne az Austin-i küllemet. Olyan
bájos, és törékeny lett, persze a maga vagányságával.
A
tortája is olyan bájos, és benne az a cseppnyi plusz, amit együtt
sikerült kitalálnunk.
Epres
tejberizs torta.
A
receptje pedig rém egyszerű. Pontos adagokat azért nem tudok írni,
mert miközben készült, hol Emma, hol Kinga és persze Én is bele,
bele kanalaztunk. Hallottam a háttérből a nyammogást, miközben
hűlt a piskóta, jaj de finom az eper. Majd, kis tálakból
kanalazták az eperrel összekevert tejberizst. Így a maradékból,
olyan gondolom formán állt össze az ünnepi torta.
Egy
piskóta rétegre citromos, epervelő került. Tetejébe, epres
tejberizs lett, tejszínhabbal fellazítva, zselatinnal megfogatva.
Miután sikerült kivárnunk a dermedési időt. Tejszínhab
pamacsokkal díszítettem be, végül a 11 gyertyaszál és februári
friss eper szeletek adták a végső Austin-os küllemet.
