Zalai szuvenír

Azt mondod, hőségriadó idején nem kapcsolod be a sütőt?! Ezért érdemes lesz!

Pár héttel ezelőtt, Zalai hosszú hétvégénk alkalmával, beestünk egy helyi, fogalmazzunk úgy, étterembe. Abba a csárdahangulatú, kemencével a bejáratban helyre. Hatalmas tepsikben, súlyos sült csülkök állítottak megálljt, közvetlenül a bejárat után. A hőség akkor is a tetőfokán volt, annyira, hogy az asztalok mellett, párásító ventilátorok próbálták felfrissíteni a vendégeket. A kerthelyiség egyik hűvösebbnek ítélt sarkában foglaltunk helyet és meg kell valljam, kevésbé sem vágytam cupákos sültekre. Végig nézve a kínálatot, viszont felfedeztem egy zalai ételt. Zalából származó kollegínám éppen eleget emlegette ahhoz, hogy bevésődjön a neve.

Sosem értettem azokat a turistákat, akik ellátogatnak akár országon belül egy másik tájegységre, vagy határon túlra, és a tuti biztosat választáj az étlapról, rántott húst, sült krumplival.

Ha csak alkalmam adódik, rábökök a helyire a tradicionálisra, amit itt első pillantásra felfedeztem.

Aludttejes prósza, szilvalakvárral.

Ugyan melegen tálalták fel, de így is frissítően hatott a zamatos szilvalekvárral összesütve.

A pincérünk kérdésére, hogy mennyire voltunk megelégedve az elfogyasztott ételekkel, széles mosollyal érdeklődtem, mit lehet tudni a prószáról.

Most mondhatnám, hogy vesztemre, de a kijáratnál a tulaj, az elkészítésén túl, a vendéglátás nehézségeiről is tartott majd tíz perces előadást. Megvártam még levegőt vesz és gyorsan elköszöntünk, mert a tűző napon állva, minden frissességem odalett.

No de a prószáról azért megtudtam annyit, hogy bátran ugorjak neki az elkészítésének.

Semmi egyéb nem szükséges hozzá, még tejet sem kell altatni, ugyan azzal biztosan finomabb, mindössze egy pohár kefirt kell úgy bekeverni, mintha sűrű palacsinta tésztát készítenénk. 300 ml kefirhez egy tojást vertem fel, csipet sóval ízesítettem, majd sütő poros liszttel, kikevertem a sűrű tésztát. Kivajazott üvegtálba öntöttem és 200 fokon aranybarnára sütöttem. Bevallom, már melegen is vonzott, de megvártam még kihűl, hűtőbe tettem és ma, Kaldeneker Gyuri frissítő málnás, kajszibarackos lekvárjával tálaltam meg. A helyiek, a tésztába kis kupacokban helyezik el a lekvárt és sütik eggyé, Én most azt a megoldást választottam, egye mindenki azzal a lekvárral, amivel megkívánja, és külön tálaltam mellé. 

Az elmúlt percekben lengedezni kezdett a szél, azt mondták jön egy kis felfrissülés. Ha mégsem akarjátok hőség idején elkészíteni, a mai délután alkalmasnak ígérkezik, legalábbis a Dunántúlon.