Ha
egy étteremben ajánlást kérek a pincértől, amolyan tipikus női
ételeket fog ajánlani, amiben semmi képen nem szerepel mondjuk
birkapörkölt. Inkább könnyed gyümölcsös frissensült,
természetesen szárnyasból. Vagy, valami töltött huncutság grill
zöldségekkel, esetleg hal.
Amikor
a karácsonyi menünket fejben kezdtem összerakni, egy férfiasnak
mondott ételt gondoltam, a magam női mivoltjára áttervezni. Ezért
a harcsapaprikás-túrós csuszával, stíriai metéltként jelent
meg a szemem előtt, paprikás lisztben forgatott, majd kisütött
törpeharcsa koronával. Olyan szépen ívelt a képzeletbeli
törpeharcsa a stíriai tetején, hogy alig vártam az ünnepet.
Aztán elindultam bevásárolni. A törpeharcsák úgy tűntek el a
halas pultokból, mintha soha ott nem lettek volna. A maradék hal
felhozatal viszont olyan látványt nyújtott…
Újratervezés,
mondaná a navigációs rendszer.
Pásztáztam
a húspultokat, és megakadt a szemem egy kupac, helyes kis
vadkacsán. Végül is a pulykát nem szeretjük. Aztán két
lépéssel odébb, már tettem is a kacsa mellé a kosárba a
báránybordát. Kinga lányom mindkettőre rábólintott, így
elégedetten dőltem hátra a kocsiban.
A
vadkacsából leves lesz, a bárány bordából, rozmaringos
báránysült.
Dödöle,
ajánlottam köretként a lányom egyik kedvencét, ami valljuk be,
nem a női köretek közé tartozik. Pontosabban egy randevún nem,
viszont a karácsonyi töltött káposzta mellett, bőven megfér.
Ezekkel
a gondolatokkal vágtattam be a helyi zöldségesbe, hogy időben
összeválogassak mindent, és ne kelljen az utolsó percben
szaladgálnom.
Az
üzlet ajtaján egy írás hirdette, hogy 24.-re ha igény van,
összerakják az előre leadott rendelést. Így tuti minden meglesz,
és sorakozással sem kell időt tölteni.
Akár
tollbamondáskor az iskolában a tanárnő, úgy jöttem mentem
hátratett kézzel az üzletben és diktáltam, mire lesz szükségem.
24.-e
reggelén. a szomszéd barátnőm kopogott be az összerakott
motyómmal.
Dödöle
ide vagy oda, azért a magam kis nőies köretét elkészítettem.
Rendhagyó
módon így került bárány az ünnepi asztalra, és nem rendhagyó
módon, a saját tányéromra, a kedvenc köretemmel.
Napokkal
az ünnep előtt olíva olajjal, rozmaringgal és őrölt borssal
bepácoltam a bordát.
Aztán
eljött a nagy nap.
A
kedvenc köreteimet sütőzacskóba pakoltam. Szeretem a sütőzacskót,
húsoknál, zöldségeknél egyaránt jó szolgálatot tesz.
Hasábokra
vágtam a sütőtököt, mellé a megfelezett kelbimbó, só, bors,
olíva, vaj és egy gondolatnyi fehér bor, így kötöttem szorosra
a zacskó száját, majd megszurkáltam és 180 fokra bedugtam a
sütőbe.
Még
készült, felforrósítottam a teflon bevonatú serpenyőmet. A
bepácolt húsokat szép sorjában beletettem és kb. 3-3 percig
sütöttem mindkét oldalát. Ekkor sóztam csak meg, mert
megkeményedett volna a hús, ha előbb teszem. Sőt az sem tesz jót
a báránynak, ha sokáig sütjük. Olyan finoman ruganyos hús
elérése a cél.
Időközben
a zöldségek is elkészültek. Tálalásig a húsokat lefóliázva
pihentettem.
A
sütőzacskóból kivettem a tök hasábokat és egy kevés lével,
ami a zacskóban összegyűlt leturmixoltam majd, hogy még
selymesebb legyen egy szűrőn áteresztettem.
Tálaláskor
a tányér közepére kentem, rá a felezett, karamellesre sült
kelbimbó, végül a ruganyosra sült bárányborda.
Bevallom,
tálalást követően kanalaztam még mellé a püréből, mert olyan
finomra sikerült, hogy nem lehetett nem habzsolni.
Hogy
legközelebb mikor fogok bárányt készíteni azt nem tudom de, hogy
ez a köret kerül mellé, abban szinte biztos vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése