Tésztakarácsony második rész

Előre bocsájtom, nem szeretem sem a halászlét, sem a halpaprikást, nekem valahogy nagyon halízűek. Halízű a hal, hát nem őrület?! Viszont, kövezzetek meg, de szeretem a ,,híres balatoni” hekket, már csak a munkámból kifolyólag a lazacot és odavagyok a forró füstön lógó pisztrángok puszta látványától is.

Mindezek tudatában terveztem meg az én halpaprikásomat.

Halpaprikást, széles metélttel.

A tészta alapreceptjét emlékeztetőül ismét leírom.

165 gramm finomliszt,1/2 teáskanál só és két tojás a lisztkupac közepébe. Ebből gyúrunk finom tésztát, amit frissen tartó fóliában addig pihentetünk, még a halpaprikás elkészül.

A pisztrángot lepikkelyeztem és két nagyobb darabba vágtam, majd kifiléztem és a filé szelteket besózva félretettem.

Egy fej vöröshagymát olaj és zsír keverékén megfuttattam, hozzá kevertem két teáskanál finom házi pirospaprikát, majd kevés tejszínnel felöntöttem. Sóztam, borsoztam és 3-4 evőkanál tejföllel tovább szaporítottam. Végül annyi tejszínt öntöttem még hozzá, hogy a számomra kellő sűrűséget elérjem, olyan igazi sűrű mártás formájában. Botmixerrel kicsit összemixeltem és már kész is volt a paprikás mártásom. A félretett haldarabokat paprikás lisztben megforgattam, akárcsak a balatoni sütödékben, és három pillanat alatt kisütöttem.

Eközben a gyúrt tészta nyújthatóvá vállt. Még a víz felforrt, vékonyra nyújtottam és éles késsel széles metélteket vágtam belőle. A lobogó sós vízben finomra főztem. A rusztikus tészta már önmagában is csábító, viszont a paprikás mártással, és a sült halszeletekkel, a legfinnyásabb karácsonyi vendégeteket is levehetitek a lábáról.

Lágy ízeivel, kedvelt étel lesz az év bármelyik hétköznapján az ünnepek után is.