2019. december 12., csütörtök

Egyféle alapanyag, kétféle étel az ünnepi asztalon.


Többféle tábor létezik, ha a halászléről kell voksot letenni. A passzírozott a darabos ellen, a tésztás a tészta nélkülivel szemben, és van még egy tábor, a se vele, se nélküle, se passzírozva, sem darabosan. Ez utóbbi táborába tartozom én is, ami nem jelenti azt, hogy nem ennék meg egy hallevest. Hallevest úgy, ahogy én szeretem, mindenféle tradíció és tájegység hagyománya nélkül, csak a szám íze szerint, így készítettem ma el.


Két szép pisztráng lapult a hűtőben, az alatta lévő polcon pár darab kelbimbó, sárgarépa, fehérrépa és egy szál póréhagyma. A halat felszeleteltem és enyhén megsózva várakoztak a vágódeszkán, még a zöldségeket előkészítettem. A felaprított zöldségeket, kapros repceolajon lepároltam (IKEA svéd finomságok boltjában beszerezhetitek). Só, bors a tetejébe, majd felöntöttem zöldség alaplével és egy jó deci fehérborral. Ünnepek tájékán, olyan tartozéka a konyhámnak a fehérbor, akár a vaj. A legegyszerűbb ételnek is olyan zamatot adhatunk vele, hogy azonnal ünnepi ételként léphet ki a konyhából. Még a zöldségek főttek,
úgy döntöttem, az én hallevesem nemhogy csak darabos lesz, de tésztás is és már gyúrtam is egy adag tésztát, majd a pihentetés után, vékony kis gyufatésztákká metéltem fel.
A levesalaphoz tejszínt öntöttem, kevés citromlét nyomtam bele, majd beletettem a feldarabolt pisztrángpatkókat. Főzni már nem is nagyon kellett, mert a saját hőjében pillanatok alatt elkészült.
Tálalás előtt gyorsan kifőztem a tésztát és már tálalhattam is.




A pisztrángpatkókból és a zöldségekből is jutott annyi, hogy azonnal két ételt készíthessek belőle egy, a polcon lapuló sütőtökkel megtámogatva a köretet.
A pisztrángpatkókat bepaníroztam. Ez nálunk már alapból ünnepi fogásnak számít, hiszen nem szoktam rántott húst készíteni. A bepanírozott halpatkókat olyan pillanat alatt lehet kisütni, hogy éppen csak kettőt pislogunk.
A zöldségeket vajon lepároltam, só bors került rájuk és öntöttem alá a levesnél is használt fehérborból. Miután elpárolgott a bor, kicsit pirítottam a zöldségeken.

Mártásként, vajmártást ( vajmártás: vajon lepirítunk egy kis salotta hagymát, hozzá öntünk egy kis fehérbort, én borecet híján, fehér balzsamecetet öntöttem hozzá. A redukciót pépesítjük, tejszínnel felöntjük, és a végén hideg vajdarabot keverünk hozzá, amitől szép fényes lesz. Só, fehér bors és citromlé ízlés szerint. ) kanalaztam a zöldségek alá, tetejébe a helyes kis pisztrángpatkókkal.

Ritkán írok mennyiség adatokat. Ez abból is fakad, hogy leírhatom ugyan, hogy 4 főre, majd ha nagyon ízlik, ketten felfaljuk. Ha azt írom két főre, ugyan, melyikünk étvágya szerint. Nem szoktunk nagy adagokat enni, inkább ízélmény legyen, mint, hogy dugig együk magunkat. Ha figyelmesen ránéztek a tálalásnál használt tányérra, biztosan feltűnik, hogy bizony süteményes tányéron tálaltam. Optikailag egy hatalmas kupac, teli tál étel. És ha egy teli tál ételt fogyasztunk el, akkor bizony nagyon jól lakunk. Ez pusztán praktika az ünnepek alatt felhalmozódó kilók ellen.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése