Ha végig gondolom az ünnepeinket,
talán a
szilveszter az, ami ha hagyományként követünk valamit, az élesen él
bennem. Nem a karácsonyi asztal maradt emlékül, abból csupán annyi, hogy anyu
általában dolgozott. Ha szenteste nem, a két ünnep egyikén biztosan. Az állattenyésztés
az már csak ilyen. Az állatoknak enni kell, és a teheneket fejni kell
ünnepnapokon is. Persze adódott ez így pár évente szilveszter napján is. Egy
viszont minden körülmények között megjelent, ha nem óév búcsúztatóként, hát újév
köszöntéseként. Fodros hájba tekert kolbásszal töltött tüskepecsenye, és az a bizonyos
hájas tészta, ami az évnek csak ezen a napján és csak abban az üvegtálban
került terítékre. A tél beköszöntével egyre másra lehetett hallani hajnalonként
a felvisító disznók hangját, majd azt a jellegzetes gázpörzsölő hangot. Disznóvágás. Disznóvágás van valakinél a környékünkön, és
évente egyszer nálunk is. Majd pár óra elteltével ott lóg a szárítókötélen az a
háj kifagyni, amit anyu később lehártyázott, majd húsdarálót szerelt a
konyhaasztal sarkára és ledarál. Majd pontosan olyan elképedve néztem, miként
keni bele a süteménynek szánt tésztába, mint tegnap a lányom. Délután felhívtam
az anyut, hogy megvan e még az a tál, és kölcsön kérhetném e, mert ha nem is
hájast, de egy vajas tésztát Én is készítenék, és úgy tálalnám abban a tálban.
Pár pillanat múlva már kocsiban is ültünk és mentünk a tálért. Álmomban sem gondoltam,
hogy a tállal együtt a kezembe nyom egy adag, megtisztított, ledarált hájat, és
vele együtt a receptet. És közben mutatta, az Ő tésztája, már ott pihent a hűtőben.
Hazáig meséltem a lányoknak a tésztáról és, hogy mennyit morgolódott a mama
régen. Kinyílik e sütés közben vagy sem, kifolyik a lekvár, szárít a sütő, vagy
éppen égeti az alját. Hazaérve, begyúrtam életem első hájas tésztáját, majd
vigyorogva vettem ki a sütőből, hogy, jaj de jó, nekem is kinyílt, és, jaj de
jó kifolyik a lekvár akárcsak anyumnak. Majd akkurátusan belepakoltam az
üvegtálba, amolyan őrizem a hagyományként. Nézegettem az asztal közepén és
eszembe jutott anyu tésztája a hűtőben. Vissza kell vinnem a tálat. Vissza kell
adnom, hogy tálalni tudja és keresek magunknak idehaza egy számunkra követhető
hagyományt. Áttálaltam. Azóta többször hallottam koccanni az üvegedény tetejét.
A recept, amit a kezembe adott a következő.
Hájas tészta bármilyen
süteményhez
70 dkg liszt, 40 dkg
tisztított, darált háj,2 kanál jó tejföl, 1 egész tojás, 1 dl fehér bor (helyette
esetleg 1 kanál ecet. Én ezt választottam 1 kanál fehér balzsamecetet), 1
csapott kávéskanál só, ugyanannyi cukor, szódavíz vagy víz. (a víz KB 2 dl volt,
ami lány ruganyos tésztát engedett gyúrni)
A
kapuban utánam szól az anyu, hogy Ő élesztőt is szokott hozzá tenni, ezért Én
is morzsoltam hozzá egy kocka élesztőt.
A
hájat 10 dkg liszttel jól eldolgozzuk és hidegre tesszük. A tejfölben
elkeverjük a tojást, az élesztőt, az ecetet és a cukrot. A lisztben a sót. A
lisztet elkezdjük összegyúrni a tejfölös keverékkel, majd apránként hozzáadjuk
a vizet. Utána a tésztát vékonyra nyújtjuk és elkenjük rajta a hájat.
Fél
órás pihenő időkkel, négyszer hajtogattam meg, majd kinyújtottam, és amit
mindig láttam az anyutól, gázlángon átforrósított késpengével téglalapokra
vágtam. Hol lekvárral, hol mák töltelékkel töltöttem be. Félbehajtva, a
széleket összenyomkodva, egy felvert tojással megkenve kerültek a sütőbe 180 fokra,
majd miután kihűlt az üvegedénybe.
Mák
töltelékként, fél dl vízben felolvasztottam 10 dkg porcukrot, egy csipet sóval,
majd a tűzről levéve 10 dkg darált mákot és egy citrom héját reszeltem hozzá.
Mióta
elkészült, búcsúztatjuk az évet a lányaimmal. És most miután leírtam a sorokat,
kívánok vele BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése