Meghitt pillanatok a konyhában ( marok bejgli )

Vannak pillanatok, amiket szigorúan zárt ajtók mögött élünk meg. Nem engedünk be kívülállót, kíváncsi szemeket. A sajátunk és őrizzük. Egy ilyen pillanat a Jézuska és angyalai érkezését megelőző mézeskalácssütés. Összejön a család, a konyha megtelik finom illatokkal és a meghittség melegével. Most írhatnék és tehetnék közre mézes tészta receptet, de az utóbbi évek tapasztalata, hogy mindenkink megvan a saját jól bevált, örökölt vagy kikísérletezett receptje. Hasonló képpen van ez a bejglik receptjeivel is. Jómagam évek óta pontosabban 1999 karácsonya óta készítem minden évben ugyan úgy a bejglijeimet. Azon az, ünnepeket megelőző karácsonyi vásárban szereztem be Kiskunfélegyházán, Lajos Mari, Hemző Károly, 66 KARÁCSONYI ÉDESSÉGEK című könyvét. A könyvben két remekbeszabott bejgli recept. Egyetlen változtatást tettem az elmúlt év karácsonyán. Szívesen csomagoltam volna tízórai gyanánt már az ünnepek előtt, de ha megbontjuk a bejgli rudat, az bizony elfogy és süthetem újra és újra. Valamikor ekkor ötlött fel a gondolat a

marok bejglik készítésére. Könnyebb szállítani, többfélét készíthetünk és nem is szárad ki. Lehet marokra fogni és akár egy téli erdei sétán magunkkal vinni, mint egy szendvicset.  Tehát, ha megvan az a jól bevált, mindenki által szeretett és tisztelt családi bejgli recept, nem kell megvárni az ünnepeket. Akár holnap süthetünk pár ilyen-olyan töltelékűt és csomagolhatjuk tízórainak, uzsonnának, és hangolódhatunk így a karácsonyra.

Meghitt várakozást kívánok !