Jóleső csodálkozással tettem tegnap az egyik üzlet hűtőpultjából egy boboz csigát a kosaramban. Csodálkoztam,
mert hatalmas boci szemekkel nézett rám a kamasz lányom, és ebből a tekintetből
azt lehetett kiolvasni anya, vegyük meg. És jól esett, mert mindig mindenkit
arra bátorítok, azért mert még nem kóstolta, nem biztos, hogy nem fog ízleni az
adott étel és merjünk kísérletezni. Azt mondjuk a legkevésbé gondoltam, hogy
egy zöld maszattal betapasztott csiga lesz egyszer a kamaszlányom
kíváncsiságának tárgya. Hogy Én mennyire vágytam rá, az jelen esetben mellékes,
fizettem és jöttünk is amolyan kései ebédként elfogyasztani. Kisebbik lányom
egy pogácsával a kezében bandázni indult és hagyott minket az általa
gusztustalannak vélt csigákkal magunkra. Csigák a sütőlemezre, Én titokban
kapargattam össze a bátorságom és már tunkoltuk is a csigaházakból kifolyt
fűszeres vajat és laza mozdulattal piszkáltuk ki a csiga húsát. Olyan, mint a
zúzza jegyezte meg bátorításként önmagának a lánykám és szájába vette. Fűszeres,
foghagyás és valóban a csirke zúzára emlékeztetett az íze, állaga. Ekkor jutott
eszembe lapul a fagyasztóban egy tálcával és van még a tavasszal elrakott
medvehagyma pesztómból is. Alig vártam a reggelt. A zúzákat csirke alap lében puhára
főztem, majd vajon megfuttattam kicsit, végül hozzá kevertem két kanállal a
foghagyma ízű zöld pesztóból. Csavart
tésztát tálaltam mellé és a kifőzött üres csigaházakba vajjal kikevert pesztót
töltöttem, ami szépen kiolvad a meleg tésztán, még zamatosabbá téve azt. Kevés
parmezán és kész a csiga ételnek látszó mai ebédünk. Ehhez kevésbé kell bevállalósnak
lenni, és ha a csigához nem is biztos, hogy meghozom a kedvet, de a zúzát bátran
ajánlom ilyen formában is elkészíteni.
Jó
étvágyat a bátran kísérletezőknek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése