Szórakoztató böjt

Az elmúlt év tavaszán izgatottan vártam a Budapesti Leves és Főzelék Fesztivált. Kellemes áprilisi délután vonatoztam a rendezvényre, ami már önmagában izgalmas volt, hiszen évek óta nem ültem vonaton. Már azt sem mondhatom, hogy zakatoltam a nagyváros felé, hiszen ezek a hiper szuper vonatok már kevésbé zakatolnak, úgy suhannak, hogy mire a város határába értem, kellő képen lett hányingerem. Remek, egy ínycsiklandozónak ígérkező fesztiválra igyekszem forgó gyomorral. Vettem a mély levegőt, kortyolgattam az ásványvizet, amiért kisebb vagyont fizettem a restiben és sétáltam a Palotanegyed felé. Éppen csak megérkeztem , máris egy sajtárusba botlottam, aki a csuda tudja talán az első fecske lehettem, mert alig hagyott szabadulni, illetve nem is hagyott. Mondhattam Én, hogy nem, nem köszönöm a lehetőséget, de csak csomagolt, darabolt és tolta az orrom alá a sajtjait. Nem lehetett nemet mondani. Kár is lett volna, mert azt a sok finom potya sajtot amit végül is sikerült belém diktálnia és nagy örömömre bennem is maradt, kár lett volna kihagyni. Az a típusú árus, aki ha partnert talál, még a tehén fajtáit is megbeszélheti miközben ódákat zeng a sajtok érleléséről, fűszerezéséről legyen az autentikus vagy modern változat. Szóval kóstoltam, mosolyogtam, diskuráltam és éreztem, valamit venni is kellene, ne tűnjek potyázónak csupán. Na de melyiket a sok közül. Ekkor kapott elő egy faládikából  olyan tekintettel egy sajtdarabot, mint aki a főnyereményt készül elővezetni és lassan mélyeket bólogatva, hogy na ezt figyelje kisasszony, mert persze szigorúan kisasszony voltam mindvégig. Majd a kisasszony figyelt és kóstolt és a szájában a sajtdarabkával már húzta is elő a pénztárcáját. Ez nem sajt, ez valami csoda a kékpenész íze olyan akár az ananász és nem is tudtam mást mondani, csak hümmögni, jajongani a kőpadkán billegve. Leves fesztivál ide vagy oda, ami megmaradt emlékként az a sajtdarabka és a mogyoróolaj, amit egy hasonló lelkes árustól sikerült beszereznem.

Miért is a történet. Mert ez az a találkozás, ami ma eszembe jutott és vágytam ezt az ananászátitatott kékpenészes ízt. Szerencsére biztos háttérként mind ehhez a két sarokra lévő zöldségesem. / Megígértem, hogy megemlítem :) / Ebből született az ananászos, kékpenészes sajtal  töltött pozsonyi táska. Majd megtálalva a böjti ebédem mára.


 
 RECEPT

Tészta

250 g liszt
25 g porcukor
1 csip só
1 citrom reszelt héja
125 g vaj
50 ml tejföl
1 dkg élesztő
1 tojás és 1 a lekenéshez

Töltelék

10 dkg kékpenészes sajt
 5 dkg érett ananász





A tészta alapanyagaiból élesztős omlós tésztát gyúrunk,  majd még elkészítjük a tölteléket a hűtőben pihentetjük.
A sajtot és a felkockázott ananászt pépesítjük. A maradék ananászt lepirítjuk. Pihentetést követően a tésztát kinyújtjuk, fánkszaggatóval kiszaggatjuk, megtöltjük a sajtkeverékkel,a tészta szélét megkenyjük tojás fehérjével és össze nyomkodjuk.Szeretem a bejgli repedezett felületét, ezért ezeket a kis táskákat is előbb a sárgájával kentem le, majd száradást követően a tojás fehérjével. Miután a fehérje is megszikkadt, irány a sütő 180 fok és aranybarnáig sütjük. Tálaláskor elő a magarék ananászkockákkal, tetszés szerinti salátával és jó étvággyal.