Hosszú
évekig rabja voltam a kézilabdának. Megélhettem minden kínját,
örömét. A vért izzadást, a sokadjára lepróbált cseleket,
eséseket, és az állóképesség növelő futásokat faltól,
falig. Aztán jött a mérkőzés. A torkomban dobogott a szívem a
felező vonalnál, hogy szólaljon már meg a síp. És jöhet a
játék öröme, nem utolsósorban a gól öröme. Öröme ha a
társam dobja és kicsit nagyobb öröme, ha Én akasztom a hálóba.
Egy kézilabda mérkőzés sok góllal jár, és megadatott annak az
öröme is, amit úgy hívnak, mesterhármas.
Rabja
vagyok most is egy játéknak. Úgy hívják, alkotás. Itt is van
edzés, kicsit talán kellemesebb, főként a környezetemben lévő
emberek számára. Van e vért izzadás? Van. Éjszakákon át nem
alvás, folyton pörgő gondolatokkal társítva. Minden egyes
felszelés előtt a torkomban dobog a szívem. Jöhet a sípszó és
kezdődhet a játék. Kóstoljunk. A gól öröm az arcokon látszik,
és a játék végén az üres tányéron.
Volt
egy nem mindennapi mérkőzés ebben a játékban.
Dobtam
e mesterhármast? Csavartam e a jobb felsőbe, vagy bal aslóba? Vagy
bárki tett volna ilyent?
Még
nem volt rá példa, hogy is lett volna, mikor fiatal ez a játék,
éppen a harmadik évében van. Harmadik alkalommal adatik meg annak
a lehetősége, hogy egy civil is ott legyen a pályán, pontosabban
a zsűriben.
Az
idei évben ez az öröm, egy játékos társamé lett, az Ő gólja
hasított végül a hálóba.
Na
de Én is dobtam párat, és ezért azt a másik ezüstösen
csillogót még ha képletesen is, de az Én nyakamba akasztották.
Az
ezüst, mindig kicsit keserédes. Hogy ez az ezüst mitől édes
mégis? Attól az alkotástól, ami nem lenne, és nem ilyen lenne,
ha két alkalommal nem lettem volna a dobogó felső fokán.
Rettentően
hálás vagyok érte.
Számos
tortát készítettem az elmúlt évben. Azt érzem egyre inkább
kezdek magamra találni. Mindenkinek kívánom találja meg a maga
játékát, a maga örömét, hogy ha nem is aranyosan, de ezüstösen
csilloghasson a szeme a játék végén, akár most az enyém.
Az igazi nagy mérkőzés ezután jön. A lelátóról követem végig, és szurkolok a játékosoknak, no meg a zsűri tagjainak, hogy az idei Ország tortája egy újabb kedvenc lehessen a tányérunkon !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése