2017. március 13., hétfő

jáTszmák




Hosszú évekig rabja voltam a kézilabdának. Megélhettem minden kínját, örömét. A vért izzadást, a sokadjára lepróbált cseleket, eséseket, és az állóképesség növelő futásokat faltól, falig. Aztán jött a mérkőzés. A torkomban dobogott a szívem a felező vonalnál, hogy szólaljon már meg a síp. És jöhet a játék öröme, nem utolsósorban a gól öröme. Öröme ha a társam dobja és kicsit nagyobb öröme, ha Én akasztom a hálóba. Egy kézilabda mérkőzés sok góllal jár, és megadatott annak az öröme is, amit úgy hívnak, mesterhármas.

Rabja vagyok most is egy játéknak. Úgy hívják, alkotás. Itt is van edzés, kicsit talán kellemesebb, főként a környezetemben lévő emberek számára. Van e vért izzadás? Van. Éjszakákon át nem alvás, folyton pörgő gondolatokkal társítva. Minden egyes felszelés előtt a torkomban dobog a szívem. Jöhet a sípszó és kezdődhet a játék. Kóstoljunk. A gól öröm az arcokon látszik, és a játék végén az üres tányéron.

Volt egy nem mindennapi mérkőzés ebben a játékban.

Dobtam e mesterhármast? Csavartam e a jobb felsőbe, vagy bal aslóba? Vagy bárki tett volna ilyent?
Még nem volt rá példa, hogy is lett volna, mikor fiatal ez a játék, éppen a harmadik évében van. Harmadik alkalommal adatik meg annak a lehetősége, hogy egy civil is ott legyen a pályán, pontosabban a zsűriben.
Az idei évben ez az öröm, egy játékos társamé lett, az Ő gólja hasított végül a hálóba.
Na de Én is dobtam párat, és ezért azt a másik ezüstösen csillogót még ha képletesen is, de az Én nyakamba akasztották.
Az ezüst, mindig kicsit keserédes. Hogy ez az ezüst mitől édes mégis? Attól az alkotástól, ami nem lenne, és nem ilyen lenne, ha két alkalommal nem lettem volna a dobogó felső fokán.

Rettentően hálás vagyok érte.

Számos tortát készítettem az elmúlt évben. Azt érzem egyre inkább kezdek magamra találni. Mindenkinek kívánom találja meg a maga játékát, a maga örömét, hogy ha nem is aranyosan, de ezüstösen csilloghasson a szeme a játék végén, akár most az enyém.

Az igazi nagy mérkőzés ezután jön. A lelátóról követem végig, és szurkolok a játékosoknak, no meg a zsűri tagjainak, hogy az idei Ország tortája egy újabb kedvenc lehessen a tányérunkon ! 






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése