Két dolog a félelem leküzdésére, Isler és szénceruza

Nem tudom kire, hogy hat a szél, a szélvihar nálam, a rettegés foka. Persze van az a szél, ami csak olyan szépen lengedez, és ha éppen hosszú a hajam, szeretem ha lobogtatja. A mostani szél nem, hogy lobogtatná, a fejemet is leszedné a nyakamról ezt éreztem, miközben az egyik ablaktól a másikig járkáltam kémlelve, minden rendben van e még.

 Aztán, ránk sötétedett. Csak hallani lehetett a szél erejét. Nem csak úgy fütyörészett, hanem bariton hangon, hosszasan fújta a magáét. A tető recsegett, és akkor határoztam el, nem hallgatom tovább,  elterelem a figyelmem. A legjobb elterelés, ha bevetem magam a konyhába.

Olyan dolgot kell sütnöm, ami akkor sem vész kárba, ha idő közben, megszűnik az áram. A mosógépet is rövid programon járattam, így a sütést is, rövid programra időzítettem.

Nem rég írtam a Császár morzsáról. No, ez a sütemény is, a császári finomságok egyike.

 Ischler ( Isler). I. Ferenc József kedvelt süteménye volt. Úgy éreztem, a sütési ideje éppen elég ahhoz, hogy elkészüljön, no meg ahhoz is, hogy biztosan ehessek belőle az este folyamán.

Isler. Az általam kedvelt recept:

20 dkg finomliszt, 15 dkg darált dió, 10dkg porcukor, csipet só, 20 dkg vaj és 2 tojás sárgája.

A tésztát gyorsan összegyúrjuk és ha van időnk a hűtőben legalább egy órát pihentetjük. Az sem baj, ha egy éjszakát. (de ez, ugye nem az az éjszaka, amikor pihenni fog nálam)

A sütemény korongjaihoz, nem a szabványos méretű kiszúró formát választottam, ami alap esetben 8-9 cm, inkább egy falatra szánt méretűt. Lisztezett deszkán kinyújtottam és miután kiszaggattam és sütőlemezre kerültek, 175 fokon vigyázva, hogy ne égjen meg ( a dió végett gyorsan odakaphat) szép világosra sütöttem.

Az eredeti recept azt kívánja, hogy ribizli lekvárral ragasszuk párokba a kihűlt tésztákat. Mivel az ízletes szőlő lekvárunkat kellően pikánsnak éreztem hozzá, így azzal ragasztottam egybe a korongokat.

10 dkg csokoládét a kályha melegében felolvasztottam, természetesen ennek híján a vízfürdő ajánlatos. Mivel nehezen bírtam volna ki, hogy a máz kellően rádermedjen a süteményekre, csak egy részére tettem, a másik felét, meghintettem porcukorral és magam mellé vettem.

 Hogy a figyelmem továbbra is eltereljem a szélviharról, lámpafényben neki kezdtem rajzolgatni. Halk zenére próbáltam elterelni minden gondolatom a kinti eseményekről.