Szeretheti
egyformán az ember, mindkét lányát? Azt mondják nem, mert nem
lehet két embert egyformán szeretni. Mindkét lányom az életem
legnagyobb ajándéka, hogyan szeretem őket másként? Még
Kingámnak tegnap Én voltam a legjobb anya a világon, a
balzsamesetes májjal a tányérjában, ma ismét egy ilyen titulusra
vágyom, Emmámtól. A tegnapra beígért, ám az újratervezés
során elmaradt császármorzsával próbálom kiérdemelni.
A
valóban császári finomságot többféle képen készítik. Nem
tudom, Sisi császárné asztalára miként tálalták fel pontosan,
( a legenda szerint maga Ferenc József találmánya) Én ma ilyen
formán készítettem, és amitől császári finomságként élem
meg, az, az a szőlőlekvár, amit jó pár nappal ezelőtt, a
teraszra felkapaszkodott othello szőlőnkből főztem.
Emmámnak
díszes tányéron és ezüst villával tálalom, hogy császárnőnek
érezhesse magát még elfogyasztja.
Recept:
5
dl tej, 25 dkg rétesliszt, 3 tojás sárgája, majd a tojások
fehérje, csipett só és 3 dkg vaníliás cukor.
A
sütéséhez 10 dkg vaj
A
tejet a liszttel keverőtálban simára kevertem, majd a tojások
sárgáját is belekeverve addig hagytam pihenni, még a vaníliás
cukorral fényesre vertem a tojások fehérjét. Ez idő alatt,
serpenyőben felforrósítottam a vajat. A tejes keverékbe
beleforgattam a fehérje illatos habját és ráöntöttem a vajra.
Fedő alatt addig hagytam párolódni, még szilárdulni kezdett.
Ekkor spatulával darabokra szakítottam és a számomra kedvelt
állagig morzsáztam, pirítottam.
Tálalásnál
az elmaradhatatlan porcukor fátyol és az illatos szőlőlekvár
lett a kiegészítője.
Jó
étvágyat kívánok !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése