Nem
tudom kire, hogy hat a szél, a szélvihar nálam, a rettegés foka.
Persze van az a szél, ami csak olyan szépen lengedez, és ha éppen
hosszú a hajam, szeretem ha lobogtatja. A mostani szél nem, hogy
lobogtatná, a fejemet is leszedné a nyakamról ezt éreztem,
miközben az egyik ablaktól a másikig járkáltam kémlelve,
minden rendben van e még.
Aztán, ránk sötétedett. Csak hallani
lehetett a szél erejét. Nem csak úgy fütyörészett, hanem
bariton hangon, hosszasan fújta a magáét. A tető recsegett, és
akkor határoztam el, nem hallgatom tovább, elterelem a figyelmem. A
legjobb elterelés, ha bevetem magam a konyhába.
Olyan dolgot kell
sütnöm, ami akkor sem vész kárba, ha idő közben, megszűnik az
áram. A mosógépet is rövid programon járattam, így a sütést
is, rövid programra időzítettem.
Nem
rég írtam a Császár morzsáról. No, ez a sütemény is, a
császári finomságok egyike.
Ischler ( Isler). I. Ferenc József
kedvelt süteménye volt. Úgy éreztem, a sütési ideje éppen elég
ahhoz, hogy elkészüljön, no meg ahhoz is, hogy biztosan ehessek
belőle az este folyamán.
Isler.
Az általam kedvelt recept:
20
dkg finomliszt, 15 dkg darált dió, 10dkg porcukor, csipet só, 20
dkg vaj és 2 tojás sárgája.
A
tésztát gyorsan összegyúrjuk és ha van időnk a hűtőben
legalább egy órát pihentetjük. Az sem baj, ha egy éjszakát. (de
ez, ugye nem az az éjszaka, amikor pihenni fog nálam)
A
sütemény korongjaihoz, nem a szabványos méretű kiszúró formát
választottam, ami alap esetben 8-9 cm, inkább egy falatra szánt
méretűt. Lisztezett deszkán kinyújtottam és miután kiszaggattam
és sütőlemezre kerültek, 175 fokon vigyázva, hogy ne égjen meg
( a dió végett gyorsan odakaphat) szép világosra sütöttem.
Az
eredeti recept azt kívánja, hogy ribizli lekvárral ragasszuk
párokba a kihűlt tésztákat. Mivel az ízletes szőlő lekvárunkat
kellően pikánsnak éreztem hozzá, így azzal ragasztottam egybe a
korongokat.
10
dkg csokoládét a kályha melegében felolvasztottam, természetesen
ennek híján a vízfürdő ajánlatos. Mivel nehezen bírtam volna
ki, hogy a máz kellően rádermedjen a süteményekre, csak egy
részére tettem, a másik felét, meghintettem porcukorral és magam
mellé vettem.
Hogy a figyelmem továbbra is eltereljem a
szélviharról, lámpafényben neki kezdtem rajzolgatni. Halk zenére
próbáltam elterelni minden gondolatom a kinti eseményekről.