,,-Majd meséld el, milyen
volt diónak lenni ! "
( dió minden mennyiségben)
Az utóbbi években, a nyár,
a szabadság, a nyári szabadság az Én értelmezésemben a tikkadás
a punnyadás. A bikini szezon felejtős, mert a henyéléstől, azok
a plusz kilók a nyár derekán rakódnak rám, mindazon túl, sosem
vonzott a tavakban, medencékben való lubickolás. Nem vagyok az a
vízi ember. Pontosabban a pancsolás része nem hoz lázba.Az ősz
beköszöntével, nyár elejéig viszont szeretem a vízpartot, a víz
látványát. Ezért is időzítettem a ,,nyaralás” pár napját
szeptemberre.
Nem volt konkrét úti cél.
Egészen addig a pillanatig, amíg…
Emmám, szinte minden
szünidőben faházat, bunkert épít a cimboráival. Az utcánk
mögött lévő kiserdő, kiváló lehetőség arra, hogy ágakkal,
deszkákkal , szerszámokkal, szegekkel felszerelkezve,
nekiinduljanak és hetekig építkezzenek az árnyékot adó fák
alatt. Esténként hallgatom a terveket, a víz bevezetésének
ötletéről, hogy emelet is épül majd, és ki hol alszik ha
elkészülnek. Oly annyira hiszi mindezt, hogy tántoríthatatlan
bármi érvet is hoznék fel keresztkérdésekkel a
megvalósíthatatlanságra célozva. Valamikor két hajmeresztőnek
tűnő ötlet között láttam meg egy posztot a közösségi
oldalon.
Árnyas Dió Lombház.
Nincsenek véletlenek, tartom
jómagam is a mondást.
Nem néztem se jobbra, se
balra, már kattintottam is, kerestem a szabad helyeket és
foglaltam, nyaralni megyünk egy olyan házikóba, amiről Emmám
álmodozik.
Ilyen izgatottan, rég vártam
már utazást. Meg kell valljam, nem szeretem a luxust. Akkor érzem
jól magam, ha otthonosan is érezhetem magam. Otthon éreztem e
magam dióként, egy fa lombja között? Egy kollégám úgy kívánt
kellemes utazást, hogy meséljem majd el, milyen volt diónak lenni.
Végül, Emmának így lett
meg az álma, Kingámnak a fotótémája, és nekem a víz látványa,
mert mindezt egyben a Duna partján éltük meg, pontosabban Verőcén.
Ezzel a pár nappal vált
szerelemmé Verőce, a Duna-partja, és a kis piros ház, a diófa
lombjába.
Otthonérzés...Emese a
vendéglátónk, mentateával és egy kis tál othello szőlővel
fogadott bennünket. Most, miközben írom ezeket a sorokat, a kék
teraszunkra felkapaszkodott othello szőlőnket eszegetem. Mire
leérik a szőlő, potyogni kezd, a lombház alapját adó diófáról
a termés. Hogy legyen akkor is vendégváró falat az asztal
közepén, ezzel a pár gondolattal köszönöm meg az élményt,
hogy pár napig diók lehettünk.
Recept: Rozmaringos diós
keksz
15 dkg liszt, 15 dkg
kristálycukor, 10dkg vágott dióbél, csipet só, kk sütőpor, egy
citrom reszelt héja, és 1 kk őrölt rozmaring. Rozmaringból ha
van olyan szerencsénk, hogy a kertünkben is van, 1 kisebb ágat
apróra vágva tegyünk a lisztkeverékbe. Mindezt a keveréket 10
dkg vajjal és 1 tojással állítunk össze. 40 db, apró diónyi
tésztát tettem a sütőlemezre, kicsit ellapítottam és 180 fokon
arany színűre sütöttem. Rácsra téve hagytam kihűlni.
A sütő maradék hőjében,
persze azért vegyük vissza azt a hőmérsékletet, mondjuk 80 fokra
és már készülhet is a diós habcsókunk. ( decemberi posztban
olvashatjátok a készítését)
Mivel volt még 5 dkg darabolt
dióm, nem bírtam ki, hogy ne karamellizáljak hozzá cukrot. Pont 5
dkg-ot és ebbe kevertem bele, majd sütőpapírra kotortam,
sodrófával ellapogattam és összetörtem.
Minden dietetikus most
nézzen jobbra, mert elmondom, hogy felváltva eszegetem most ezeket
a finomságokat.
Végezetül, kívánom a
szokásos jó étvágyat és, hogy megélhessétek, milyen, diónak
lenni, Emeséék diófáján.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése