Dió voltam három napig ( rozmaringos-diós keksz)

,,-Majd meséld el, milyen volt diónak lenni ! "

 ( dió minden mennyiségben)

Az utóbbi években, a nyár, a szabadság, a nyári szabadság az Én értelmezésemben a tikkadás a punnyadás. A bikini szezon felejtős, mert a henyéléstől, azok a plusz kilók a nyár derekán rakódnak rám, mindazon túl, sosem vonzott a tavakban, medencékben való lubickolás. Nem vagyok az a vízi ember. Pontosabban a pancsolás része nem hoz lázba.Az ősz beköszöntével, nyár elejéig viszont szeretem a vízpartot, a víz látványát. Ezért is időzítettem a ,,nyaralás” pár napját szeptemberre.

Nem volt konkrét úti cél. Egészen addig a pillanatig, amíg…

Emmám, szinte minden szünidőben faházat, bunkert épít a cimboráival. Az utcánk mögött lévő kiserdő, kiváló lehetőség arra, hogy ágakkal, deszkákkal , szerszámokkal, szegekkel felszerelkezve, nekiinduljanak és hetekig építkezzenek az árnyékot adó fák alatt. Esténként hallgatom a terveket, a víz bevezetésének ötletéről, hogy emelet is épül majd, és ki hol alszik ha elkészülnek. Oly annyira hiszi mindezt, hogy tántoríthatatlan bármi érvet is hoznék fel keresztkérdésekkel a megvalósíthatatlanságra célozva. Valamikor két hajmeresztőnek tűnő ötlet között láttam meg egy posztot a közösségi oldalon.

Árnyas Dió Lombház.

Nincsenek véletlenek, tartom jómagam is a mondást.

Nem néztem se jobbra, se balra, már kattintottam is, kerestem a szabad helyeket és foglaltam, nyaralni megyünk egy olyan házikóba, amiről Emmám álmodozik.

Ilyen izgatottan, rég vártam már utazást. Meg kell valljam, nem szeretem a luxust. Akkor érzem jól magam, ha otthonosan is érezhetem magam. Otthon éreztem e magam dióként, egy fa lombja között? Egy kollégám úgy kívánt kellemes utazást, hogy meséljem majd el, milyen volt diónak lenni.

Végül, Emmának így lett meg az álma, Kingámnak a fotótémája, és nekem a víz látványa, mert mindezt egyben a Duna partján éltük meg, pontosabban Verőcén.

Ezzel a pár nappal vált szerelemmé Verőce, a Duna-partja, és a kis piros ház, a diófa lombjába.

Otthonérzés...Emese a vendéglátónk, mentateával és egy kis tál othello szőlővel fogadott bennünket. Most, miközben írom ezeket a sorokat, a kék teraszunkra felkapaszkodott othello szőlőnket eszegetem. Mire leérik a szőlő, potyogni kezd, a lombház alapját adó diófáról a termés. Hogy legyen akkor is vendégváró falat az asztal közepén, ezzel a pár gondolattal köszönöm meg az élményt, hogy pár napig diók lehettünk.

Recept: Rozmaringos diós keksz

15 dkg liszt, 15 dkg kristálycukor, 10dkg vágott dióbél, csipet só, kk sütőpor, egy citrom reszelt héja, és 1 kk őrölt rozmaring. Rozmaringból ha van olyan szerencsénk, hogy a kertünkben is van, 1 kisebb ágat apróra vágva tegyünk a lisztkeverékbe. Mindezt a keveréket 10 dkg vajjal és 1 tojással állítunk össze. 40 db, apró diónyi tésztát tettem a sütőlemezre, kicsit ellapítottam és 180 fokon arany színűre sütöttem. Rácsra téve hagytam kihűlni.

A sütő maradék hőjében, persze azért vegyük vissza azt a hőmérsékletet, mondjuk 80 fokra és már készülhet is a diós habcsókunk. ( decemberi posztban olvashatjátok a készítését)

Mivel volt még 5 dkg darabolt dióm, nem bírtam ki, hogy ne karamellizáljak hozzá cukrot. Pont 5 dkg-ot és ebbe kevertem bele, majd sütőpapírra kotortam, sodrófával ellapogattam és összetörtem.

 Minden dietetikus most nézzen jobbra, mert elmondom, hogy felváltva eszegetem most ezeket a finomságokat.

Végezetül, kívánom a szokásos jó étvágyat és, hogy megélhessétek, milyen, diónak lenni, Emeséék diófáján.

Bátorság ( füstös karamella, Somló-hegyi rizling)

Ez a szó, valahogy átjárja az idei évem minden pillanatát. Bátorság vagy merészség, bátorság vagy beszariság, számos összefüggésben. Bátorsággal lezárni egy életszakaszt és bátorsággal megkezdeni egy újabbat. Az elmúlt hét is többször arra sarkalt, hogy bátor legyek. Álljak a félelmeim elé, ugassak szembe a rám ugató kutyával. Ugattam, volt hogy társaim is voltak az ugatásban, csak, hogy még bátrabb legyek és ne érezzem magam egyedül.

Azt már sokszor megtapasztaltam, hogy az ilyen események alkotásra sarkalnak, legyen az örömteli, vagy szomorú. A bátornak lenni esemény rám gyakorolt hatása vajon mire sarkallt most?

A Bátorság megalkotására. Ezt a nevet kapta az alkotás keresztségében.

Napokkal ezelőtt egy inspiráló mondat hatására indult el a gondolat, mára tányérra került.

Nem fogok pontos receptet írni, mert a recept most csak annyi, amit igen, ha orvos lennék, vényre írnám, hogy BÁTORSÁG.

Azt hiszem ez kellett ahhoz, hogy a karamellából, füstös karamellát készítsek. Azt a füstös ízt csempésztem bele, amit nyáron a faszénen sült húsokon érzünk. És ezzel elindult a gondolat. Telefonos segítség borászbarátnőtől, és összekóstolás. Mikor meglett a sós, füstös karamella fahordóban érlelt, Somló-hegyi rizling párja, már adta magát a dió, és a dióból készült grillázs. Valahogy így állt össze ez a torta.

Diós tészta, füstös karamella, dió grillázs, és rizling borhab, mindennek a tetejében egy pirított, füstölt habcsókkorona.

Hogy mennyire volt merészség vagy bátorság ez az összeállítás, azt mindenki ízlésére rábízom. Egy biztos, az alkotás öröme, az új lehetőségek felé nyitás ebben a borongós időben is okot ad a mosolyra. 

Ezüstgaluska

Azt már szinte mindenki tudja róla, hogy az Ősz, a kedvenc évszakom. Szeretem a színeit, a fényeit, az illatát és nem utolsósorban az ízeit. Olyan összegzése az évnek. Az aratás, a betakarítás időszaka. A szálas gabonák már a tárolókban, de a napraforgó, a kukorica még eztán kerül betakarításra. Az őszi barack, nevével ellentétben az idei forróságtól, már javában az üzletek polcain sorakozik, de a szilva, a szőlő most kezdi szezonját. Én is izgatottan várom, hogy megkezdhessem a teraszra felkapaszkodott szőlőm szüretét. Már csipegettem belőle, és ígéretes termésnek bizonyult. Tegnap, a kedvenc zöldségesemhez csupán a nyusziknak ugrottam be káposztáért, mikor megláttam a gyönyörű, hatalmas, hamvas szilvákat. Imádom a szilvalekvárt, a szilvás gombócot, a szilvalekváros gombócot. A lányaim nagymamájától maradt ránk örökségül, hogy ezeket a gombócokat mákba forgatva készítjük.

Hogy honnan maradt örökségül az ezüst galuska, már nem is emlékszem, azt tudom, hogy Én neveztem el így. Mert a tésztája az arany galuskáé, és az aranyló dió helyett, ezüstös mákkal készül, mindamellett némi rafinériával.

A rafinéria pedig annyit jelent, hogy a megkelt citromos galuska tésztánkat kinyújtom, ízletes szilvalekvárral megkenem, feltekerem és akár a kakaós csigákat, felvágom és a tepsibe sorakoztatom. A közeit olvasztott cukros vajjal megkenem, és citromhéjas, porcukros mákkal szórom be. Sodó nem készül mellé, mint az aranygaluskánál, felforrósított szilvalekvárral locsolom meg tálaláskor és egy pohár hideg tejet iszom mellé. Akár csak a mai délutánon.

Ezüst galuska tésztája:

45-50 dkg liszt, 10 dkg porcukor, kk só, 2,5 dl tej, 2 tojás sárgája, 5 dkg olvasztott vaj, 1 citrom reszelt héja, és 3 dkg élesztő.

A lisztet keverőtálba szitáljuk, hozzá adjuk a porcukrot, sót, majd a tej egy részében felfuttatott élesztőt, végül apránként hozzá csorgatjuk a langyos tejben elkevert tojások sárgáját és az olvasztott vajat.

30 perc kelés után nyújtjuk, kb 15-20 dkg lekvárral megkenjük. Ezután feltekerjük és vagy sütőpapírral bélelt, vagy kivajazott tepsibe sorakoztatjuk úgy, hogy helyet hagyunk a következő kelésre, illetve a jó sok finom citromos máknak.

5 dkg olvasztott vajjal körbekenjük a csigákat majd meghintjük a mákkal.

20 dkg mákhoz két jó evőkanál porcukrot kevertem.

Tálalásnál ízlés szerint felforrósított lekvárral megcsorgatjuk és 1 bögre tejet kínálunk mellé.

Királyi egyszerűség ...Viktória piskóta

,,-Azt hiszem csinálok egy muffint.

- Az jó, csinálj!

- De milyent? Karamellást! Sós karamellel a közepében és karamell habbal a tetején.

- Ennyire professzionális nem kell, elég egy sima csokis. Azzal is bőven beérem”

Ez a párbeszéd hangzott el a kisebbik lányommal, miközben a kávémat készítettem a konyhában. Majd amíg iszogattam, próbáltam életet lehelni a testembe is, csak elkalandoztam a sima csokis muffin gondolatától, egészen a Viktória piskótáig.

Emmám különös viszonyban van Mary Berry-vel . Először is, meg van győződve arról, hogy 100 éves, pedig csupán 82. Ugyan a felmenői bőven 90 fölötti kort éltek meg, talán Mary megélheti majd azt a 100-at. Pár éve az Ő kedvéért rendeltük meg Mary könyvét is, amit sokszor szokott lapozgatni, és ebben a könyveben bizony benne lapul a Viktória piskóta is.

A nevét arról kapta, hogy az angol királynő, előszeretettel fogyasztotta a délutáni teáihoz. Gondolhatnánk, hogy valami cifra, túl díszített sütemény volt, de nem. Királyi viszont a zamata. Az erősen vajas piskóta, frissen facsart citromlével és az illatos héjától lett királyi finomsággá. Tejszínnel, eperrel, ha nem volt friss gyümölcs, a lekvárjával fogyasztották.

Mi csak porcukorral meghintve, és meg kell mondjam az egyiket még melegében, (mert nem lehetett kivárni, hogy meghűljön) fogyasztottuk. Nem készült mára professzionális muffin, készült helyette, egy királyi Viktória piskóta.

Mary receptjétől egy kicsit eltértem, mert némi tejet is tesz a tésztájába, viszont az utolsó cseppeket beleborítottam a kávémba.

Recept:

225 gramm vaj, 225 gramm porcukor, 4 egész tojás, 300 gramm sütőporos liszt, csipet só és 4 kanál tej, no, nekem ez és a vanília is kimaradt, helyébe került egy citrom reszelt héja és leve.

A vajat a porcukorral kikevertem, egyenként hozzá adtam a tojásokat, a citrom levét, héját, és végül a sütőporos lisztet.

Kivajazott lisztezett formákba kanalaztam és 180 fokon szép barnára sütöttem.

Az egyiket még melegen megettük, a párját rácsra borítottam, hogy szép lassan kihűljön. Mostanra már azt is megszeltük.