A
csuda tudja, talán az időjárás, de ma nagyon étvágytalan
voltam. Illetve, enni még csak ettem volna, de nem tudtam mit. Egy
étterem munkatársaként, aki nem talál magának ennivalót az ne
is egyék, körülbelül így voltam vele ebédszünetben, mikor a
könyökömön támaszkodva bámultam ki az ablakon, evés helyett.
Uzsonna időre azért már éreztem, jól esne pár falat, de még
mindig csak tekeregtem a vitrin előtt és kerestem az igazit. Egy
epres tejberizsben találtam végül rá, az éhség csillapítómra.
Az évek alatt már megszoktam, munkaidő végeztével éppen beülök
a kocsimba, még a sarokig sem jutok el, és már a szöget is meg
tudnám enni. Nem volt ez másként ma sem.
Hazaérve
szélesre tártam a hűtő ajtaját és kutakodtam a polcokon. A
tegnapról megmaradt csirkepörköltre esett a választás. Bő lével
készítettem, így mára a sok bőrös csirkecomb, akár egy jó tál
kocsonya, olyanra dermedt az edényben.
És
ekkor villant be Matula bácsi. Az öreg Matula, minden nyáron
színre lép, és nem csupán mert kötelező olvasmány a Tüskevár.
Szeretik a lányok a történetet, és mióta jó ismerősként
üdvözölhetjük az akkor még gyermekszínészkedő, mára színház
igazgatóvá lett Seregi Zoltánt, Tutajost ( Én csupán úgy
nevezem SeregiZoli, így egyben, amiért most kérek elnézést)
szóval mosolyogva keressük a mostani arcában a gyermek önmagát.
Ami végett pedig Matula bácsi gondolattá lesz egy tányér,
kidermedt csirkepörköltnél, az a regényben megírt, bográcsban
készített halpaprikás, amit bizony kocsonyásra dermedve, egy
kupica pálinkával, jóízűen falatoznak a filmben is. Nekem ugyan
elmaradt a pálinka a kocsonyám mellől, de jobbat nem is kívánhattam
volna mára.
Ha
a nádast nem is tudtam megidézni, zöldséges ládikába pakolva,
meleg pirítóssal vittem magammal a kertbe, és falatoztam amolyan,
estebédként.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése