Paszuly király a kulisszák mögül

Több alkalommal írhattam már az Ország torta kiválasztásról. Többször mesélhettem róla, milyen a zsűri asztalnál ülni, és elemezni az alkotásokat. Micsoda felelősség az alkotóval és önmagammal szemben is, a reális értékelés. Ma nem mondom, hogy hirtelen, mert bizony hosszas előkészületeket követően, de bizony a másik oldalon találtam magam. Akasztják a hóhért, tartja a mondás. Éreztem is a kötelet a nyakamon. Hónapokkal ezelőtt elhatároztam, ismét megmérettetem magamat, a jelenlegi tudásomat. Mire vagyok képes most. Ezt lemérni egy torta elkészítésénél talán nem is olyan nagyon nehéz, még önmagamnak sem. Viszont, és itt jön a csavar a történetben. Ezen a megmérettetésen a jelenlegi tudás kevés. Egy olyan torta megalkotása, ami a nevében is benne van, hobbi cukrász, kvázi cukorral foglalatoskodik, szóval ennek a cukrásznak, enélkül a cukor nélkül kell, hogy elkészítse, és anélkül a fehér liszt nélkül is, amiből egy tucatot tartok idehaza. Ahogy biztosan hallottatok már róla, az ország tortán kívül, sokadik alkalommal választják ki az ország cukormentes tortáját. A Egy Csepp figyelem alapítvány , nagy hangsúlyt fektet, a cukorbetegség megelőzésére, vagy ha már kialakult, akkor a komfortosabb életvitelre. Ez mára kibővült egyéb étel intolerancia kapcsolatában is. Ebben a témakörben várták a beérkező pályamunkákat a hobbi cukrászoktól.

Nem egyszerű a feladat, ezt az is bizonyította, hogy végig gondolva, számolva a próba tortákat, talán hat alkalommal sütöttem le, mire elmertem engedni egy enter gomb lenyomásával. Első nekifutásra elkészítettem cukorral, hogy érezzem azt az ízharmóniát amit keresek, hogyan bontakozik ki. Kisebb változtatással újra lesütöttem. Majd jött a cukor helyettesítő és vele együtt a kétségek. Mert nem jött az az íz amit vártam. És elkészült még egyszer majd még egyszer, keresve a legjobbat. Mire a pályamunka leadásának a határideje eljött, már naponta tortát reggeliztem, ebédeltem, vacsoráztam.

Egy hete kaptam az alapítványtól egy értesítést, miszerint bejutottam a tíz döntőbe került versenyző közé. Innentől lett még izgalmasabb, még torokszorítóbb az érzés. A zsűri tagjai között felsorakozott az ország torta zsűrizésnél ,,padtársamként” üdvözölhetett Bechmann György is, aki a Radisson Blu Béke hotel Zsolnay Kávéházának, cukrász séfje, cukrászmestere. Óriási érzés, hogy olyan valaki elé kerül a tortám, akiről tudom, őszinte és alapos, mindamellett támogató és segítő.

Már volt kiírva annak a napja, hogy zsűri elé kerüljenek a tortáink, és még Ők lekóstolják, nézik jobbról, balról, számolnak kalóriát, megítélik mennyire innovatív, majd összegeznek, addig mi izgatott versenyzők ( volt, aki bevallottan, volt aki nyugalmat erőltetve, de nyilván épp olyan izgalommal ) várakoztunk egy külön teremben. A várakozás alatt sok minden kiderült egymásról. Ki milyen ételintoleranciában szenved és miért is érezte fontosnak a részvételt. Eközben többször eszembe jutott, hogy számomra egy kihívás, számukra életforma. Volt egy vendég kisfiú közöttünk, aki kóstolgatásra várt. Óvodás, helyes mosolygós, olyan csibész forma. Kis idő elteltével fedte fel a pocakjára rögzített inzulin adagolót. Majd mindennek kapcsán, apukája mesélt az életükről. A mindennapi mozgásról, többszöri étkezésről, a mikor mit eszik és mennyit és tulajdon képen hogyan élik a mindennapjaikat.

Mire az eredmény hirdetés ideje eljött, nyilván izgultam és vágytam a sikert, csak az járt a fejemben, hogy jövőre nem a kihívás ami inspirál majd. A legényke és a társai, hogy minél több finomság kerülhessen az asztalukra.

Hogyan zárult a verseny. Miként végzett a Paszuly király névre keresztelt babtortám?

Köszönöm a Radisson Blu Béke Hotel, Varga Csaba Szállodaigazgatójának a Zsolnay kávéháznak a különdíjat. Köszönöm a kritikát, amik inkább mosolygó mondatok voltak, és jó tanácsok a jövőre nézve. Boldog vagyok, hogy részese lehettem a mai napnak és a mögöttem hagyott alkotó hónapoknak!