Káposztás tészta karanténban

Tegye fel a kezét, aki szereti a káposztás tésztát! Most az, aki cukorral eszi! Aki borsot őröl rá! Aki mindkettőt! Kezeket a magasba, ha a kelbimbót kedveled!

Ha mindegyiknél a magasban volt a kezed, akkor el ne lapozz, olvass tovább, mert igazi csemegét mutatok.

Napok óta káposztás tészta ehetnékem volt. Karantén konyhámban ott várakozott egy szép, nagy fej, édes káposzta. Ha csak szóba hoztam, a lányok leszavazták végül, paradicsomos káposzta készült belőle. Ma, mikor szélesre táram a hűtő ajtaját, ott figyelt a spárgaköteg mellett egy doboz kelbimbó. Gondoltam eljött az én időm, nem hagyom, hogy leszavazzanak, ha a magam kedvére is, de most káposztás tésztát fogok készíteni, kelbimbóból. Szeretem mikor karamellesre pirul a kel és már éreztem is a számban az ízét. Viszont megfelelő tészta, nem volt itthon. Kaptam magam, és gyúrtam egy tojásból, 8,5 dkg lisztből (pizzalisztből) csipet sóval, egy adag tésztát. Még pihent, egy marék kelbimbót vékonyan felszeleteltem, vaj és olaj keverékén ledinszteltem, majd egy kanál cukrot hintettem rá, és rápirítottam.

Ezzel a karamellesre pirult káposztával megtöltöttem a vékonyra nyújtott tésztáimat, és lobogó, bő vízben, pár perc alatt kifőztem. A maradék kelre kanalaztam egy keveset a tészta főzővizéből, öntöttem hozzá egy kevés tejszínt és merülő mixerrel pépesítettem. Kicsit utána sóztam, kevés cukor, hogy megfelelően édes legyen, egy gondolatnyi fehérbor a zamatának, és már tálaltam is. Az ízletes ragúra ráhelyeztem a kifőtt, töltött tésztákat, végül rózsaborsot őröltem a tetejébe.

Jó étvágyat és jó egészséget kívánok mindenkinek!

Tízezerszeres nap

A reggeli kávékortyolgatásom közben olvastam, ma, szuper Hold van. Tízezerszeres nap. Ma gondolkodj és cselekedj úgy, hogy hatványozottan fog rád hatni. Tehát, kényeztető nap lesz a mai. Semmi nem fog gátat szabni ennek, tudatos leszek és figyelem minden lépésem. Az első lépések nehézkesek voltak ugyan, irtózatos migrénnel, hányingerig fajult fejfájással autóztam anyukámhoz. Hasogatott, de útközben fantasztikus ötletek jutottak eszembe, olyan megvalósításra érdemesek. Ennek a boldog tudatában próbáltam élvezni a napsütést és felül kerekedni a fájdalom hozta rossz közérzeten.

Talán a nőnapi virágok, talán Emmám vidám jelenléte, a szoros ölelései, de túljutottam a nehezén. Ahogy múlt a fájdalom, úgy jött az éhség és ezzel együtt annak az érzése, hogy valami különleges ízt ennek. Legyen édes is meg sós is. Legyen valami pikantériája. Sarkig tártam hát a hűtő ajtaját, és kutakodtam a szememmel. Az üvegpolcon tejföl, tejszín és túró, az alatta lévő polcon egy jókora márványsajt várta, hogy különleges ízével feldobja a napom.

Így történt, hogy a márványsajt és a túró, igazi ízélménnyé vált a nap végér, kiegészülve zamatosra pirított dióval.

Márványsajtos túrógombóc, pirított diós morzsában:

10 dkg márványsajtot lereszeltem és villával összekevertem 15 dkg túróval , 6 dkg búzadarával, csipet sóval és két tojással.

Fél órát pihenni félretettem, és ez idő alatt elkészítettem a morzsát. Egy száraz serpenyőben négy jókora kanál zsemlemorzsát, egy marék vágott dióval és két evőkanál kristálycukorral összekevertem. Folyamatos keverés közben addig pirítottam, még a cukorkristályok olvadni kezdtek és körbevonták a morzsaszemeket. Nagyon kell figyelni, mert a felmelegedett serpenyő maradék hője is tovább piríthatja és hamar odakap.

Hogy legyen egy kis mártás is a gombócok és a morzsa mellé, 5 dkg márványsajtot, 1 dl tejszínnel összeforraltam és tálalásig félre tettem.

Sós vizet forraltam, majd lassú tűzön kifőztem a gombócokat. (Évek óta szaggatom így a sajátos galuskagombócokat.)

Szűrőkanállal a morzsára szedtem őket, meghempergőztek benne és tálaláskor mellé kanalaztam a tejszínes mártásból.

Sós és édes. Zamatos, roppanós és lágy. Ezerszer, sőt tízezerszer ízletesebb mint bármikor ezidáig.

Mit jelent gazdagnak lenni?!

Ha nem tévedek, az új év első napján, a gazdagságban reménykedve mindenki unalomig ette a lencsét. Lencseleves, lencsesaláta és főzelék, esetleg pástétom. Magam részéről a pástétomot választottam, főként mert ez a nemes feladat, hogy meghozzam a gazdagságot az idei évre, szóval, rám hárult a lencseevészet. Mivel csak magamra számíthattam, így bátran és kedvemre kísérletezhettem vele. Ez a kísérlet hozta meg annak gondolatát, hogy pisztáciapasztával ízesítsem a lencsémet. A siker nem maradt el. Azóta már annak a gondolata is megjött, hogy dióolaj kerüljön a lencséhez, ha legközelebb kedvet kapok a fogyasztására.

Gazdagság.

Már most annak érzem magam. Nem csak az ízélmény végett, amit a pisztácia hozott a lencséhez, hanem annak a gondolata is, hogy miként alkossak a maradékból egy új ételt. Amikor nem kell vásárolni menni, mert a hűtőben még lapul annyi virsli, és lencsepüré, fel nem használt leveles tészta, amiből mára ebéd vagy nassolni való készüljön.

Nem fogok patikamérlegen kimért receptet adni, hiszen kinek, kinek mi lapul a hűtőben, abból gazdálkodjon. Ötletet viszont örömmel adok a maradék felhasználásához.

Két ételt készítettem. Egy lencsés pitét, és lencsés, virslikarikákkal töltött kosárkákat.

A maradék lencsepástétomba, elkevertem három egész tojást. Azt éreztem ennyi elég lesz ahhoz, hogy sülés közben megfogja a pástétomot és miután elkészül, szeletelhetővé váljon a pite. Kicsit utána sóztam, megtöltöttem a leveles tésztával kibélelt formámat, befedtem a méretre szabott tésztasapkával, amit középen egy kicsit bevágtam, hogy a rotyogó töltelék gőzének legyen hol kijönnie, illetve ha túltöltöm, legyen helye a tölteléknek nőni. Tojással lekentem és irány 180 fok a sütőben.

No de még mindig volt egy kis tészta és tölteléknek való lencse. Viszont annyi nem, hogy kitöltse a formákat. Ekkor jött a gondolat, hogy ha egy, egy virslikarikát elrejtek a tészták belsejében, akkor elég lesz a lencsekrém is.

Elég lett. És mázlimra, pont elég.

Így készült mára két olyan gazdagságot hozó étel, amit az év végén, remélem nem felejtek el, és az unalomig evett főzeléket, vagy levest már alapból ezekre fogok felcserélni.

Nektek, mi lapul a hűtőben?!

Rendhagyó bejgli, három képkockában

Talán a munkahelyemen eltöltött sok sok év végett, pillanatok alatt átlátok, az ábrákkal közölt szerelési útmutatókon. 
Gondolom a rutinos bejglikészítőknek is elég ez a három képkocka, hogy az idei évben, kicsit elrugaszkodjanak a tekeréstől és annak az aggodalmától, hogy reped vagy sem az a bejglitekercs. 

Egyféle alapanyag, kétféle étel az ünnepi asztalon.

Többféle tábor létezik, ha a halászléről kell voksot letenni. A passzírozott a darabos ellen, a tésztás a tészta nélkülivel szemben, és van még egy tábor, a se vele, se nélküle, se passzírozva, sem darabosan. Ez utóbbi táborába tartozom én is, ami nem jelenti azt, hogy nem ennék meg egy hallevest. Hallevest úgy, ahogy én szeretem, mindenféle tradíció és tájegység hagyománya nélkül, csak a szám íze szerint, így készítettem ma el.

Két szép pisztráng lapult a hűtőben, az alatta lévő polcon pár darab kelbimbó, sárgarépa, fehérrépa és egy szál póréhagyma. A halat felszeleteltem és enyhén megsózva várakoztak a vágódeszkán, még a zöldségeket előkészítettem. A felaprított zöldségeket, kapros repceolajon lepároltam (IKEA svéd finomságok boltjában beszerezhetitek). Só, bors a tetejébe, majd felöntöttem zöldség alaplével és egy jó deci fehérborral. Ünnepek tájékán, olyan tartozéka a konyhámnak a fehérbor, akár a vaj. A legegyszerűbb ételnek is olyan zamatot adhatunk vele, hogy azonnal ünnepi ételként léphet ki a konyhából. Még a zöldségek főttek,

úgy döntöttem, az én hallevesem nemhogy csak darabos lesz, de tésztás is és már gyúrtam is egy adag tésztát, majd a pihentetés után, vékony kis gyufatésztákká metéltem fel.

A levesalaphoz tejszínt öntöttem, kevés citromlét nyomtam bele, majd beletettem a feldarabolt pisztrángpatkókat. Főzni már nem is nagyon kellett, mert a saját hőjében pillanatok alatt elkészült.

Tálalás előtt gyorsan kifőztem a tésztát és már tálalhattam is.

A pisztrángpatkókból és a zöldségekből is jutott annyi, hogy azonnal két ételt készíthessek belőle egy, a polcon lapuló sütőtökkel megtámogatva a köretet.

A pisztrángpatkókat bepaníroztam. Ez nálunk már alapból ünnepi fogásnak számít, hiszen nem szoktam rántott húst készíteni. A bepanírozott halpatkókat olyan pillanat alatt lehet kisütni, hogy éppen csak kettőt pislogunk.

A zöldségeket vajon lepároltam, só bors került rájuk és öntöttem alá a levesnél is használt fehérborból. Miután elpárolgott a bor, kicsit pirítottam a zöldségeken.

Mártásként, vajmártást ( vajmártás: vajon lepirítunk egy kis salotta hagymát, hozzá öntünk egy kis fehérbort, én borecet híján, fehér balzsamecetet öntöttem hozzá. A redukciót pépesítjük, tejszínnel felöntjük, és a végén hideg vajdarabot keverünk hozzá, amitől szép fényes lesz. Só, fehér bors és citromlé ízlés szerint. ) kanalaztam a zöldségek alá, tetejébe a helyes kis pisztrángpatkókkal.

Ritkán írok mennyiség adatokat. Ez abból is fakad, hogy leírhatom ugyan, hogy 4 főre, majd ha nagyon ízlik, ketten felfaljuk. Ha azt írom két főre, ugyan, melyikünk étvágya szerint. Nem szoktunk nagy adagokat enni, inkább ízélmény legyen, mint, hogy dugig együk magunkat. Ha figyelmesen ránéztek a tálalásnál használt tányérra, biztosan feltűnik, hogy bizony süteményes tányéron tálaltam. Optikailag egy hatalmas kupac, teli tál étel. És ha egy teli tál ételt fogyasztunk el, akkor bizony nagyon jól lakunk. Ez pusztán praktika az ünnepek alatt felhalmozódó kilók ellen.

Tésztakarácsony második rész

Előre bocsájtom, nem szeretem sem a halászlét, sem a halpaprikást, nekem valahogy nagyon halízűek. Halízű a hal, hát nem őrület?! Viszont, kövezzetek meg, de szeretem a ,,híres balatoni” hekket, már csak a munkámból kifolyólag a lazacot és odavagyok a forró füstön lógó pisztrángok puszta látványától is.

Mindezek tudatában terveztem meg az én halpaprikásomat.

Halpaprikást, széles metélttel.

A tészta alapreceptjét emlékeztetőül ismét leírom.

165 gramm finomliszt,1/2 teáskanál só és két tojás a lisztkupac közepébe. Ebből gyúrunk finom tésztát, amit frissen tartó fóliában addig pihentetünk, még a halpaprikás elkészül.

A pisztrángot lepikkelyeztem és két nagyobb darabba vágtam, majd kifiléztem és a filé szelteket besózva félretettem.

Egy fej vöröshagymát olaj és zsír keverékén megfuttattam, hozzá kevertem két teáskanál finom házi pirospaprikát, majd kevés tejszínnel felöntöttem. Sóztam, borsoztam és 3-4 evőkanál tejföllel tovább szaporítottam. Végül annyi tejszínt öntöttem még hozzá, hogy a számomra kellő sűrűséget elérjem, olyan igazi sűrű mártás formájában. Botmixerrel kicsit összemixeltem és már kész is volt a paprikás mártásom. A félretett haldarabokat paprikás lisztben megforgattam, akárcsak a balatoni sütödékben, és három pillanat alatt kisütöttem.

Eközben a gyúrt tészta nyújthatóvá vállt. Még a víz felforrt, vékonyra nyújtottam és éles késsel széles metélteket vágtam belőle. A lobogó sós vízben finomra főztem. A rusztikus tészta már önmagában is csábító, viszont a paprikás mártással, és a sült halszeletekkel, a legfinnyásabb karácsonyi vendégeteket is levehetitek a lábáról.

Lágy ízeivel, kedvelt étel lesz az év bármelyik hétköznapján az ünnepek után is.

Tésztakarácsony

Egyik kedvenc filmem címe: Pár lépés a mennyország. Bizton állíthatom, a következő tésztaétellel, ha a felhők felett nem is, de pár centivel a föld fölött érezhetjük magunkat.

Zacskóból a főzővízbe zuttyantott tészta a hétköznapok egyszerűsége, viszont, pillanatok alatt válhat ünnepivé, ha magunk készítjük. Ünnep a családnak hiszen, a frissen készített tésztánál kevés finomabb létezik, és ünnep magunknak, a készítés öröme.

Ezzel az örömmel kezdtem neki a tésztagyúrásnak, és már az elfogyasztás örömét is megéltük.

A következő tésztaétellel, akár a várakozás örömét, akár az ünnep estélyét is megkoronázhatjuk.

Vannak ismerőseim, közeliek, távoliak egyaránt, akik karácsony ide vagy oda, biztosan nem esznek olyan állatot, aminek két lába és szárnyai vannak. Ha a hal sem tartozik a kedvencek közé, nem eretnekség sertéshúst enni. Ezért most a húspultból egy szép tüskepecsenyét választottam.

A sült mellé pedig, rókagombás töltött tésztát tálaltam.

Első lépésként, kakukkfüves repceolajban füstölt fokhagymát pirítottam le és ebben sütöttem körbe a három egyforma darabba vágott húst.

Öntöttem alá egy kevés ( és itt jönne a reklám helye...fizetett reklám nélkül írom le) Varga pincészet Aranymetszés 2017-es Badacsonyi Olaszrizlingjét. Ezután lefedtem és irány a sütő. Első nekifutásra 180 fokra állítottam a hőfokot.

Még a hús készült, nekikezdtem a tészta összegyúrásához.

Gyúrt tészta alap: 165 gramm sima liszt, 1/2 teáskanál só és két egész tojás.

Finom lágy és nem ragadós tésztát gyúrtam belőle, majd frissen tartó fóliában pihentettem addig még a töltelékét elkészítettem.

A töltelékéhez (fizetett reklám nélkül) a Lidli fagyasztó szekrényéből vásároltam rókagombát. Egy fél fej vöröshagymát, a húsnál is használt, kakukkfüves repceolajban pároltam le. (szintén f.r.n, Ikea finomságok boltjában megtalálhatjátok) Hozzá kevertem a kiolvasztott, felaprított gombákat, só, bors, petrezselyem és egy gondolatnyi bor került alá, majd addig pároltam még a nedvesség eltűnt és kicsit piríthattam a gombákon.

Miután elkészültem, jöhetett a tészta kinyújtása.

 Félbevágtam a tésztagombócot, amit nem használtam, vissza tettem a fóliába. A nyújtásra levágott darabot, lisztezett deszkán olyan vékonyra nyújtottam, hogy mikor elemeltem a deszkáról, a lámpa fényét láthattam rajta keresztül. Ezután méretre vágtam, tésztatöltőbe helyeztem, közepébe a gombás ragut, és összenyomtam a széleit.

 Odakészítettem a főzővizét.

Még megtöltöttem a tésztákat, a víz felforrt és egymás után kerülhettek a főzővízbe.

Ez idő alatt a hús vaj puhára párolódott. Levettem a fedőt a serpenyőről, magasabb hőfokra kapcsoltam a sütőt és még egyszer rápirítottam a húsokra. Mikor elkészült, kivettem az edényből és letakarva pihent még a kifőtt tésztákat elkészítettem.

Miután mindegyik töltött tészta kifőtt, a gomba pirításához használt serpenyő olajos felületén kicsit megpirítottam a tésztákat.

A hús megmaradt szaftját pedig, kevés borral és tejszínnel besűrítettem és kiváló mártás készült belőle a tészta alá.

Tálaláskor a tányér aljára kanalaztam az ízletes mártást, rátettem a pirított, kifőtt tészta batyukat, felszeltem mellé a sültet és végül pár pirított rókagombával megdíszítettem.

Talán első olvasatra soknak tűnik az étel elkészítése, de el kell mondjam a gondolattól a tálalásig, alig két óra telt el. Ez egy ünnepi étel elkészítése esetében azt gondolom, kellemes konyhában eltöltött időt jelent.

Most ezzel kívánok gondtalan várakozást és hamarosan, újabb tésztaétellel kívánom ugyanezt.