Tízezerszeres nap

A reggeli kávékortyolgatásom közben olvastam, ma, szuper Hold van. Tízezerszeres nap. Ma gondolkodj és cselekedj úgy, hogy hatványozottan fog rád hatni. Tehát, kényeztető nap lesz a mai. Semmi nem fog gátat szabni ennek, tudatos leszek és figyelem minden lépésem. Az első lépések nehézkesek voltak ugyan, irtózatos migrénnel, hányingerig fajult fejfájással autóztam anyukámhoz. Hasogatott, de útközben fantasztikus ötletek jutottak eszembe, olyan megvalósításra érdemesek. Ennek a boldog tudatában próbáltam élvezni a napsütést és felül kerekedni a fájdalom hozta rossz közérzeten.

Talán a nőnapi virágok, talán Emmám vidám jelenléte, a szoros ölelései, de túljutottam a nehezén. Ahogy múlt a fájdalom, úgy jött az éhség és ezzel együtt annak az érzése, hogy valami különleges ízt ennek. Legyen édes is meg sós is. Legyen valami pikantériája. Sarkig tártam hát a hűtő ajtaját, és kutakodtam a szememmel. Az üvegpolcon tejföl, tejszín és túró, az alatta lévő polcon egy jókora márványsajt várta, hogy különleges ízével feldobja a napom.

Így történt, hogy a márványsajt és a túró, igazi ízélménnyé vált a nap végér, kiegészülve zamatosra pirított dióval.

Márványsajtos túrógombóc, pirított diós morzsában:

10 dkg márványsajtot lereszeltem és villával összekevertem 15 dkg túróval , 6 dkg búzadarával, csipet sóval és két tojással.

Fél órát pihenni félretettem, és ez idő alatt elkészítettem a morzsát. Egy száraz serpenyőben négy jókora kanál zsemlemorzsát, egy marék vágott dióval és két evőkanál kristálycukorral összekevertem. Folyamatos keverés közben addig pirítottam, még a cukorkristályok olvadni kezdtek és körbevonták a morzsaszemeket. Nagyon kell figyelni, mert a felmelegedett serpenyő maradék hője is tovább piríthatja és hamar odakap.

Hogy legyen egy kis mártás is a gombócok és a morzsa mellé, 5 dkg márványsajtot, 1 dl tejszínnel összeforraltam és tálalásig félre tettem.

Sós vizet forraltam, majd lassú tűzön kifőztem a gombócokat. (Évek óta szaggatom így a sajátos galuskagombócokat.)

Szűrőkanállal a morzsára szedtem őket, meghempergőztek benne és tálaláskor mellé kanalaztam a tejszínes mártásból.

Sós és édes. Zamatos, roppanós és lágy. Ezerszer, sőt tízezerszer ízletesebb mint bármikor ezidáig.