Ismerős életkép, hogy a konyhapultnál állva eszel?! Állva, mert
nem tudod megvárni még tányérra kerül?!
Mikor a sütőformába tettem ugyan átvillant az agyamon, hogy ebben
süthetem, tárolhatom, de akár tálalhatom is, főleg ha mondjuk
egy piknikre vinném magammal, de akkor még nem gondoltam, hogy a
pultnál állva, csukott szemmel, hogy jobban érezzem az ízeket,
szóval így fogom majd enni.
Barack szezon van és nem is akár milyen. Roskadnak az idén a fák a Naptól, zamatosra érett gyümölcstől. Anyukám is ódákat zeng
a barackfája termésétől, de a testvérem sem fukarkodott az
adakozással, vigyem mert rengeteg van.
No ebből a rengetegből gondoltam, a napokban már elkészített
baracklevesemet újra gyártom. Majd miután befűszereztem a
barackot, lecukroztam a kellő íz elérésére, úgy gondoltam
mégsem engedem fel vízzel és mégsem lesz belőle leves.
Palacsinta lesz belőle, méghozzá úgy, hogy a tej hányadát fogom
a baracklével pótolni. És már ütöttem is a tojásokat a
keverőtálba, hozzá a só a liszt , majd a barackot, amit kicsit
megrottyantottam, összeturmixoltam és szitán áteresztettem, hogy
krémes legyen. Kicsit aggódtam, hogy a cukortartalom végett majd
leragad, de nem volt gond vele. Aztán jöhet egy kis tej és a
barackvelő sűrűsége végett egy kicsivel több víz, mint
szoktam.
Palacsinta tészta: 4 egész tojás, 34 dkg liszt, csipet só, 3 dl
baracklé, 1 dl tej és 2-3 dl víz vagy szódavíz.
Miután elkészültek a palacsinták ( rögvest felfaltunk párat a
friss baracklekvárral ) elkészítettem a túró tölteléket.
Túró töltelék: 25 dkg túró 1 citrom reszelt héja , 3 tojás
sárgája, 1 evőkanál kristálycukor, 1 tojás fehérje, 1 evőkanál
cukor.
A tojássárgáját kikevertem a cukorral, hozzá adtam a túrót a
citrom héját és a cukorral fényesre vert tojás fehérje habját.
Kingámmal kivajaztattam az üvegformákat, majd elkezdtem összerakni
a palacsintákat, amolyan Rákóczi túrós érzéssel.
A Barackos palacsintákat vékonyan megkentem baracklekvárral, és
ráhalmoztam a túró tölteléket. Kicsit folyni fog, de majd sütés
közben összeáll. Három három palacsinta került a két formába.
Jutott volna még a túróból legalább két palacsintára, de be
kell valljam, már itt megkezdődött a pultnál való eszegetés.
Elkóstolgattam.
Szóval lett 3-3 palacsinta és már mentek is a sütőbe 180 fokra.
Még sültek, a maradék két tojás fehérjét grammra lemértem és
ugyan annyi gramm kristálycukorral olyan fényesre és keményre
vertem, hogy mintát hagyott benne a keverő szár.
Habzsákba töltöttem és ennyi idő pont elég volt a
palacsintáknak a sütőben, hogy rákerülhessen a cirkalmasan
odakanyarított tojáshab.
Addig tettem vissza őket a sütőbe, még csodás színt nem kapott
a tojáshab.
A többit már tudjátok, állva ettem a konyhapultnál.
Jó étvágyat kívánok hozzá!