2018. november 27., kedd

Pisztáciás cannelloni bejgli


Nem is olyan rég, egy interjúban kérdezték tőlem, mi az ami inspirál, honnan jönnek az ötletek? Egy festmény is szolgálhat inspirációként. Emlékszem egyszer láttam egy reneszánsz lakomaasztalt, roskadásig ételekkel. Akkor azt éreztem, ha azok az ételek egy asztalon megállják egymás mellett a helyüket, akkor egy ételen belül is harmonikus ízt alkotnak majd. És később megjelent ez a kép előttem. Éreztem az ételek illatát, elképzeltem az eseményt, ami létrehozta, hogy egy asztalnál üljenek a vendégek. Aztán elindult egy gondolatcunami és forgott, forgott egészen addig még el nem készült mindebből egy étel.

Pár hónappal ezelőtt, papírzacskóval a kezemben sétáltam a Szent Márk téren, és a zacskóból majszoltam a ropogós külsejű, lágy pisztáciakrémmel töltött cannellonit.
Ez az élmény inspirálta, az idei hagyományosnak nem nevezhető bejglimet.

Pisztáciás cannelloni bejglit.

Kedvenc bejglitésztám már a hűtőben pihent, amikor eszembe jutott a minap vásárolt hámozott pisztáciám, hogy eljött az ő ideje.
Diódarálón ledaráltam és éppen úgy készítettem el, mintha dió tölteléket használnék, annyi különbséggel, hogy egy teáskanál pisztácia pasztát is kevertem a töltelékbe. (ez elhagyható)
A pihentetett tésztát átgyúrtam, kisodortam és fánk szaggatóval köröket szaggattam belőlük. Tojásfehérjével megkentem, rákentem a pisztácia tölteléket és cannelloni formákat tekertem belőlük. Ezután jött a szokásos, lekenjük tojás sárgájával, 30 percet pihentetjük még rászárad, majd jön a fehérje felvitele, hogy szép fényes és zsiráfmintásra száradjon a felszíne. Azután 180 fok a sütőben és rövid időn belül már illatoztak is a zsiráfbőrbe bújtatott cannellonik.

A kedvenc bejgli receptem a következő:
50 dkg kelt tészta liszt. 5 dkg porcukor, kk só, 1 citrom reszelt héja, 25 dkg jó minőségű vaj, ez nagyon fontos! 1,5 dl tejföl, 1 egész tojás és 2dkg élesztő.
A szárazanyagokat összekeverjük, elmorzsoljuk benne a vajat, majd a tejfölben elkevert tojás és élesztő keverékével, összeállítjuk a tésztát.
Ha lehetőség van, egy éjszakát a hűtőben,fóliába csomagolva pihentetjük.

Pisztácia töltelék:
1 dl tejben elkeverünk 20 dkg cukrot, 1 vanília kikapart magját, csipet sót (1kk pisztácia pasztát, ami elhagyható) majd összeforraljuk és végül belekeverjük az őrölt pisztáciát.
Miután kihűlt, tölthetjük a tésztánkat tetszés szerinti formában.
Amit kóstolás után legközelebb másként is kipróbálnék, az annyi, hogy több sót tennék a töltelékbe, de ez már ízlés kérdése.


2018. november 26., hétfő

Kacsa, sütőtök, puttonyok, vanília és gránátalma





Eredetileg rozmaringért és kelbimbóért indultam, és mivel szeretem az édes ízt a húsok mellett, aszalt szilva volt még tervben. Mivel egyiket sem kaptam, a kacsa meg már a sütőben készült, rögtönöznöm kellett. Soha rosszabb rögtönzést.

 Az idei karácsonyunk kiegészítő színe a türkiz. Mosolyogva álltam az üzletben a polc előtt, mikor megpillantottam a türkizes árnyalatú, gyermekkoromat idéző, nagy, kövér sütőtököt. Mellette nem sokkal nagy felirat hirdette, akciós a gránátalma. Kicsivel később, ezzel a két hozzávalóval álltam a konyhapultnál.
Tudom, karácsonykor hal és pulyka, ami jellemzően az asztalra kerül, viszont nekünk mindig nagy a pulyka és úgy gondoltam, kacsamellel sem fognak majd elzavarni.
Még Márton napkor sütöttem ki kacsahájat, májjal együtt és már akkor tudtam, ebben a zsírban konfitálni fogok.
Hogy ne kelljen sok zsírt használnom, olyan edényt kerestem, amiben a kacsamellek úgy helyezkednek el, hogy biztosra mehettem, ellepi majd a zsír a húsokat. Erre, a püspök kenyér sütőformám lett a legalkalmasabb. Belehelyeztem a besózott húsokat, mellé egy gerezd fokhagymát és egy fej, négybe vágott vöröshagymát tettem. Felöntöttem a 80 fokra melegített zsírral és szintén 80 fokra előmelegítettem a sütőt. 3-4 órát fog ebben a sütőben tölteni a kacsa. Ez az idő, pont elég volt vásárolni menni és kigondolni, hogyan is fog összeállni a tányér.

Miután letelt a hús ideje, feltekertem a hőfokot 200 fokra és sütőlemezre tettem a nagy darabokra felvágott sütőtököt. Még a saját cukortartalmától elkezdett karamellizálódni a tök, a húsok a zsírban pihentek tovább.
Kb egy decinyi aszút egy kisebb edénybe öntöttem, egy kanál mézzel még erőteljesebbé tettem, hozzá kevertem egy vanília kikapart magját, csipet só és kevés vaj, ezzel redukáltam öntetté.
Idő közben a tök is megsült.
Tálaláskor egy nagy darab tököt a tányér közepére helyeztem, mellé szeleteltem a porhanyósra konfitálódott kacsamellet, körbecsorgattam a vaníliás édeskés öntetet végül, hogy némi pikantéria kerüljön az édes íz mellé, gránátalma magokkal szórtam meg.

Számos dolog végett jó ez az, osszunk meg ötleteket a minket olvasókkal. November végén, karácsonyi ételeket ehetek akár egy unalmasnak gondolt hétfőn.
( Cseppet sem volt unalmas a mai napom. )






2018. november 3., szombat

Ünnepi sütőtökleves



,,-Gabi, már áll a karácsonyfád, és mikor kezded el díszíteni?!
-Áll, de nem azért, mert nem bírom kivárni az ünnepet, pusztán szeretnék a blogra karácsonyi ételeket készíteni, és jó ha van hozzá háttér hangulat.”

No, a háttér hangulat most a háttérben maradt, de az ünnepinek szánt leves elkészült.

Tudom, sokan nem kedvelik azokat a recepteket, amikor nincs patika mérlegen kimérve, majd megadva a hozzávalók listája. Viszont, a mai levest eredetileg csak megkívántam és miközben készült, lelki szemeim előtt, egy ünnepi asztalon láttam. Nem is akár melyiken, a karácsonyi asztalon. Ezért nem lesz konkrét recept, pusztán annyi, hogy végy egy közepes méretű sütőtököt…

A sütőtököt felszeleteltem, majd egy darabka megtisztított gyömbérrel együtt sütőlemezre helyeztem és 185 fokra a sütőbe dugtam. Mikor már átpuhultak a tök szeletek, megkentem akácmézzel és hagytam rákaramellizálódni. Mielőtt a ragacsos karamell a sütőlemezre sült volna, kivettem, és óvatosan lehúztam a tökszeletek héját majd a sült gyömbérrel együtt, egy jó decinyi 6 puttonyos aszúval összeturmixoltam. Tudom, ez olyan szentségtörésnek hangzik, de vágytam az ízét, zamatát és nem okoz csalódást ebben a levesben sem. A bor után került bele csirkeleves alaplé, majd utánasóztam, borsoztam, kevés csili és annyi tejszín, hogy igazán selymes állagot kapjak. Aztán egy kevés bort még löttyintettem bele és így állt össze mára. Itt mondanám azt, hogy ízlés szerint fűszerezzük. Az édeskésen csípős leveshez, levegőn száradt sonkát képzeltem ropogósként.
Két sütőlemez közé úgy tettem be a szalonna szeleteket, hogy sütőpapírból borítékot készítettem, így sülés közben, az a kevés kisült zsiradék sem füstölög a lemezen. A két egymásra helyezett sütőlemez, pedig nem hagyja összepöndörödni a szeleteket.

Így került mára ünnepi leves az asztalra, és így fog akkor is, ha már teljes pompájában díszeleg a szobafenyőnk.