Szürke karácsony

Hetekkel ezelőtt feltettem a kérdést. Milyen színű legyen az idei karácsonyunk?

Karácsony imádó vagyok, vagy inkább lettem. Magával ragad és szentimentálissá válok.

 Olyannyira, hogy azt a csodát, a mesét, szeretném magam körül látni, amit megálmodtam, és persze merjünk nagyot álmodni, mikor máskor ha nem karácsonykor.

Amióta megszülettek a lányaim, mindig valamiféle mesevilágot szerettem volna megalkotni, és minden egyes megvalósítás után, újabb és újabb ötletem támadt a következő évre. Persze, ahogy nőttek a lányok, egyre merészebben nyúltam a témához. Az idei, talán a legmerészebb, és az idei az, amihez a nagyobbik lányom már felnőtt, a kicsiben még voltak ellenérzések.

A tradicionális piros, majd később, piros-fehér karácsonyon szerettem volna túllépni. Volt már csak fehér és az elmúlt évben, becsempésztem egy kis feketét csak, hogy szokjuk a színét és ne riasszon el senkit. Azért mert fekete, nem jelenti azt, hogy komor.

Az idei évben, szinte együtt mondtuk ki a varázsszót, ami átjárja majd a várakozás izgalmas perceit egyaránt, mi szerint, SZÜRKÉBE öltöztetjük a házat. Nekem sikerült annyira komolyan venni a szürke karácsonyt, hogy az elmúlt hetekben, festékkel a kezemben haladtam a ház egyik helyiségéből a másikba, és varázsoltam a szürke több árnyalatát a bútorokra, a falra sőt a textilek is szürkévé változtak. Némi barnás rózsaszín tompítja a szürkét és hoz vele valami elképesztő nyugalmat.

Miután az alapja meglett a szürke karácsonyunknak, eljött az ideje a fő elemeinek a kiválasztására. Az adventi koszorú mindig megelőzi és mindezzel együtt valami sugallattal áll az asztal közepén, mit is várhatunk majd a karácsonyfánk díszeitől. Mivel fogok tudni előrukkolni a konyhából, hogyan illesztem majd az elképzelt világunkba.

Szürke-fekete habkarikák jelentek meg a szemem előtt. Bár be kell valljam, amikor valóban megjelentek és kanyarítottam egyiket a másik után a sütőlemezre, támadt bennem némi kétely. Viszont miután a helyére került, minden kétségem elszállt. Éppen úgy, mint a tegnap beszerzett, karácsonyfának szánt, Arany libanoni cédrusunk láttán.

Még nincs elkésve senki, ha szürke-fekete karácsonyt álmodna magának, de akkor sem ha piros-arany színbe öltöztetné a szívét, habkarikákat készíthet mindegyikhez.

Egy karácsonyfára való habkarikához, 3 tojás fehérjét használok.

Ahány gramm, annyi gramm kristálycukorral és egy csipet sóval kemény habbá verem. Miután megáll benne a habverő, még egyszer annyi gramm porcukrot is hozzá keverek, mint amennyi a fehérjék súlya volt. És ekkor jön a megálmodott szín. Kevés gél vagy por alapú ételfestékkel. Majd ha szép cirkalmas habkarikákat szeretnénk, a nyomózsák belsejét, saslikpálcika segítségével, gél alapú festékkel szépen becsíkozunk. És elő a sütőlemezt, lehet kanyarintani a karikákat. 80 fokos sütőben, légkeverés nélkül, két órát száradhat. Két óra után Én kiszoktam kapcsolni, és még teljesen kihűl, a sütő melegében hagyom kiszáradni.

Remélem sok, sok álom valósulhat meg karácsonykor. A mi álmunk, már nyitott szemmel is látható.

Boldog készülődést kívánok!