Az
elmúlt napokban időnként lecsavartam a kupakot és
beleszippantottam a szirupba. Olyan mandulás, vaníliás illat némi
kis pikantériával. Meg nem fogalmazható illat és íz egyben mert, bele, bele mártottam az ujjam hegyét, hogy megtudjam, az íze is
hasonló élményt rejt e.
Hónapok
óta keresem, rendelem innen, onnan az áhított fűszert, de akár
csak a vaníliát, épp oly nehéz beszerezni a tonkababot. Amit
viszont sikerült megszereznem,(örök hála Timi ) az egy tonkababos
kávészirup. Kávékba, koktélokba keverik a baristak.
Nem
készítettem adventi naptártat, mégis tegnap úgy éreztem, egy
ablakocskát kinyitottam a nem létező naptáramon, és
meglepetésként felszeltem a még forró, illatozó, tonkababos
panettonét.
A
mai várakozásokkal teli napon, újabb ablakot tártam szélesre a
képzeletbeli naptáramon, és ennek ajándékával bújtam vissza a
puha pléd alá, ölemben egy tonkababos tejeskávéval, és egy
szelet, aranylóan sárga belsejű, csokoládés, tonkababos,
panettónéval.
Még
van pár szorosra zárt ablak mindenki naptárján, ami mögé
örömmel ajánlom ezt a nem mindennapi ízvilágot rejtő kalácsot.
Tonkababszirupos,
csokoládés panettone
3
dkg élesztőt, 1 ½ dl tejben 3dkg cukorral kevés liszttel a
tetején, hogy legyen mibe megkapaszkodnia az élesztőnek,
felfuttattam. Még életre kelt az élesztő, 125 g vajat (Aldi saját
márkás éppen ennyi 1 téglája) 5 dkg kristálycukorral, kk sóval
, 30 ml tonkababos cukorsziruppal, ½ szál kikapart vanília
magjával habosra kevertem, majd egyenként hozzá adagoltam 4 tojás
sárgáját. A vajas keverékhez öntöttem a felfutott élesztőt,
majd 35dkg lisztet szitáltam a tetejére, és hozzá szórtam 5 dkg
ét csokoládét. A keverő lapátot dagasztó spirálra cseréltem
és szépen összedolgoztam a tésztát. Majd a viszonylag lágy
tésztát, lisztezett deszkán gyengéden átgyúrtam és a kályha
melegében a kétszeresére kelesztettem.
Még
kelt egy kapcsos zsúrtortaformát kibéleltem. Lehet kapni helyes
kis tésztasütő papír formákat, amiben később akár ajándékként
is oda lehet csomagolni a kalácsot, no ezt a papírkapszlit tette a
forma aljába, majd köré tekertem dupla vastagságban kb 20 cm
magasan sütőpapírt. Ez fogja megtartani a később szép magasra
sülő kalácsunkat.
Miután
megkelt a tészta, kiborítottam a deszkára és ismét óvatosan
átgyúrtam, majd belehelyeztem az előkészített formába. Még egy
pihentető fél óra, és 180 fokon, a sütő legalsó
bordamagasságában készre sütöttem.
A
tegnapom ezzel a kaláccsal zárult, a mait ezzel kezdtem, és már most tudom,
a délutáni kávém elengedhetetlen kiegészítője is ez lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése