Batyu a batyuba, avagy mi kerüljön a tízórai dobozba

Ha visszagondolok a hetemre, és az elmúlt hét pár napjára, dolgos napokat tudhatok magam mögött. Semmi fellángolás vagy egyebek, egyszerűen végre levegőt kapok. Az Én időm, az életerőm 25 fok magasságában kezdődik. 22 fokon már a világot is meg tudnám váltani, 30 fölött, használhatatlan vagyok. Mivel egy hidegfront, kellemesebb időt hozott felénk, jutott a napokra mindenből. Spalettákat gyártottam, járdát építettem, bútorokat frissítette, a lányom szerint megöregítettem őket, mára már a falnak is nekimentem. Persze nem fejjel a falnak, csupán a festőhengerrel. És mindeközben éltük a mindennapok rutinját, amibe bele tartozik az evés.

A tanév végét az elballagó diákok, vándor tarisznyával a vállukon teszik meg. Emlékszem annak idején, Én az óvodából piros, fehér pettyes batyuval a vállamon köszöntem el. Most, hogy napokon belül ismét elkezdődik a tanév, és a batyus óvodásokból, iskolások lesznek, egy egészen más batyut készítettem. Ezt a batyut akár a tízórai dobozba is belehet csomagolni, biztos vagyok benne, kedvencé válik.

A tésztáját egy regényben olvastam. Azóta is nagy kedvencem, ha édes kelt tésztát készítek. Egy nagyon lágy, a szokásosnál lágyabb kelt tésztát készítünk. A túrós töltelékét egy kicsit megbolondítottam. Nem is olyan rég, egy túrós rétest analizáltam evés közben. Éreztem, hogy valami,,tuning” van benne. Mondhatnám azt is, hogy hamisság, de ez a hamisság tetszett nekem. Ha túl nedve a túró, nem bűn egy kis búzadarával felitatni ezt a nedvességet, de abban a túró töltelékben nem így volt. Szinte esküdni mertem volna, hogy tejbegríz van hozzá keverve. No, most Én is úgy készítettem és igazán finom lett a végeredmény.

Édes kelt tészta recept:

1 kocka élesztőt, 1 dl tejben kevés cukorral összekevertem, liszttel meghintettem és hagytam felfutni. Ez idő alatt 1 ½dl langyos tejet, 12dkg olvasztott vajat, 2 db nagyobb tojást, 10 dkg kristálycukrot keverőtálba tettem. Hozzáöntöttem a felfuttatott élesztőt, végül kb. 65 dkg lisztet apránként hozzádolgoztam. A dagasztó spirálról akár egy nokedli tészta, úgy vált el. Nem is csináltam egyebet mint, meghintettem liszttel egy másik edényt, habkártyával áttettem a lágy tésztát, a tetejét is liszttel szórtam meg, majd kelni hagytam. Ez idő alatt újabb rétek festék került a lányom szobája falára. (Ez nem a receptúra része, viszont bármire kihasználhatjuk ezt az időt)

Ezután elkészítettem a tejbegrízes, túró tölteléket.

2 dl tejben 2 evőkanál búzadarát és 1 evőkanál cukrot tettem majd megfőztem. Még hűlt, 2 tojás sárgáját 1 evőkanál cukorral kikevertem, a fehérjét szintén 1 kanál cukorral és csipet sóval vertem lágy habbá. 45 dkg túróhoz hozzákevertem a langyos tejbegrízt, 1 citrom reszelt héját, a citrom felének levét, a tojás sárga krémet és végül a lágy tojáshabot.

A megkelt tésztát, lazán átgyúrtam, kinyújtottam és 12 egyforma kockára vágtam. Viszonylag soknak fog tűnni a túró töltelék, de bátran belelehet tenni. 180 fokra állítottam a sütő hőfokát és illatosra, aranybarnára sütöttem. Végül porcukorral meghintve vittem a csipet csapatnak, minőség ellenőrzésre. Izmos kis batyuk lettek, és az izmos lányok pillanatok alatt eltüntették.

 

Szabadság-hamburgerlevessel

Akkor kezdődjék az éves szabadság első felvonása.

Hetekkel ezelőtt egy kedves ismerősöm nevetve mesélte, hogy egy étlapon, hamburger levesről olvasott. A következő lélegzetvételkor már mondtam is, hogy képzelek Én egy ilyen levest, és ahogy a monológom végére értem, meg is fogadtam, mihelyt lesz időm, elkészítem a gondolatot, ami megfogalmazódott bennem.

Tegnap beszereztem a marhahúst, és ma a zöldségesünknél a hamburger elmaradhatatlan zöldségeit. Ugyan kápiapaprika nem tartozéka, de olyan szép volt, nem tudtam otthagyni.

A paradicsomokat félbe vártam, ha jól emlékszem, talán 10 darab lehetett, és a két paprikát is félbe vágva, mellé fektettem a tepsibe, irány a grillrács alá a sütőbe.

Fél kiló marhahúst, 10 dkg füstölt mangalica szalonnával daráltam össze és só, bors ízesítésen kívül, egyebet nem is kaptak a mini hamburger pogácsák. Miután elkészültek a zöldségek, már dugtam is a meleg sütőbe a husikat. Sülés közben egyet fordítottam a pogácsákon és ekkor mindegyikre rátettem egy egy , vörös ceheddar sajtot, majd hagytam ráolvadni.

Mivel a lányaim kedvelik az édes hamburger bucikat, így számukra abból készült a levesünk tányérja, még magamnak, kovászos vándorcipót választottam. Kalapot vágtam a buciknak, kiszedtem a belsejüket és száradni ők is a sütőbe kerültek. Ez idő alatt egy tálba kanalaztam a paradicsom és a paprika sült húsát, hozzá kockáztam egy 10-12 cm-es kígyóuborka darabot, egy kevés lila hagymát és egy jó csipet aszalt paradicsomot. Botmixerrel pépesítettem, sóztam és mivel nem fogyókúrázom, és a paradicsomnak jól állna egy kevés cukor, így azt is tettem hozzá. Olyan ízlés szerintire fűszereztem. A zsemlék időközben elkészültek. Stílusosan fatányérra helyeztem őket. Csak kettőt tálaltam meg, mert a kisebbik lányom éppen bandázni van, így biztos vagyok benne, sötétedésig nem is látom, szóval kettő bucit megtöltöttem a viszonylag sűrű zöldség levessel, mellé tálaltam a sajtos mini hamburgerpogácsákat, tettem egy kis bónuszt is a tányérra, és elégedetten, hátradőlve, megkezdtem a szabadságomat. 

Matula bácsi után szabadon

A csuda tudja, talán az időjárás, de ma nagyon étvágytalan voltam. Illetve, enni még csak ettem volna, de nem tudtam mit. Egy étterem munkatársaként, aki nem talál magának ennivalót az ne is egyék, körülbelül így voltam vele ebédszünetben, mikor a könyökömön támaszkodva bámultam ki az ablakon, evés helyett. Uzsonna időre azért már éreztem, jól esne pár falat, de még mindig csak tekeregtem a vitrin előtt és kerestem az igazit. Egy epres tejberizsben találtam végül rá, az éhség csillapítómra. Az évek alatt már megszoktam, munkaidő végeztével éppen beülök a kocsimba, még a sarokig sem jutok el, és már a szöget is meg tudnám enni. Nem volt ez másként ma sem.

Hazaérve szélesre tártam a hűtő ajtaját és kutakodtam a polcokon. A tegnapról megmaradt csirkepörköltre esett a választás. Bő lével készítettem, így mára a sok bőrös csirkecomb, akár egy jó tál kocsonya, olyanra dermedt az edényben.

És ekkor villant be Matula bácsi. Az öreg Matula, minden nyáron színre lép, és nem csupán mert kötelező olvasmány a Tüskevár. Szeretik a lányok a történetet, és mióta jó ismerősként üdvözölhetjük az akkor még gyermekszínészkedő, mára színház igazgatóvá lett Seregi Zoltánt, Tutajost ( Én csupán úgy nevezem SeregiZoli, így egyben, amiért most kérek elnézést) szóval mosolyogva keressük a mostani arcában a gyermek önmagát. Ami végett pedig Matula bácsi gondolattá lesz egy tányér, kidermedt csirkepörköltnél, az a regényben megírt, bográcsban készített halpaprikás, amit bizony kocsonyásra dermedve, egy kupica pálinkával, jóízűen falatoznak a filmben is. Nekem ugyan elmaradt a pálinka a kocsonyám mellől, de jobbat nem is  kívánhattam volna mára.

Ha a nádast nem is tudtam megidézni, zöldséges ládikába pakolva, meleg pirítóssal vittem magammal a kertbe, és falatoztam amolyan, estebédként.