Kiflit reggelire

Legutóbb meséltem Sergio bácsiról és a tőle tanultakról. Egy olasz főző kurzuson, szinte elengedhetetlen a pizza tészta készítése. Mindenki esküszik az Ő saját titkos bevált receptéjre. Én sem vagyok ezzel másként, csupán csak annyira, hogy mától nem titkos.

Nincs idehaza olasz búza lisztem és tenger víz sincs palackba zárva. Viszont van finom magyar lisztem, és tengeri só, amivel ízesíthetek.

A hétvégi pékáru beszerzése kicsit zűrös nálam. Általában hat zsemlében kiteljesedik, abból is kettő, ránk szárad. Talán a kinti jó levegő hozta meg az étvágyunkat, de üres volt már az este a tároló dobozunk. Élesztő mindig van a hűtőben, meg persze időm is, hogy gyorsan begyúrjam a tésztát. Még a reggeli ébredés nyomait eltüntetem az arcomról és a hajam is megregulázom, éppen megkel a tészta.

Vasárnap lévén a lányok sem ébrednek korán, és most nem is zargatom Őket, majd a sülő kiflik illata...

Egy óra múlva, Én a kávémmal és a blog írással, Emma kócosan örülve, hogy végre megint kint ehetünk, majszoltuk a pizza tészta kifliket a teraszon.

Recept: ½ kg sima liszt, 2,5 dl víz, 0,5 dl olíva olaj, 1 teáskanál só, 2,5 dkg élesztő

Az élesztőt felfuttatjuk, majd a liszttel és a folyadékkal összegyúrjuk. A tésztát leolajozzuk, és Én a sütőm kelesztő programján, 35 fokon fél órát kelesztette.

Lazán újragyúrtam a megkelt tésztát, kicsit hagytam a deszkán lazulni és kör alakúra nyújtottam. Akár a pizzaszeleteket felvágtam és kiflit tekertem a háromszögekből. ( Ha a feltekerés előtt kicsit bevágjuk a tésztát fent, középen, 2-3 cm hosszúságban, jobban görbül majd a kiflink.) Egy felvert tojással lekentem, pár éve kapott durva szemű sót szórta a tetejére és 180 fokon ropogósra sütöttem.

Majd irány a terasz, a napsütés.