Mangalica a konyhámban

Hogy tegnap mennyire voltam rosszul, azt csak azok a kollégák tudják, akik lelkiismeretesen,( Mit tegyünk, hogy jó neked? Látjuk, hogy nem jó, tehát ha akarod, ha nem, viszünk az ügyeletre) ápoltak. Majd beültettek a kocsiba és irány az ügyelet. Két óra szédelgés után éreztem magamban annyi erőt, hogy nyugodtan beülhessek a saját autómba és hazavezessek. Hazaérve, csak jött ismét a szédelgés, hányinger, ami órák alatt sem akart múlni. Majd miután sikerült kiadni magamból mindent, amit a nap során megettem, megkönnyebbülten feküdtem le, és aludtam majdnem délig.

Álmomban nem gondoltam, hogy az első étel amit megkívánok, az, az a szalonna lesz, aminek a konyhámba kerülésének is külön története lenne.

Nyitogattam a hűtő ajtaját mert anyukámhoz készültem és gondoltam viszek neki egy kis kóstolót. Mikor kivettem a papírból, megcsapta az illata az orrom.

Gyerek koromban imádtam a füstölt sonkát. Annak is a fehér részét, mert így neveztem akkor. A Húgom ette a piros részét, Én a fehér részét, szigorúan mindig tejföllel.

Még mindig élt bennem az esti, mondjuk ki a szót, hányás emléke, de csak ott volt a gondolat, majd levágtam egy kis katonát és kenyér nélkül megettem.

Ezzel elindult a lavina. Felkockáztam az anyunak szánt szalonnát, és ekkor jött az őrület. Elkezdtem kívánni nagyon a sós kis sült szalonna kockákat, nem mással mint csokoládéval. Elképesztő ízélmény.

Kicsit később anyu megjegyezte, nem volt elég bajom? De bizony ez csak gyógyír volt a bajra.

Aztán pörgött tovább bennem a gondolat. Este hét óra.

Anya, te most tényleg pogácsát sütsz? Kérdezte a kislányom és ölelt is meg gyorsan.

A pogácsa nem másból készült, mint a kisült manga zsírjából és belehajtogattam az imádni való sült szalonnakockákat.

Nem állítom, hogy minden bajra gyógyír, de érdemes kipróbálni.

Kockapogácsák

25 dkg liszt, csipet só, 12 dkg túró, 12 dkg mangalica zsír, 1 dl tejföl, 1 tojás, és 2 dkg élesztő. Összegyúrásnál igényelt még egy kevés lisztet. Kinyújtottam és meghintettem 5 dkg sült szalonnakockával, amit kicsit belenyomkodtam, hogy a hajtásnál ne essenek ki a tésztából. 20 perces pihentetéssel háromszor hajtottam meg, majd ujjnyi vastagra nyújtottam, becsíkoztam, egy felvert tojással lekentem. A nálam szokásos pogácsa formákra kockáztam. Ezt azért is szeretem mert nem marad széle, amit újra kellene gyúrni és hajtogatni.

180 fokon kisütöttem. Na nem feltétlen vacsora étel, de holnap az uzsonnás dobozban egy alma társaságában jó kis meglepetés lesz a sós, ropogós szalonnadarabokkal a belsejében.