2016. december 5., hétfő

Kekeszek az ünnepre hangolva



,,- Anya húztunk!”
Ez a mondat minden éveben elhangzik ez idő tájt. Nevek a kalapban, ami körbejár és ki-ki egy névvel ellátott cetlit húz ki, majd szorongat a kezében, bízva a szerencséjében a kedves, a barát, a hozzá közelálló nevét rejti a papíros. Ha mégis másként alakul, akkor bízva az örömszerzés sikerében, újabb baráttal bővülhet a kör. Szóval a cetli már az asztalomon, és gondolkodunk az apró kis ajándékban.
Szeretne mindenki valami személyeset, és a puhatolózás olyan izgalmassá teszi a napokat, az újabb ötletek kigondolása, hogy teljesen ráhangolódunk a nevet még rejtő társunkra. Bennünket épp úgy jellemez az ajándék, mint a megajándékozottat, ezért óhatatlan, hogy a konyhánkból is kerül ki meglepetés.
Nem sokkal ezelőtt írtam már a finomságokat rejtő habcsókokról, amit üvegbe zárva, az ünnepre díszítve adhatunk át. Most egy hasonló egyszerű, de nagyszerű ajándéknak is szánt finomságot osztok meg. A nagyszerűsége abban rejlik, hogy a kreativitásunknak nem szab határt. Olyan ízeket varázsolhatunk az alap tésztába, amit csak az ízlésünk megkíván. Amellett, hosszú napokon át, leszünk mi magunk is kedves emlék, miközben a doboz vagy éppen a kekszes zacskó kiürül.
Az alap recept a következő:
15 dkg liszt, 15 dkg kristálycukor, csipet só, 1 kk sütőpor, FŰSZEREK ami lehet kakaó, fahéj, citrom, narancs, csili, őrölt vargánya, rozmaring, kardammom, gyömbér, vasabi, bors, és ami eszünkbe jut még és össze hangolható a végleges ízvilággal. 10 dkg apróra vágott ez-az. Dió, mogyoró, csokoládé, datolya, aszalt gyümölcsök. Ezzel meg is lennénk a száraz anyag tartalommal. Ha összekombináltuk az ízeket, jöhet 10 dkg vaj, 1 tojás, narancslé vagy éppen a citromé, és ezzel egy masszává gyúrjuk a tésztánkat.
Ebből a tésztából sütőlemezre kisebb diónyi gombócokat sorakoztatunk fel, kellő távolságot hagyva, hogy elterülhessenek. Kicsit ellapogatjuk a tésztát, majd 175 fokon addig sütjük, még már szilárd ugyan a tészta, de ha megnyomjuk az ujjunkkal érezzük a lágyságát. Rácsra szedjük és hagyjuk kihűlni. Ahogy hűl, úgy keményedik vissza a cukor és válik ropogóssá a kekszünk.
Ezután jöhet a csomagolás az újabb kreatívkodás, miként is adjuk át a finomságot. És itt jegyezném meg, az sosem baj, ha dupla adaggal indítjuk a sütést. A tapasztalat azt mutatja, idehaza is jó jön a délutáni kávé mellé az ünnepi kekszből.

Kellemes, örömteli készülődést kívánok!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése