,,-
Anya húztunk!”
Ez
a mondat minden éveben elhangzik ez idő tájt. Nevek a kalapban,
ami
körbejár és ki-ki egy névvel ellátott cetlit húz
ki, majd
szorongat a kezében, bízva a szerencséjében a kedves, a barát, a
hozzá közelálló nevét rejti a papíros. Ha mégis másként
alakul, akkor bízva az örömszerzés sikerében, újabb baráttal
bővülhet a kör. Szóval a cetli már az asztalomon, és
gondolkodunk az apró kis ajándékban.
Szeretne
mindenki valami személyeset, és a puhatolózás olyan izgalmassá
teszi a napokat, az újabb ötletek kigondolása, hogy teljesen
ráhangolódunk a nevet még
rejtő társunkra.
Bennünket épp úgy
jellemez az ajándék, mint a megajándékozottat, ezért óhatatlan,
hogy a konyhánkból is kerül ki meglepetés.
Nem
sokkal ezelőtt írtam már a finomságokat rejtő habcsókokról,
amit üvegbe zárva, az ünnepre díszítve adhatunk át. Most egy
hasonló egyszerű, de nagyszerű ajándéknak is szánt finomságot
osztok meg. A nagyszerűsége abban rejlik, hogy a kreativitásunknak
nem szab határt. Olyan ízeket varázsolhatunk az alap tésztába,
amit csak az ízlésünk megkíván. Amellett, hosszú napokon át,
leszünk mi magunk is kedves emlék, miközben a doboz vagy éppen a
kekszes zacskó kiürül.
Az
alap recept a következő:
15
dkg liszt, 15 dkg kristálycukor, csipet só, 1 kk sütőpor,
FŰSZEREK ami lehet kakaó, fahéj, citrom, narancs, csili, őrölt
vargánya, rozmaring, kardammom,
gyömbér, vasabi, bors, és ami eszünkbe jut még és össze
hangolható a végleges ízvilággal. 10 dkg apróra vágott ez-az.
Dió, mogyoró, csokoládé, datolya, aszalt gyümölcsök. Ezzel meg
is lennénk a száraz anyag tartalommal. Ha összekombináltuk az
ízeket, jöhet 10 dkg vaj, 1 tojás, narancslé vagy éppen a
citromé, és ezzel egy masszává gyúrjuk a tésztánkat.
Ebből
a tésztából sütőlemezre kisebb diónyi gombócokat sorakoztatunk
fel, kellő távolságot hagyva, hogy elterülhessenek.
Kicsit ellapogatjuk a tésztát, majd 175 fokon addig sütjük, még
már szilárd ugyan a tészta, de ha megnyomjuk az ujjunkkal érezzük
a lágyságát. Rácsra szedjük és hagyjuk kihűlni. Ahogy hűl,
úgy keményedik vissza a cukor és válik ropogóssá a kekszünk.
Ezután
jöhet a csomagolás az újabb kreatívkodás, miként is adjuk át a
finomságot. És itt jegyezném meg, az sosem baj, ha dupla adaggal
indítjuk a sütést. A tapasztalat azt mutatja, idehaza is jó jön
a délutáni kávé mellé az ünnepi kekszből.
Kellemes,
örömteli készülődést kívánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése