…- Ne
karácsonykor akarj már Dzsémioliver lenni…
Akkor
most beszélgessünk, mit főztök karácsonykor. Talán így
hangzott el a mondat a minap a kollegináim társaságában. Miután
sorolni kezdték ki
hol vacsorázik az ünnep alatt és ezért, hogy ússza meg a sütés
főzést, felém már nem is jött a kérdés, mert Te kvázi úgy is
valami nem mindennapit rittyentesz. És drága kolleginám, már
kezdte is a szabadkozást, hogy Ő ezért és azért nem… Rántott
hús lesz. No ekkor fordultam felé és rákezdtem.
Ne
viccelj már, Nálam az teljesen ünnepi menü lenne, hiszen egész
évben nem csinálok. És nem attól lesz teljes a karácsony, hogy
Dzsémiolivert játszik az ember. Azzal is ünnepi ebédet tudsz
varázsolni, hogy végre mindenki egy időben, egy asztalnál ülhet,
hogy felteszel egy ünnepi szalvétát és a mindennapi ételeid
kicsit jobban, más minőségben készíted el.
Ekkor
jegyezte meg, hogy náluk talán mákos guba lesz. Majd erre feleltem
Én, hogy minek után Emmám kedvenc étele, minden karácsonykor ezt
készítem számára, és igazából ebéd, vacsora, de ha marad még
a reggelikor is ezt enné. Persze készíthetnék bejglit is, hogy
megmutassam milyen ügyes vagyok és gyönyörűen el tudom
készíteni, de a
lányaim annyira nem kedvelik. Amit viszont igen, az a linzer tészta,
lekvárral összetapasztva. Persze díszíthetném cirkalmakkal az
ünnepre való tekintettel, de úgy lesz belőle ünnepi lakoma, hogy
egy nem mindennapi lekvárral fogom megtölteni.
Nyakunkon
a Karácsony, már ha a nyakunkban teherként hordjuk. Engedjük meg
magunknak annak a luxusát is, hogy élvezzük. Élvezzük egy tál
mákos gubával, lekvárral összetapasztott linzer tésztával és
ha éppen rántott hússal, hát azzal. Mosolygósan és együtt.
Én
már készülök ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése