Tortát melegében

 

Tortakedvelő család vagyunk. Akár Gombóc Artúr a csokoládékkal mi úgy vagyunk, a tortával. Mindegy miből, csak kerek legyen. Lehet krémes, krém nélküli, díszített vagy puritán, hideg, vagy meleg. Az utóbbi azért kedvelt, mert nem kell órákat várnunk a dermedésére, mikor a lányom csak úgy leckeírás közben megjegyzi „– Úgy ennék egy kis tortát” és anya ugrik és készít egy kis tortát.  Ha van kuszkusz a már közreadott kuszkusz torta készül. Ha van maradék száraz kifli, akár zsemle, készülhet mákos guba torta. Mielőtt a legújabb tortánk megfogalmazódott, csupán tejbegríz ehetnéke volt a lánykámnak. Viszont addig pepecseltem, addig várattam még megunta a várakozást és eltűnt bandázni az utcabéli srácokkal. Én pedig álltam bambán a már majdnem kész tejbegrízzel. Egy biztos a tejbegríz frissen melegében ehető, ha már kihűlt a csuda tudja én nem kedvelem. Miután itt ragadtam a friss tejbegrízzel és esélye sem volt, hogy az imént még rettentő éhes lánykámat asztalhoz vezényeljem, gondoltam egy nagyot. Volt némi maradéktúró a mi napról és még az anyukámtól kapott fodros szélű piteformát sem próbáltam ki, szóval kevertem kavartam és mire előkerült a család apraja, már éppen felszolgálásra készen állt a tortánk.

Recept

½ Liter tejből, 6 púpozott evőkanál búzadarával, kevés sóval, egy evőkanál cukorral és egy felhasított vanília fekete gyöngyszemeivel sűrű tejbegrízt készítünk, még hűl, 4 tojás sárgáját egy citrom reszelt héjával és 5 dkg cukorral sűrű krémmé keverjük. A langyosra hűlt grízben elmorzsolunk 20 dkg túrót, majd hozzá keverjük a tojás sárga krémjét és végül a 4 tojás fehérjét csipet sóval és szintén 5 dkg cukorral kemény habbá verjük, és ezzel lazítjuk a tortánk tésztáját. Végül, ha szükséges kivajazunk egy piteformát tetszés szerint meghintjük morzsával, majd a belesimított tésztát 180 fokon pirosra sütjük. Tetszés szerint díszítjük, majd tálaljuk.

Kezdődnek az osztálykirándulások

Az év ezen időszaka a tanév végi osztálykirándulásoké, és az egésznapra hideg élelem csomagolásáé. Olyan, ami nem unalmas, és nem cseréli el a csemeténk csípszre, gumicukorra, mint inkább még a barátját is megkínálja vele. Van egy évek óta jól bevált szendvicsünk, amit tudom mióta elmeséltem, tanító nénik, óvó nénik előszeretettel készítenek saját hideg élelemként. Pizza tésztát gyúrtam és amolyan batyuk készültek belőle. Kinek, kinek a kedvenceivel megpakolva. Paradicsomszósz, virsli, sajt, kukorica, tojás, tonhal, túrós töltelék a csuda tudja mi minden került már az évek alatt ezekbe a maroknyi batyukba.

 A nem is olyan rég ünnepelt születésnapomkor ajándékom lett egy biciklis táska. Pöttyös kis ridikül, amit a bicajomra tudok akasztani és irány a nagyvilág. Aki csak ismer rögvest rávágta, ez olyan igazi Gabis, és aki egy kicsit jobban ismer az azt is rávágta, már látom is benne a kávés termoszodat és a lazacos szendvicset. Mosolyogtam, és már el is indult a gondolat, a hétvégi túrámra miféle hideg élelmet pakolok a kis pöttyösbe. Pogácsát mindenképp szántam a hosszú útra. Úgy alakult, hogy idő hiányában nem volt időm mást készíteni, sőt a pogácsával sem volt időm pepecselni. Hirtelen gondolattól vezérelve hosszúkás marokméretű darabokra vágtam és már láttam magam előtt a kikandikáló rukkolát és a füstölt lazacot. Ez lesz a hideg élelmem. Ez lesz az első, ami a pöttyösbe bekerül és ez lesz a következő, ami ha nem is lazaccal, de szendvics alapként hidegélelem lesz a lányaim osztálykirándulásain.

Ez a hajtogatott pogácsa receptet már sok változatban készítettem. Hajtogattam közé márványsajtot, gyúrtam bele aszalt áfonyát, kevertem a lisztjébe őrölt vargányát. Mind, mind csak inspiráció, amit mindenki a saját ízlése szerint tovább gondolhat.

RECEPT

50 dkg liszt, 25 dkg vaj, 25 dkg túró, só, összemorzsoljuk, majd 2 dl tejfölben 1 tojást, kevés cukorot, 4 dkg élesztőt elkeverünk és mindezzel laza tésztát gyúrunk. Háromszor 30 perces időközönként hajtogatjuk, majd tetszés szerint szaggatjuk és 180 fogon pirosra sütjük.

A cipész cipője

Az a mondás tartja, a cipész cipője lyukas a szabó nadrágja feslett és így tovább. Mert ugye mindenki csak a munkával van elfoglalva és a sajátjára már nem jut ideje. Ha nem is rácáfolni szerettem volna, de pár éve különös gondot, pontosabban megkülönböztetett gondot fordítok a sajátomra. Már hetekkel előbb tervezgetni kezdem, persze az akkor éppen megkívánt hozzávalókból. Akár az ország tortáját, évente egyszer kitalálom a saját szülinapi tortámat. Most csodálkoztam igazán magamra, mert nem tartom magam egy csoki torta szeretőnek, mégis ha visszanézek pár évet bizony ez a harmadik, ami valamiféle csoki torta megalkotását jelentette a neves napra. Sokféle ízesítés és többféle csokoládé volt a gondolataimban, de választani nem tudtam. Ezt is enném, azt is enném, de mégis melyiket. Mindet! Mindet egy tortában, és ízesítés nélkül. Legyen natúr puszta csokoládé íz és legyen viszonylagosan naturális a megjelenése is. Így jött elsőként az étcsokoládé, tejcsokoládé, majd a hetekig dugdosott, nehogy a nagy napra lába kéljen az utolsó 10 dkg szőkecsokoládémnak, mert a mostanában ránk tört csokoládé ehetnék végett veszélyben volt. Az utolsó réteg a legvilágosabb csokoládé a fehércsokoládé krém lett. Csupán tejszín és csokoládé, ami a tortát alkotta. Miután elkészültem vele, izgatott várakozás követte a dermedést. Majd eljött az idő, hogy megdíszítsem és a türelmem az illata végett már a végét járta. Hogy ne kelljen itt várakoznom, meglátogattam az anyukámat, aki kapva kapott is az alkalmon és fel is köszöntött melegében. Az ajándéka részét alkotó kuglófforma, éppen azzal a türelmetlenséggel várakozik, hogy kipróbáljam, mint jómagam a tortaszelés kapcsán. Nehezen, de csak kiböjtöltem mindent, ami megelőzheti egy torta megtálalását, felszelését elővettem a családi ezüstöt, ami pár villát jelent egy kacatvásárból zsákmányként hazahozva, szóval elő az ezüstöt és a legpuritánabb fehér tányért és jöhet a kóstolás. Most, hogy napok múltak el, mióta az utolsó szeletet is megettük ezen túl a kollégáknak szánt kóstolót is feltálalta a kislányom a cimborájával megélt délutáni haverozáskor, szóval most lehunyom pillanatra a szemem és olyan élesen él bennem az íze, az élmény, amit maga után hagyott, nehéz visszafogni magam és nem elkezdeni újra elkészíteni. Ezen túl, ha azt hallom csokoládétorta, ezt az ízt szeretném újra élni. Receptet miért is nem teszek közzé. Mert ezzel az írással csak bátorítani szeretnék mindenkit, hogy legyen fontos számára a saját éveinek a múlása is. Szeretünk megajándékozni másokat, magunkat ritkán és talán önzőségnek is hathat, a különös gonddal csak magamnak kijelentés, de ha már Én nem tudom, mire vágyom, mit szeretnék igazán, hogyan is várhatnám mástól, hogy tudja. Sok boldog kulináris élményként is megélt születésnapokat kívánok mindenkinek!