Szilveszter éjjelére

Kicsi gyerek korom óta az óév-újév, a lencséről, a kolbásszal töltött tüskepecsenyéről és a leveles hájas süteményről szólt. Talán ezért nyúltam tegnap a tüskepecsenyéért, és mivel a lányaim kevésbé szeretik a lencsét, apró szemű sárga borsó került a kosaramba, bízva a jövő évi gazdagságban.

Sokféle lencseételt és malacsültet posztolnak a napokban ötleteket adva a szilveszteri asztalra. Én egy olyan ételt ajánlanék, amit akár becsomagolva a szilveszteri szabadtéri bulizásra is magunkkal vihetünk. Disznó az óévre és sárgaborsó az új esztendőre.

A sárgaborsót beáztattam.

A tüskepecsenyét jól besóztam, beledörzsöltem a frissen őrölt fekete borsot és nagyobb darabokra vágtam. Egy fej fokhagymát gerezdjeire szedtem és húsdarabokkal együtt beletettem a lábasba, kevés vizet öntöttem alá és hagytam párolódni addig, még szálaira nem tudtam szedni a húst. Miután elfőtte a saját levét is, hagytam lepirulni.

A beáztatott sárgaborsót dupla mennyiségű vízben feltettem főni. Fűszereztem sóval és dobtam mellé egy két levél babérlevelet is. Miután megfőtt és már csak annyi víz volt rajta, hogy ne égjen oda, levettem a tűzről, kivettem belőle a babérleveleket majd botmixerrel összetörtem. Kevés olíva olajjal és mustárral ízesítettem. ( Fantasztikus mustár különlegességekre leltem az Aldiban, fügés, szőlős és mangós. Volt barackos is, de azt nem hozta le.)

Ezzel a humusszal kentem meg a wrap kenyeret, majd szétterítettem rajta savanyú káposztát és a szálakra szedett pecsenyehús került a tetejébe.

Összehajtottam a lepénykenyeret, papírba csomagoltam és máris, indulásra készen állt.

Én ma, a közeli vadlesen fogyasztottam el, de biztosan állítom, szilveszter éjjelén is kiváló étel tud lenni, akár az utcán, akár egy házibuliban fogyasztjuk.

Női étel az ünnepi asztalon ( Rozmaringos bárányborda a kedvenc köretemmel )

Ha egy étteremben ajánlást kérek a pincértől, amolyan tipikus női ételeket fog ajánlani, amiben semmi képen nem szerepel mondjuk birkapörkölt. Inkább könnyed gyümölcsös frissensült, természetesen szárnyasból. Vagy, valami töltött huncutság grill zöldségekkel, esetleg hal.

Amikor a karácsonyi menünket fejben kezdtem összerakni, egy férfiasnak mondott ételt gondoltam, a magam női mivoltjára áttervezni. Ezért a harcsapaprikás-túrós csuszával, stíriai metéltként jelent meg a szemem előtt, paprikás lisztben forgatott, majd kisütött törpeharcsa koronával. Olyan szépen ívelt a képzeletbeli törpeharcsa a stíriai tetején, hogy alig vártam az ünnepet. Aztán elindultam bevásárolni. A törpeharcsák úgy tűntek el a halas pultokból, mintha soha ott nem lettek volna. A maradék hal felhozatal viszont olyan látványt nyújtott…

Újratervezés, mondaná a navigációs rendszer.

Pásztáztam a húspultokat, és megakadt a szemem egy kupac, helyes kis vadkacsán. Végül is a pulykát nem szeretjük. Aztán két lépéssel odébb, már tettem is a kacsa mellé a kosárba a báránybordát. Kinga lányom mindkettőre rábólintott, így elégedetten dőltem hátra a kocsiban.

A vadkacsából leves lesz, a bárány bordából, rozmaringos báránysült.

Dödöle, ajánlottam köretként a lányom egyik kedvencét, ami valljuk be, nem a női köretek közé tartozik. Pontosabban egy randevún nem, viszont a karácsonyi töltött káposzta mellett, bőven megfér.

Ezekkel a gondolatokkal vágtattam be a helyi zöldségesbe, hogy időben összeválogassak mindent, és ne kelljen az utolsó percben szaladgálnom.

Az üzlet ajtaján egy írás hirdette, hogy 24.-re ha igény van, összerakják az előre leadott rendelést. Így tuti minden meglesz, és sorakozással sem kell időt tölteni.

Akár tollbamondáskor az iskolában a tanárnő, úgy jöttem mentem hátratett kézzel az üzletben és diktáltam, mire lesz szükségem.

24.-e reggelén. a szomszéd barátnőm kopogott be az összerakott motyómmal.

Dödöle ide vagy oda, azért a magam kis nőies köretét elkészítettem.

Rendhagyó módon így került bárány az ünnepi asztalra, és nem rendhagyó módon, a saját tányéromra, a kedvenc köretemmel.

Napokkal az ünnep előtt olíva olajjal, rozmaringgal és őrölt borssal bepácoltam a bordát.

Aztán eljött a nagy nap.

A kedvenc köreteimet sütőzacskóba pakoltam. Szeretem a sütőzacskót, húsoknál, zöldségeknél egyaránt jó szolgálatot tesz.

Hasábokra vágtam a sütőtököt, mellé a megfelezett kelbimbó, só, bors, olíva, vaj és egy gondolatnyi fehér bor, így kötöttem szorosra a zacskó száját, majd megszurkáltam és 180 fokra bedugtam a sütőbe.

Még készült, felforrósítottam a teflon bevonatú serpenyőmet. A bepácolt húsokat szép sorjában beletettem és kb. 3-3 percig sütöttem mindkét oldalát. Ekkor sóztam csak meg, mert megkeményedett volna a hús, ha előbb teszem. Sőt az sem tesz jót a báránynak, ha sokáig sütjük. Olyan finoman ruganyos hús elérése a cél.

Időközben a zöldségek is elkészültek. Tálalásig a húsokat lefóliázva pihentettem.

A sütőzacskóból kivettem a tök hasábokat és egy kevés lével, ami a zacskóban összegyűlt leturmixoltam majd, hogy még selymesebb legyen egy szűrőn áteresztettem.

Tálaláskor a tányér közepére kentem, rá a felezett, karamellesre sült kelbimbó, végül a ruganyosra sült bárányborda.

Bevallom, tálalást követően kanalaztam még mellé a püréből, mert olyan finomra sikerült, hogy nem lehetett nem habzsolni.

Hogy legközelebb mikor fogok bárányt készíteni azt nem tudom de, hogy ez a köret kerül mellé, abban szinte biztos vagyok.