Balzsamecetes
lazac, egreságyon
Balzsamecetes
lazac, almaágyon, így hangzott évekkel ezelőtt annak a
pályamunkámnak a címe, amivel sikerült az első helyet elhoznom,
egy svédországi receptíró versenyről, főétel kategóriában.
A
hetek óta tartó hőség, frissítő ételekért kiállt, ha
egyáltalán van kedvünk enni.
Egészen
addig nem jött meg az étvágyam, még körbe nem néztem a hűtőben,
lássuk miből élünk, felkiáltással.
Tegnap
ikeáék hűtőpultjából kiválasztottam négy csodaszép
lazacszeletet, akkor még lazacsaláta várományosaként. Mára,
valami többre vágytam, és a lássuk miből élünk terepszemle
után, előkerült egy doboz egres. Tejszín szinte mindig van a
hűtőben, egy üveg Sauvignon Blanc is fogyaszthatóra hűlt már.
Fehér balzsamecet a pulton, olívaolaj, só, bors és már kezdtem
is.
A
lazacszeleteket megsóztam, tekertem a tetejébe pár fordulatot a
borsőrlőből, majd üveg sütőedénybe sorakoztattam őket. Kevés
olíva olaj, pár löttyintés a balzsamecetből és 175 fokra
bedugtam a sütőbe. Süt-gőz, így szoktuk emlegetni a lazac sütési
technikát, ezért előzőleg egy cserépedényben kevés vizet
tettem a sütő aljában, ami szépen bepárásította a meleg
levegőt.
Miután
szép rózsaszínre párolódott, nem több mint 10 perc,
átállítottam felső grillezésre a sütő funkciót, hogy némi
színt kapjon a halszelet.
Mindeközben,
kevés vajon, egy két kanál borban feltettem párolódni az
egreseket. Után kóstolás során azt az ítéletet kapta, hogy némi
cukrot elbír a gyümölcs. Miután frissességét meghagyva
megpuhult az egres, két kanál sűrű tejszínnel rottyantottam
rajta egyet.
Ezalatt
az idő alatt a lazac is tökéletesre készült, és már
tálalhattam is.