Napok
óta vártam az alkalmat, hogy este még legyen energiám és a
reggel sem az a munkába szaladós nap legyen. Tegnap este valahogy
nem jött az álom a szememre. Szinte viszketett a tenyerem az
alkotni vágyástól. Ekkor jutott eszembe, itt a remek alkalom. A
reggel sem lesz munkába szaladós, iskolába indítós, álmosan a
kávés pohárral a kezemben készülődős reggel. Ünnep van és
mindennek meg is fogom adni a módját.
Biztosan
senkinek nem kell bemutatni azokat a roppanós, ezerízű és
szivárványszínű francia finomságokat, amiket a mostanában
valamire adó cukrászdák vitrinjeibe biztosan megtalálunk.
Macaron.
Bevallom, életemben egyszer próbálkoztam az elkészítésével, de
nem az Én világom.
Pár
hete, egy kávézó teraszán ücsörögve, beszélgetés közben,
már nem is tudom, hogyan került szó egy süteményre. Már akkor
láttam magam előtt az Én, ha nem is feltétlen szivárvány színű,
de ezer ízűvé biztosan alakítható süteményeimet.
Estike.
Biztos vagyok benne, sokan felkapjátok a fejeteket, mert most, hogy
már itt majszolgatom írás közben, jöttem rá, gyerek koromban
bizony ettem már ilyent.
És
ebben az ünnepi pillanatban jelentem ki, dobpergéssel, talán egy
időben a pünkösdi király megválasztásával, hogy ez lesz a mi
családi macaronunk. Végül is a csudába a macaronnal, ez lesz a mi
Estikénk, hiszen az, és legyünk is rá büszkék. Éppen olyan
ezer arcúvá válhat, mint a kifinomult, franciás piperkőc társa.
( Ezzel persze nem szeretném megbántani senkit, de a két finomság
között, talán éppen ez a különbség.)
Estike
Recept:
4 egész tojást keverő tálba törünk, csipet sót és 34 dkg
porcukrot teszünk hozzá és magas fokozaton jól kihabosítjuk.
Ezután 36 dkg lisztet kanalazunk a masszához és tovább
habosítjuk. A piskóta tésztánál jóval sűrűbb állagot kapunk.
Nyomózsákba sima végű csőrt teszünk és belekanalazzuk a
masszát. Sütőpapírt fektetünk a sütőlemezünkre és
tetszőleges méretű pamacsokat nyomunk a tésztából. Annyi helyet
hagyjunk közötte, hogy a massza elterülhessen. Ezután a mi
Estikénk alszik velünk egy jót a konyha asztalon és reggel, még
elkészül a kávénk, 170 fokon gyönyörűre sül a sütőben.
Igyekeztem
úgy adagolni a kis korongoknak való tésztát, hogy párban
legyenek, de valahogy mindig lett egy páratlan. Hol innen, hol onnan
ettem meg egyet. Majd laptoppal a hónom alatt, kávéval az egyik
kezemben, sütikékkel a másikban bújtam vissza az ágyba, hogy
ünnepi lustálkodás kapcsán itt írjam meg a blog bejegyzést.
Mindenkinek
kellemes hosszú hétvégét kívánok mindezzel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése