Itt van az ősz, itt van újra

A díszkáposzták és a gömbre vágott aprófejű krizantémok megjelenése, mikor a cicáink felváltva hordják az egereket a szántóföldről, tagadhatatlan jele, beköszöntött az ősz. A bőrre emlékeztető patán falevelek kezdenek sárgulni és kékes, lilává érnek a vadszőlőn a termések. Szeretem ezt az évszakot, igazából a kedvencem.  Nagyokat lehet sétálni az erdőben, még ha gumicsizmában is teszi ezt az ember. Érezni a nedves, meleg föld szagát és a szerencsésebbek bele botolhatnak erdei gombákba, még felfedezhetnek itt, ott erdei szedret, és már vörösen izzik a csipkebogyó, és felváltva sorakozik az enciánkék kökénnyel az erdei utakon. A kedvenc zöldségesem rekeszeiben is megjelennek az ősz zöldségei, gyümölcsei. Nagy kedvenceimmel, a körtével, fügével, szőlővel, és a tél végéig elkísért sütőtökkel és céklával. Lassan a kelbimbót is újra készíthetem köretként, és izzíthatok a bogrács alá, mert nekem az ősz, ami a bográcsos ételek jelenlétét indokolja.  Pácolhatom a vadhúst, ami különösen értékes a terített asztalunkon.  Mindig magával ragadtak azok a festmények, ahol roskadásig megrakott asztalokon, nehéz brokát terítőn az ősz gyümölcsei, kupákban a bor, és mindemellett ha nem ezüstben, hatalmas fatálakon vadhús.  Ha most egy megrakott lakomaasztalra desszertet is kellene tálalnom, az vagy valami meleg pite, vagy rétes lenne, ez volt a fejemben mikor igyekeztem a minap a zöldségeshez. És ott volt a sütőtök már a polcon, nem messze tőle a friss füge, és mák is, amit nehéz lett volna otthagynom. Sárga sütőtök, kékesszürke mákszemek és a füge, mellé még egy bió citrom és fejben már össze is állt a gondolat. Lerezeltem a tököt, mákot sütőporos lisztel összekevertem, majd a tojásokat különválasztva cukorral kikevertem, citrom leve és reszelt héja és már kevertem is őket egybe, majd miután elkészült és megsült, alig vártam, hogy sajtkrémet kenhessek a tetejébe akár tavasszal a répatortára, díszítésként a friss fügéből és enyém az élmény, illetve miután leírom a hozzávalókat, remélem másoké is lesz ezen az őszön.

Tökös-mákos

20 dkg darált mák, 15 dkg liszt, 2 kk. sütőpor. csipet só, összekeverve, 3 tojás szétválasztva, 7.5 – 7.5 dkg cukorral habosra keverve a sárgáját és fehérjét, majd 30 dkg reszelt sütőtök, citrom leve héja.

A sárga tojáskrémhez a reszelt tök, majd a lisztes keverék végül a fényesre vert tojások fehérje, kivajazott sütőforma lisztel meghintve, 180 fok a sütőben, némi türelem, és ha már ki is hűlt, mascarpone kevés porcukorral kikeverve, szájíze válogatja az édességi szintet (ez tapasztalat) egy szelet füge a tetejébe és már kívánhatjuk is a Jó étvágyat!

NEM MINDEN AZ AMINEK LÁTSZIK

Jóleső csodálkozással tettem tegnap az egyik üzlet hűtőpultjából egy boboz csigát a kosaramban. Csodálkoztam, mert hatalmas boci szemekkel nézett rám a kamasz lányom, és ebből a tekintetből azt lehetett kiolvasni anya, vegyük meg. És jól esett, mert mindig mindenkit arra bátorítok, azért mert még nem kóstolta, nem biztos, hogy nem fog ízleni az adott étel és merjünk kísérletezni. Azt mondjuk a legkevésbé gondoltam, hogy egy zöld maszattal betapasztott csiga lesz egyszer a kamaszlányom kíváncsiságának tárgya. Hogy Én mennyire vágytam rá, az jelen esetben mellékes, fizettem és jöttünk is amolyan kései ebédként elfogyasztani. Kisebbik lányom egy pogácsával a kezében bandázni indult és hagyott minket az általa gusztustalannak vélt csigákkal magunkra. Csigák a sütőlemezre, Én titokban kapargattam össze a bátorságom és már tunkoltuk is a csigaházakból kifolyt fűszeres vajat és laza mozdulattal piszkáltuk ki a csiga húsát. Olyan, mint a zúzza jegyezte meg bátorításként önmagának a lánykám és szájába vette. Fűszeres, foghagyás és valóban a csirke zúzára emlékeztetett az íze, állaga. Ekkor jutott eszembe lapul a fagyasztóban egy tálcával és van még a tavasszal elrakott medvehagyma pesztómból is. Alig vártam a reggelt. A zúzákat csirke alap lében puhára főztem, majd vajon megfuttattam kicsit, végül hozzá kevertem két kanállal a foghagyma ízű zöld pesztóból.  Csavart tésztát tálaltam mellé és a kifőzött üres csigaházakba vajjal kikevert pesztót töltöttem, ami szépen kiolvad a meleg tésztán, még zamatosabbá téve azt. Kevés parmezán és kész a csiga ételnek látszó mai ebédünk. Ehhez kevésbé kell bevállalósnak lenni, és ha a csigához nem is biztos, hogy meghozom a kedvet, de a zúzát bátran ajánlom ilyen formában is elkészíteni.

Jó étvágyat a bátran kísérletezőknek!