Ebből bizony nem lesz bor!

A furcsa cím egy számomra fontos történet, találkozás mondata. A találkozás bő egy évvel ezelőtt történt, mikor is a borász barátnőm, nevezzük nevén Takács Edina meginvitált egy pohár limonádéra. És itt véget is érhetne a történet, mondván kit érdekel, miről is cseverésztünk a poharaink mellett. Most mégis megosztom ennek a beszélgetésnek, tovább gondolásnak és cselekvésnek a történetét.

A limonádé, amit kortyoltam, finomabb volt, mint ez idáig bármelyik, amit ittam. Zamatos, amolyan zöldalma fanyarságával, frissességével és egy olyan visszamaradó utóízzel a számban, ami arra indítja az embert, hogy igya és igya és felfedezzen még több ízt minden egyes korty után. A kérdésemre a válasz, hogy miként is készült ez az ital egy szó volt. Verzsű. Sosem hallottam ezt megelőzően, azóta már nem csak hallottam, de számtalan esetben használtam is. Verjus, így írjuk, és úgy használjuk akár az importált citrom levét csak, hogy ezért a savanykás léért nem kell, kellene pénzt költenünk, hiszen sokunk keze ügyében ott van.  Ennek lennénk amolyan élharcosai, hogy minél többen fedezzük fel és építsük be a mindennapjainkba ezt a lét. Ha végig gondolom kicsinyke országunkat, nincs is olyan tájegység ahol nem termelnének szőlőt. Ahogy a bor jellegzetes ízeket hordoz magában, a föld ízét, a nap ízét, ugyan így hordozza mindezt a verjus is. Olyan élettani hatással, amit már önmagában indokolná a használatát. És, hogy pontosan miről is van szó. Fürtritkításkor a leszedett, esetenként zöldtrágyának felhasznált éretlen fürtöket préselik ki. A mennyiség, ami keletkezik nyilván nem sok, de ha minden szőlősgazda akár itt a településeinket körülvevő dombokon kipréselné ezeket a fürtöket, már a saját háztartásukat elegendő savanykás lével láthatná el.Felhasználása az ecet, a citrom használatával azonos módon történhet. Amire már jómagam használtam, sütemények, túrós ételek, krémek, levesek savanyítása. A napokban hívott Edina, hogy menjek, mert ott vár a verjus. Sikerült meggyőznie a Martoni szőlőhegyen egy gazdát, szedjék le és préseljék ki a zöld fürtöket. Tegnap ismét zamatos limonádét készített nekem. Majd a zsákmánnyal a kezemben egy bő fél liter verjusvel, tudtam a mai pezsgőkrém tortámat ezzel fogom ízesíteni, és a tárkonyos ragum is ettől kap savanykás ízt.

Ezt az írást azt gondolom, nőtársaim olvassák, és most ezzel az írással szólítok meg mindenkit, akinek a párja éppen a szőlőben dolgozik, győzze meg, a jövő évi permetezést megelőzően szedjék le azokat a leszedésre amúgy is szánt fürtöket és préseljék ki a levét, hogy újra beépíthessük a mindennapjainkba.  Annak idején a citrom egzotikusságával hódított teret Európa szerte, most éppen olyan egzotikusnak érzem ezt a nedűt, és szeretném, ha újra teret hódíthatna. A megosztott képen ugyan nem látni, de ízében bizony ott van a verjus zamata.

KETTŐNEK KÉTFÉLÉT

Minden reggeli, ebéd vacsora kitalálása nem csupán annyit jelent, mit készítsek a kis családomnak hanem, hogy kinek mit, és lehetőleg hasonlót, hogy ne töltsem feltétlen az egész napot a konyhában. Nem volt ez másként a mai napon sem. Tegnap délelőtt arra ébredtem, mert bizony délelőttig húztuk a lóbőrt, mondván átalusszuk a hőséget és jön a frissítő hidegfront, amitől majd elviselhetővé válnak a napjaink. Szóval miután megébredtem etetni, itatni indultam népes állat seregünket a házkörül, észrevettem, hogy a postaládánk piros karja az égnek mered jelezve posta érkezett. Posta, szombaton?  Micsoda meglepetés, hetek óta boltin éltünk, mert a tehénke a szomszéd faluban borját várt és házi tej híján voltunk, viszont a napokban megszületett a borja és mi újra tejtestvérek lehetünk. Így ott figyelt a postaládában az üveg, benne a frissen fejt házi tejjel. Rögtön palacsintát és madártejet ettem volna. Ma, mikor már elviselhetővé vált a konyhai tartózkodás, megragadtam a palacsintasütőt. Igen ám, de. Ekkor jön a laktató ételnek szánt és a desszertnek szánt palacsinta gondolata. Gyorsan végigfuttattam a szemem a kosarakon, mit rejtenek. Van krumpli, hagyma, cukkini, citrom és tojás is bőven. A hűtőben vaj elengedhetetlen. Bekevertem a kedvenc palacsinta tésztámat, majd kétfelé osztottam. Kevés cukor a desszertnek szántba és elő a cukkínivel. Egy jódarabot levágtam a még zsenge zöldségből és belereszeltem az alaptésztába, mellé egy fél fej apróra vágott vöröshagymát. Só, zöld bors fűszerként, majd még pihent a tészta megfőztem hat tojást, amit a sajtreszelő kisbbik rostáján lereszeltem, hozzá só és 10 dkg vaj került. Szép, krémes sárgavaj lett belőle. A kisült cukkinis palacsintákat ezzel a krémmel töltöttem be. Készült mellé sajtmártás is, de nem éreztem szükségét, jól jön majd holnap egy tésztaételre. Zöldséges palacsinta az egyik lányomnak, anyukámtól kapott baracklekváros pedig a másik lányomnak, és mindenki boldog. Ők kedvükre lakmároznak, és Én, pattanhatok a kerékpárom nyergébe és már róhatom is a kilométereket, amit a nagy hőség végett hanyagoltam az elmúlt hetekben.