A
reggeli kávékortyolgatásom közben olvastam, ma, szuper Hold van.
Tízezerszeres nap. Ma gondolkodj és cselekedj úgy, hogy
hatványozottan fog rád hatni. Tehát, kényeztető nap lesz a mai.
Semmi nem fog gátat szabni ennek, tudatos leszek és figyelem minden
lépésem. Az első lépések nehézkesek voltak ugyan, irtózatos
migrénnel, hányingerig fajult fejfájással autóztam anyukámhoz.
Hasogatott, de útközben fantasztikus ötletek jutottak
eszembe, olyan megvalósításra érdemesek. Ennek a boldog
tudatában próbáltam élvezni a napsütést és felül kerekedni a
fájdalom hozta rossz közérzeten.
Talán
a nőnapi virágok, talán Emmám vidám jelenléte, a szoros ölelései,
de túljutottam a nehezén. Ahogy múlt a fájdalom, úgy jött az
éhség és ezzel együtt annak az érzése, hogy valami különleges
ízt ennek. Legyen édes is meg sós is. Legyen valami pikantériája.
Sarkig tártam hát a hűtő ajtaját, és kutakodtam a szememmel. Az
üvegpolcon tejföl, tejszín és túró, az alatta lévő polcon egy
jókora márványsajt várta, hogy különleges ízével feldobja a napom.
Így történt, hogy a márványsajt és a túró, igazi
ízélménnyé vált a nap végér, kiegészülve zamatosra pirított
dióval.
Márványsajtos
túrógombóc, pirított diós morzsában:
10
dkg márványsajtot lereszeltem és villával összekevertem 15 dkg
túróval , 6 dkg búzadarával, csipet sóval és két tojással.
Fél
órát pihenni félretettem, és ez idő alatt elkészítettem a
morzsát. Egy száraz serpenyőben négy jókora kanál
zsemlemorzsát, egy marék vágott dióval és két evőkanál
kristálycukorral összekevertem. Folyamatos keverés közben addig
pirítottam, még a cukorkristályok olvadni kezdtek és körbevonták
a morzsaszemeket. Nagyon kell figyelni, mert a felmelegedett serpenyő
maradék hője is tovább piríthatja és hamar odakap.
Hogy
legyen egy kis mártás is a gombócok és a morzsa mellé, 5 dkg
márványsajtot, 1 dl tejszínnel összeforraltam és tálalásig
félre tettem.
Sós
vizet forraltam, majd lassú tűzön kifőztem a gombócokat. (Évek
óta szaggatom így a sajátos galuskagombócokat.)
Szűrőkanállal
a morzsára szedtem őket, meghempergőztek benne és tálaláskor
mellé kanalaztam a tejszínes mártásból.
Sós
és édes. Zamatos, roppanós és lágy. Ezerszer, sőt tízezerszer
ízletesebb mint bármikor ezidáig.
