Megvan már a holnapi ebéd körete? Esetleg egy édesen fűszeres sütőtök?

Megvan már, hogy mi lesz a vasárnapi ebéd? Kiválasztottátok már a sültet?

No és a köretét?

A sütőtökös pitékkel a napokban megtelt a net így ma, egy ínycsiklandozó köretet ajánlok a vasárnapi ebéd mellé ebből a gyönyörű, sárga zöldségből. Az ínyemet nem csak látványra csiklandozta de a csili, amit ugyan kimagoztam, így is volt olyan ereje teljében, hogy bizony bizsergesse a számat is.

Miután a zsenge zöldséggel hazaértem, alaposan megmostam és akár a szálkás halat, nagyon sűrűn beirdaltam vigyázva, hogy ne vágjam túl mélyre a szeleteket.

Egy gerezd fokhagymát, egy jókora kanál mézzel, egy kanál olíva olajjal, egy kimagozott, összemorzsolt csili paprikával, frissen őrölt borssal, durva szemű sóval összekevertem, és meglocsoltam a beirdalt zöldséget. A barátnőm anyukája kertéjből csentem egy csokor rozmaring ágat, annak a reményében, hogy ha megmetsszük, úgy is csak jót teszünk vele, mert bokrosodik tőle. Szóval a frissen metszett ágakat mellé fektettem és irány a sütő, 190 fokra. Mikor láttam már, hogy átpárolódott, feljebb emeltem a hőfokot 210 fokra és egy kicsit pirítottam rajta.

Az illat, ami sütés közben betöltötte a házat, felért egy adag boldogsághormonnal.

Tálaláskor a karamellizálódott vajas fűszeres szaft…

Még van idő elugorni a zöldségeshez és beszerezni egy formás sütőtököt a holnapi ebédhez. 

Mama inspirálta kekszalapú, gesztenye torta ( Így emlékezem ma Én)

Ha a lányaim Mamájára gondolok, illetve az általa vezetett konyhára, számos dolog jut eszembe. Nem volt egy kísérletező típus, bízott a már jól beváltban és így, az a pár jól bevált ha asztalra került, mindig ugyanazt az élményt nyújtotta. Ha megláttam az óriási halmokba pakolt sajtos és szezám magos kifliket, már éreztem a számban az ízét, tudtam mire számíthatok. Nem volt ez másként a krumplifőzelékével, amit majomfogónak nevezett és a karácsonyi püspökkenyerével sem, amit én neveztem el seggnövesztőnek, elképesztő kalória tartalma végett. Mindenkinek megvolt a maga kedvence a konyhájából, és mivel mindenki kedvére szeretett volna lenni főként ünnepekkor, hát volt terült, terülj asztalkám. Széles vigyorral köszöntem meg, ha megpillantottam a magam kedvenceit is. A kókuszkockát, és a gesztenyés keksztekercset. Betegre tudtam enni magam mindkettőből.

Ma, mikor gyertyát gyújtva emlékezünk arra gondoltam, a magam módján is megteszem.

Újra gondolom a Mama, gesztenyés keksztekercsét és torta formájában fogom feltálalni.

Kekszalapú gesztenyetorta recept:

Keksz alap: 25 dkg darált háztartási keksz, 10dkg porcukor, 20 dkg puha vaj, ½ dl rum, 2 evőkanál kakaópor.

Gesztenye krém: 25 dkg gesztenyemassza, 10 dkg porcukor, 10 dkg vaj,1/2 dl rum és egy kevés kókuszreszelék.

Az újragondolt torta formájához, 1 dl tejszínt 1kk porcukorral felhabosítottam, hozzá keverve 1 beáztatott lap zselatint.

A csokoládé bevonatként. 9 dkg étcsokoládét felolvasztottam 1 dl tejszínben.

A keksz alaphoz összedolgoztam a hozzávalókat és kivehető aljú piteformába töltöttem. Hogy könnyebb legyen a dolgom, fólián nyújtottam ki és úgy fordítottam a formába. A leesett keksz tésztából kis golyókat formáltam a későbbi díszítéshez. ( aminek jó részét észrevétlenül, megevett a lánykám)

Ezután belesimítottam a gesztenye krémet, majd a tejszínt. Kicsit hagytam dermedni és bevontam a tejszínes csokoládéval.

Itt következett volna pár óra dermedés a tálalás előtt, de nem bírtuk kivárni és megszeltük.

Ízében hozza a Mama gesztenyés keksztekercsét, ám formájában, ünnepivé varázsoltam.

Estére, idehaza is gyertyát gyújtunk és ezzel a tortával is emlékezünk.