HÉT INDÍTÓ

Kétféle hétfő létezik, a gyötrődéssel induló és a lehetőségekkel teli. Ma mikor az utolsó pillanatban keltem ki az ágyból, hogy ne számítson elalvásnak, mert egy perccel később már azt mondtam volna, elaludtam és jön a kapkodás, még nem sejtettem melyik vár rám. Gyors indulás, tankolás, öröm a felkelő nap melegének, hogy már reggel napszemüveget kell felvennem, olyan gyorsan a munkába értem, már nem is emlékszem gondolkodtam e valamin, vagy pusztán csak vezettem. Beérve a szokásos rutin és a szokásos ércelődés a kollégákkal, hogy jobban menjen a munka. A nap második felére esett, hogy egy olyan ételt kellett készítenem, amit ez idáig mindig a kolléganőim valamelyike végzett mellettem. Teljesen más kívülről figyelni egy munkafolyamatot, mint megtapasztalni, és éppen ebből a megtapasztalásból jönnek a lehetőséggel teli napok. Mikor éreztem a gondolat, ami utolért milyen fantasztikus, világgá kiáltottam volna.Indultam is és lelkesen soroltam a tovább pörgetett ötleteimet. Volt, aki csak legyintett, hogy már megint nem bírok magammal és volt kolléga, akit megkértem ütögesse meg a vállam, mert most aztán nagyon ott vagyok a porondon. Fent említett, saját kérésre A HIHETETLENÜL SÁRMOS HÁTSÓPÁLYÁS SZAKÁCSUNK, teljesen átszellemülten veregette a vállam. Jól van Gabi, valóban nagyot alkottál arckifejezéssel. A gondolat pedig egy vegetáriánus tekercsünk újragondolása volt.A street food, divatos vega ételei közé bármikor nevezném. Nincs

különösebb követendő receptúra, pusztán a kedvenceink egy tölcsérbe csomagolása. Jelen esetben a tavaly eltett medvehagyma pesto ( lassan szedhető az idei ), vegyes salátakeverék, kápia paprika, babcsíra,camembert sajt, mogyoró olaj, majd tekerés, csavarás az ánizsos lepénykenyéren és közben már azon jár az eszem, ha véget és a böjt, kerül bele garnéla, ha lenne idehaza fürjtojás és ami van de kimaradt, uborka és paradicsom és csak a képzelet vet határt mennyi minden még. Csak bátorítani tudok mindenkit. Engedjen szabad utat a képzeletének és az étvágyának, majd tekerjen, csavarjon és egy selyempapírba csomagolva, akár a holnapi tízóraiért sem kell sorban állni.

Zacskós péksüti kontra kuszkusz

Sokszor megéltem már annak az örömét, hogy a kisebbik lánykámmal autózom, és fecsegünk. Ül a hátsó ülésen és vagy hallom a gondolatait, mert folyamatosan mondja, vagy el-el csendesedik, majd mintha tudnám mi járt az odáig a fejében, hirtelen összefüggésnélkül az előző gondolataival, mesél. A visszapillantóban néha látom az arcát, de előfordul, hogy nyújtózkodnom kell, mert igényli a szemkontaktust is, megerősítés képen értem, amit mond. Ma kocsikáztunk, nem céltalanul ügyeket intéztünk, majd dolgunk végeztével a vásárlást is beiktattuk. Veszélyes terep a közös vásárlás. Ő válogat, Én mérlegelek és szigorúan a polcon marad, ha úgy ítélkezem. Van egykét dolog a tiltó listán, amit minden egyes alkalommal megpróbál kimosolyogni. Nem volt ez másként ma sem. Már nem is csak mosolygott, hanem nevetgélt és úgy ugrabugrált mellettem. NEM, és mosolyogtam Én is majd vita nélkül tovább álltunk. A kocsiban ülve cseverésztünk az új szemüvegéről, ami az ügyintézésünk része volt és pár perc csend után valamit motyogott az orra alatt. Nem értettem, rákérdeztem. Nem érdekes, jött a válasz. Nyilván érdekes, ha mondtál valamit, mond csak. Jött is a mondat és éreztem rögtön, ma sem volt hiába a közös utazásunk. Ha nagy leszek és elköltözöm tőletek, akkor majd veszek magamnak. Abban a pillanatban tudtam, a tiltólistás étel az, ami végett vágyik az önálló akaratra és a felnőtt korra. Annyira kellett nevetnem, a könnyem is kijött, és eszembe jutott Én miért vágytam a nagykorúságot. Ha nagy leszek, nem fogok levest enni, főleg akkor nem ha rántott hús a második és a rántott húst is köret nélkül eszem majd, és ebéd előtt is eszem édességet. Nem tudtam levakarni a vigyort az arcomról, majd kibukott belőlem amolyan mentőövként tudod mit, ha hazaérünk, csinálok kuszkusztortát. Na, ekkor kellett volna látni az arcát, amitől még inkább rám tört a nevetés. Hahotázva mentünk hazáig, elfeledve a zacskós, tartószeres péksüteményt majd kevertük közösen a kuszkuszt a tortához. Még melegen, mert nem lehet kivárni, hogy kihüljön Én mézzel Ő kevés lekvárral, egymásra kacsintva ettük..


RECEPT

20 dkg kuszkusz
4 dl víz
csipet só
1 citrom reszelt héja és leve
4 tojás
10 dkg kristálycukor

A kuszkuszt megsózzuk, forró vízzel leöntjük és lefedjük. Még felszívja a vizet, a tojásokat szétválasztjuk a fele cukorral kikeverjük a sárgáját, hozzá adjuk a citrom levét, héját. A fehérjét a cukor másik felével keményre verjük. A megpuhult kuszkuszhoz hozzákeverjük a sárga krémet, majd lazán belekeverjük a tojások keményre vert habját. Kivajazott, lisztezett sütőformába öntjük és 180 fokon aranybarnára sütjük. Tetszés szerint aszalt gyümölcsöt is keverhetünk a tésztához. Tálaláskor akár porcukor, akár lekvár vagy vanilia öntet kiváló kiegészítője lehet.