Lássuk
miből élünk
Van
az úgy, hogy az ember lánya várva, vagy váratlanul de, autó
nélkül marad. Autó nélkül, ami egyébként a fenekéhez van
nőve, amolyan anyataxi néven. Persze munkába is azzal járok, és
a napi rutint is meghatározza, már a napi bevásárlás
tekintetében. No, ez a rutin borult meg mára,(ez is).
Mivel
nem vagyok cukorból így a mai esős időben, nem kellett attól
tartanom, hogy elolvadok ha egy kis víz ér. Felpattantam a
kerékpáromra és irány a szomszéd település, ott terveztem
megejteni a nagy bevásárlást. Nagy. Éppen akkora, ami belefér a
pöttyös kis kerékpáros táskámba. A reggelire való, pár doboz
tojás, egy két apróság még és slussz. Hazaérve gondoltam át,
ebédnek valót nem is vette. Csak az járt a fejemben, mit visznek a
lányok reggel tízórai gyanánt az iskolába.
Na,
lássuk miből élünk mondattal a fejemben néztem körül a
konyhában. Tudtam, hogy van még a sütésre való krumpliból a
pult alatti tárolóba, hát azzal fogok valamit kezdeni. Mellette
ott sorakozott három üveg, anyukám -féle paradicsomlé. És van
idehaza aszalt paradicsom, meg aszalt zöld olíva bogyó, hát ezzel
kezdek valamit.
A
krumplikat alaposan megmostam és héjastól hasábokra vágtam. Az
egyik kedvenc fűszeremmel a Provanszi keverékkel, sóval és olíva
olajjal összekevertem, majd irány a sütő. Még készült, egy
marék aszalt paradicsomot egy fél marék olívával kb 5 dkg vajon
átfuttattam és felöntöttem kb 2dl paradicsomlével. Mivel
szerintem a cukor nagyon jól áll a paradicsomnak (ebben a formában)
így a só mellett kapott kevés cukrot is a ragú, így rotyogtattam
egy ideig. Mikor kellő sűrűségűre rotyogott, kivettem belőle
egy kanállal, hogy legyen később mit kipiszkálniuk a lányaimnak
és a többit pépesítettem. Vissza a kipiszkálásra szánt
darabokkal és a maradék vaj felével selymesítettem a mártást.
Idő közben a fűszeres krumpli is kezdett színt kapni a sütőben.
Tálalás előtt a maradék vajat a tetejére tettem, hogy szépen
ráolvadjon és a vajas íz intenzívebb legyen. Paradicsom szósszal
megtálalva igazán finom délutáni ebédünk lett.
Hogy
holnap mi fér majd a kis pöttyös táskámba…
