Napok óta a húsvéti
asztal jár a fejemben,
hogy mit tálalok majd rá, mivel ünnepeljünk. Akár merre
nézek, répatorták sokaságába ütközöm. Helyes kis marcipán répácskák ülnek,
mascarpone krémben. Valahogy ez az, amire most nem vágyom. Torta lesz, az biztos,
majd beugrik az is, hogy milyen, viszont most a sonka, répa gondolatára ez a
sós, reggelire, uzsonnára szánt étel jött a gondolatba. Az elkészítése nem igényel
semmi szigorúan meghatározott receptúrakövetést. Egyszerűen fogjuk a kedvenc
palacsinta receptünket, a szódavíz mennyiségét az ünnepre való tekintettel
fehérborra cseréljük. Belereszelünk annyi sárgarépát, amit a család még jónéven
vesz, és már sütjük is. Miután elkészült, mézes, mustáros szósszal megkenjük, a
tavaszt várva, harsogó zöld rukkola salátával megágyazunk a hidegen füstölt
lazacszeletnek. És itt jön képbe a jegyzet címe. Mert munkanapokon bizony több
kiló hidegen füstölt és marinált lazacszelet fut át a kezeim között, miközben
ínycsiklandozó lazactálakat készítek. Így
a füstöltsonka gondolata az Én esetemben a füstölt lazac, viszont ha a szigorú
hagyományokat követném, és lenne igazi házi parasztsonkám vékony szeletekre
vágva, úgy tekerném fel azt a palacsintát, hogy a mustáros szósz tormakrémre
cserélném.
Bátorítok mindenkit, hogy
merjen valami újjal próbálkozni, engedje szabadra a fantáziáját és tekeredjenek
azok a palacsinták.
Kellemes húsvéti
készülődést kívánok !
