Ez év kezdetén, mikor ágynak döntött az influenza és
erőtlenül feküdtem, semmi egyebet nem tudtam csinálni, mint gondolkodni. Járt
az agyam mindenfélén. Akkor fogalmazódott meg bennem a gondolat, blogot kezdek
írni, azzal a reménnyel, hogy lesz annyi érdekes találkozás az életemben, amit
érdemes lesz megosztani másokkal is. Találkozás emberekkel, történetekkel,
ételekkel. Kávé melletti beszélgetések, ami mind egy újabb étel inspirálását
szolgálja majd. Ekkor még nem gondoltam, hogy egy olyan találkozás részese
leszek az év derekán, ami nyomot hagy az életemben. Egy felhívás, nevezzük
versenykiírásnak került a látóterembe, amiről már akkor azt gondoltam, nem
lehet véletlen, hogy felhívják rá a figyelmem, mert érdemesnek találnak ebben a
vetélkedésben részt venni. Szinte az utolsó pillanat utolsó pillanatában lettem
kész a feladattal és küldtem el a pályázati munkám elbírálásra, majd izgatottan
vártam a visszajelzést, beérkezett és megfelel a kritériumoknak. A visszajelzés
szinte posta fordul tával megérkezett, majd a lehet izgulni hamarosan eredményt,
hirdetünk levél is. A bekapcsolt gép
előtt ültem, a Cukrászszövetség közösségi oldalát megnyitva és várakoztam. Egyszer
csak a Figyeleeem ! Figyeleeem ! Kiírás alatt egy hosszabb szöveg, amit
szemüveg híján nem tudtam elolvasni, viszont homályosan láttam az általam
elküldött torta fotója jelent meg a szöveg alatt. Erős szívdobogással ugrottam
fel a gép elől és kiabáltam a lányaimnak, megnyertem meg nyertem, bekerültem a
Magyarország Tortája verseny zsűrijébe. És itt akár véget is érhetne a
történet, mert enyém a megtiszteltetés az öröm és pont. De itt kezdődött igazán
a történet. Mikor remegő lábbal beléptem a Soltvadkerti cukrászdába és
megszeppenve álltam a fagylaltversenyre és torta versenyre érkezett izgatott
cukrászok között. Majd a színpadon felsorakozott mestercukrászok, akik akár egy
klán, vagy lovagrend olyan díszes hófehér talárban, rangot adva az eseménynek
tiszteltek meg mindannyiinkat, remegtették tovább a térdeimet. Mert azokkal az emberekkel voltam körülvéve,
akik közül néhányan bizony erős példaképeim, és ezek közül az emberek közül jó
néhányan olyan szeretettel fogadtak, és fogadtak maguk közé, hogy bizony
zavarba ejtő volt. Majd megszeppenés ide vagy oda, elkezdődött a munka. A munka,
ami sokunknak irigylésre méltónak tűnhet, bizony kemény munka volt, mindazonáltal
hatalmas felelősség. Felelősséggel kiválasztani azt a tortát, ami később az
országot jelenti egy teljes éven át. Felelősséggel eldönteni kinek a munkája
nem lesz az ország tortája és visszajelzést adni építő kritikával. A döntés,
ami szerint elbírálódott a három, négy továbbjutásra ítélt torta, jó néhány
kritérium pontozásával jutott tovább. Ezek között szerepelt az innováció, az
ünnephez való kötődés, a textúrák, az íz harmónia, és nem utolsó sorban a
praktikum is. Mert készíthetünk csodásnál csodásabb tortákat, de nem lehet
elfelejteni, hogy az ország tortát mindenhol el kell tudni készíteni. Ezen
kívül, fel kell tudni tálalni a több ezres tömegnek az ünnepen egyaránt. A
kiválasztott torták mindegyike megérdemelte volna, hogy elvigye a győztesnek járó
hatalmas munkát. Mert bizony kemény munka vár azokra, akik egy kihívás kapcsán
megalkotnak egy ételt, majd egy éven keresztül tömegeket szolgálnak ki ennek
örömében. A négy kiválasztott torta is kapott építő kritikát, és hogy
megfogadják e vagy sem az rajtuk állt. A következő elődöntőre már ennek
függvényében álltak a nagyérdemű elé és a végső megmérettetésre már ott helyben
egy zsűritag előtt készítették el a versenymunkáikat. Ekkor éreztem először,
kezd összeszorulni a torkom. Mert izgulok, szorítok a versenyzőknek és titkon
persze nekem is van győztesem és örülnék, ha kezet rázhatnék vele az eredményhirdetést
követően. A feszültség leírhatatlan volt az arcokon. Volt, aki azért izgult,
mert tudta mi munka vár rá, ha övé a győzelem, hiszen már megélhette, és volt,
aki arcán az, mi vár rám ezután gondolatok látszottak. Fanfárok elmaradtak,
voltunk mi a zsűri, és voltak az alkotók, segítőik és elhangoztak sorban a
nevek. Majd kezet rázhattam. Gratulálhattam és ma, mikor a fanfárok bizonyosan
felcsendültek az Országházban ismét csak gratulálni tudok. Számtalan újság,
hírportál fog különbözőírásokat megjelentetni az Ország torta kapcsán. Az Én
gondolataim röviden megfogalmazva, részese lehettem sok mindennek a kiválasztás
során. Találkozásoknak, példaképekkel megvoltakkal és újonnan azzá váltakkal.
Alázattal a munka iránt és egymás iránt. ízekkel, melyek akkor is megmaradnak,
ha abból a tortából idén nem lett az ország tortája. Ha ezen túl meghalljuk a nevet Szó Gellért, jó
ideig egybe fog csengeni a Pannonhalmi Sárgabarackpálinkás Karamelltortával és
mellé a titulus Magyarország Tortája. Gratulálok Gellért, és jelképesen
szorítok kezet mindenkivel, aki melletted volt és melletted fog állni a jövőben
a kiérdemelt munkát elvégezvén.
